Dokkok (Felhõváros)

[Devon Peron fõkormányzó]

Felhõváros Dokkjai

Felhõváros dokkjai, szinte mindenhol megtalálhatóak. Felhõváros tetejének csillogó forgatagában, a lebegõ központ oldalán, és még számtalan helyen. A város oldalán lévõ platformok általában magánkézben vannak. A központi leszállóhelyiség a Város tetején, annak Déli részén van. A dokkot, mint szinte minden más helyet a Felhõvároson belül, a Bespini rendõrség felügyel. Az érekzõ hajókat szúrópróbaszerûen ellenõrzik, még akkor is ha esetleg a holopapírokkal rendelkezik a vendég.

[Vérbulcsú]

A bolygó légkörébe egy meglehetősen furcsa kinézetű, más szavakkal bűnronda vadászgép lép be, és megkezdi az ereszkedést Felhőváros felé. A gép kissé bukdácsol, mert elsősorban űrbéli repülésre tervezték, a számos módosítás miatt az áramvonalasság nem túl jellemző rá. A pilóta, keményen küzdve a légörvényekkel, meg is jegyzi ezt a hajó komputerének:
-Táltos, csak jussunk le épségben, azt hiszem, kicsit megreformállak. Meg persze, ha lesz rá pénzem, mert az a két-három ezer kreditem, ami van, erre a célra kevés lesz.
-Ejnye Bulcsú, csak nem arra akarsz célozni, hogy öreg barátod külseje kissé már divatjamúlt? -kérdezi, a sértődöttet játszva a vadászgép.
-Nem, ócskavas, pusztán arra akartam rámutatni, hogy meglehetősen nehézkessé teszi a leszállást az a sok kiálló vacak, ami elférne a hajótest belsejében is. Na, most foglalkozzunk a leszállással, mert ha lepottyanunk, sosem szerzek annyi kreditet, hogy újra összerakassalak.
A pilóta ezzel újra teljes figyelmét a hajó irányítására összpontosítja, ami már csak azért is ajánlatos, mert lassan eléri a bejelentkezési magasságot. Ezt észlelve aktiválja a kommot, és beleszól:
-Turáni táltos Felhőváros irányítóközpontnak! Leszállási engedélyt kérek a Port Town városrészben, amennyiben lehetséges. Elvámolnivalóm nincs, a fedélzeten nem tartózkodik más személy rajtam kívül. Ismétlem, leszállási engedélyt kérek Port Town-ban. Vége!

[Devon Peron fõkormányzó]

A Turáni Táltos, furcsa kinézete miatt azonnal felkelti a figyelmet. Amint belép felhõváros légkörébe, két Vihar típusú ikergondolás Felhõautó szegõdik a nyomába. A Komm megreccsen, és megszólal a légiközpont egyik diszpécserének hangján:

- Itt Felhõváros irányítóközpont! Türelmét kérem, az kódok ellenõrzése folyamatban van! -hallgat el a komm, majd pár perc múlva újból megszólal:

- Turáni Táltos! Itt az irányítóközpont! Azonosító kód rendben! Kérem kövesse a megadott koordinátákat, majd szálljon le a kijelölt Platformon. Kellemes itt tartózkodást. -némult el a komm hangja, de ezúttal véglegesen. A felhõautók a nyomodban maradtak, míg el nem érted a kijelölt platformodat.

[Vérbulcsú]

-Vettem, értettem, Torony. Turáni táltos kiszáll!
Ezzel Bulcsú kikapcsolja a kommot, és megkezdi a landolást a Port Town-i platformon. Az irányítás még mindig nehézkes, de a fiú lassacskán kezd belejönni, és már különösebb nehézségek nélkül, mondhatni finoman fog talajt. A landolás után leállítja a hajtóműveket, majd, miután ellenőrizte, hogy a levegő solyma számára sem tartalmaz mérgező anyagokat, kiszáll a fülkéből. A raktérből kiveszi dobját, a hátára veti, majd felövezi tarsolyát, melyben a mesterétől kapott fejdíszt tartja. Íját egyelőre a hajón hagyja, ha szüksége lesz rá, visszajöhet érte. Kardját a derekára köti, persze hüvelyben, plazmapisztolyát pedig csizmájának hosszú szárába teszi. Táltos ezt már nem állja meg szó nélkül, és megkérdezi:
-Bulcsú, az egyik ágyúmat nem akarod leszerelni, és magaddal vinni? Innen már az lenne a következő lépés-gúnyolódik a vadászgép.
-Lehet, hogy igazad van, talán kissé túlzásba vittem a dolgot-válaszolja zavart vigyorgással a fiú.
Azzal a kardot visszateszi, és így már semmi látható fegyvere nem marad. A dobot kivéve persze, de arról avatatlan szem nem sejti, hogy fegyver. Így most már Táltosnak sem lehet kifogása. Ezután még felmászik a pilótafülkébe, felkelti eddig szunyókáló solymát, majd a műszerfal egyik rekeszét felpattintva elővesz egy kézi komot, és az övébe tűzi.
-Táltos, navigálj kérlek a komon keresztül, mert különben biztosan eltévedek!
Azzal bezárja a fülkét, aktiválja a biztonsági rendszert, majd a dokk kijárata felé indul, és elhagyja azt.

[Jolag Farn]

Jolag megközelített a borostyánszínû Bespint. Gyönyörû látvány volt, legalább is a mandalori számára. Betáplálta a komputerbe Felhõváros adatait, majd miután kidobta a gép a koordinátákat, a monitor útmutatásával a megfelelõ irányba fordította gépét, majd teljese sebességet adott. Mikor már tisztán kivette a város körvonalait, némileg lassított, majd megnyitotta a kommunikációs csatornát.

-Felhõváros irányítóközpont! Engedélyt kérek a dokkolásra Felhõvárosban. Árum nincs, utasaim nincsenek. Vége.

Lassított, majd türelmesen várta a választ...

[Álom]

Jolag Farn

Egy keveset kellett várni, de végül megérkezett a válasz:

- Az engedélyt megadom! Üdvözöljük Felhővárosban.

[Jolag Farn]

-Köszönöm, irányítás, vége! - mondta, majd ismételten a megadott koordináták irányába fordult, és megközelítette a dokkot. Végül letette vadászát, majd levette kesztyûjét, és fejszettjét. Ezután már tényleg Felhõvárosban volt, ahol a szépség oly mértékben jelen van, mint -minden városban is- az összes-visszaság. Legalább is az újonnan érkezett külhoniak számára.

[Jayr Besadii Aora]

Helyi idõ szerint reggel 8 órakor két alak közelítette meg a dokkokat. Egy negyvenes éveiben járó férfi és egy givin egy aktatáskával egy helyi járatra szállt fel. A hajó a szektor fõvárosába, Gerrenthumra tartott. A férfi megvette a két jegyet, és a givinnel együtt felszálltak a hajóra. Nem sokkal késõbb az utasokkal megrakott hajó, felemelkedett Felhõváros dokkjaiból, elhagyta a bolygó légkörét, majd Gerrenthum felé vette az irányt.

[Jayr Besadii Aora]

Yagginar hazaérkezésük után elintézte a következõ lépést: felkereste a Bespini dokkmestert, hogy privát dokkot bérelhessen a hutt két ujdonsült hajójának. A dokkmester továbbküldte az adminisztrációra a givin férfit. Némi papírmunka után Yagginar bérleti szerzõdést kötött egy privát hozzáférésû dokkra, ahol mind az YT-2400-as és a GX-1-es is elfért. A havidíja a két férõhelyes dokknak 1000 kredit lett. Fedett, õrzött helyrõl volt szó, az árban a havi karbantartások és az esetleges üzemanyagárak is bennefoglaltattak.

Seth Gerrentumra tett második útja után már az új dokkban landolt a GX-1-es teherhajóval. Jayr már már várta emberét. Egészen elégedett volt az eredménnyel, Yagginart külön dícséretben részesítette, hogy számára megfelelõ kényelmi szintû hajót talált neki és még ilyen olcsón is kijött. Seth eközben a másik dokkban hagyott YT-2400-ast is áthozta az új bérelt helyre. Miután Jayr meggyõzõdött, hogy jó vételt csinált, elégedetten tért vissza otthonába.

[Jayr Besadii Aora]

Yagginar és Seth meglepetésére a hangárban nemcsak a négy ubese, hanem maga Jayr és teljes testõrsége is megjelent. Yagginar alaposan meglepõdött, Seth arcán nem lehetett látni a meglepõdöttséget. Kyp, a pilóta már fent volt a GX-1-es fedélzetén és Jayr is csak két emberére várt. Seth vette elõször a bátorságot, hogy rékérdezzen a huttra:

-Fõnök?
-(Üzleti ügy, Seth. Veletek megyek.) - válaszolta a hutt röviden
-Nem bízol bennem? - kérdezte a testõrség vezetõje. Hangjában bizonytalanság érzõdött. Jayr azonban úgy gondolta, hogy Sethnek nem kell tudnia mindarról, amirõl a hutt tud.
-(Annyira bízom benned, mint a többiekben. Az üzleti ügyek nem tartoznak rád Seth.)

Bár a testõrparancsnok arcán egyáltalán nem látszott az, hogy elégedett lenne a válasszal, mégsem kérdezett semmit. Yagginar értetlen arccal bámult elõször a huttra, aztán Sethre, majd a társaság felvonult a hajóra, majd Néhány perc múlva a GX-1-es felelmelkedett, majd útnak indult Nar Shaddaa felé.

[Orm'an Yos]

(Vozon bosszúja)

A hipertérbõl néhány perce kilépett utasszállító hajó orrésze enyhén felfénylett, ahogy a Bespin narancs-légkörébe lépett. Nem is ez az érdekes a hajóban. A külsõ szemlélõ akkor lepõdhetne meg igazán, ha közelrõl venné szemügyre az ûrjármûvet. Egyik oldalsó, valószínûleg utaskabinhoz tartozó, kis ablaka jelenleg valamitõl kék és ebben a színfoltban két nagy fekete "gomb" foglal helyet. Körülbelül ennyi látszódhatott Orm-ból, aki nagyra meresztett szemekkel teljesen rátapadt kémlelõjére, hogy minél többet láthasson ebbõl a hatalmas, színes, érdekes és gyakorlatilag élettelennek tûnõ gázgömbbõl, amit az avatott csillagászok Bespin néven ismernek. Az már csak a szobában látszódott mennyire izgatott lehet az ortolán, mert bámészkodás közben hevesen legyezett nagy lapát füleivel és csóválta ormányát, amennyire a faltól tudta.
Hûûû-haaa-hûûû... Ez aztán csudaszép! Kár, hogy ilyen kint van, bár ettõl csak jobban hasonlít az Ortóra. Nagyjából az élet-aktivitás is egyezik egyenlõre. A büfében azt mondták az utastársak, hogy itt gyakorlatilag egy darab naagy város van és ráadásul az sem természetes, hanem a légkör külsõ határához közel lebeg, miközben gyûjti a gázt és a szerencsejátékosokat.
Az utitársak gondolatára a büfé finomságai is Orm tudatába lebegtek. Csokik, muffinok, aprósütik és borzasztóan édes, szirupos gyerek-koktélok... pont ahogy õ szereti. Csak sajna kifogytak. Ki gondolta volna, hogy egy ilyen rendes és jólfelszerelt hajó röpke 4 nap alatt felélheti élelmiszer készleteit, ami a nassolnivalókat illeti?!? Bár az is igaz, hogy a viteldíjban meghatározott napi 3-szori étkezésen felül renesen meg is kérték az árát a büfének. Így az ortolán az útért járó 400 krediten felül még 200-at hagyott ott össze-vissza mindennel együtt a kiszolgálódroidnál. Mégis megérte az út, mert a Galaxis újabb eddig sosem látott szegletébe juthatott el. Ráadásul ha minden jól megy ezért a kiruccanásért még fizetnek is neki, bár csak utólag, de élete elsõ "magán" 20.000 kreditjérõl van szó. El is határozta, hogy amint leszáll a hajó a dokkoknál és útjára engedik belefog a munkába.
Lassan feltûnt egy apró idõnként meg-meg csillanó pont a láthatáron a fodros, narancsszín vattacukor-felhõk között.
Nyamm-nyamm... habos, cukros... nyamm-nyamm...
Miközben idõnként el-el kalandozott Orm lassan nõtt a pont a szemei elõtt. Már mintha kis szõrök is kiálltak volna belõle... lassan egy fogpiszkálós szendvicsre kezdett hasonlítani... egyre jobban megközelítette a kukta formát és még a tetején lévõ kivezetõkön távozó gõzgomolyok is stimmeltek... majd lassan felöltötte tényleges lebegõ város formáját a tornyokkal, levegõrendszer nyílásokkal és a helyi bányászat okozta füstkibocsátás is kivehetõvé vált. Tényleg hatalmas és fényesen csillogó dúracél komplexum volt Bespin ékessége, Felhõváros.
Hirtelen szinte a semmibõl elhúzott az ablak elõtt egy kétkabinos felhõsikló. Kicsit meglepte a kék lényt, de egy hangos hörgésszerû sóhajon kívül nem tántorította el az ablakon való bámészkodástól. Még néhány percig kísértk a hajót a helyi megfigyelõk, egészen a leszálló platformig. Végül a megnyugtató sziszegõs zöttyenéssel talajt ért a gép és egy kellemes, bár kissé gépies hang szólalt meg a hajó minden helységében.

-Kedves utasaink, megérkeztünk a bespini Felhõvárosba. Elhagyhatják kabinjaikat. Reméljük jól utaztak és kellemes ittartózkodást kívánunk.

Orm már összekészítette csomagját és az utolsó büfélátogatásból maradt óriás perecet rágcsálva elindult a többi utassal a dokkokból be Felhõvárosba. A platformon csámpázva erõs, de mégis langyos szél cibálta ruháját és borzolta meg dús szõrzetét. Izgatottan és kíváncsian meredezõ ormánnyal nagyokat szippantott és élvezte a kissé szúrós, de mégis különleges levegõt.

//Folytatás Felhõváros-ban//

[Zayne Etison]

Ahogy a Flying Fur belépett a gázóriás légkörébe, hamarosan elérte a vékony belélegezhető réteget, amelyben Felhőváros is lebegett. A helyi biztonsági erők hamarosan el is érték kommunikátoron a hajót. A szokásos rutinellenőrzés volt. Tudni akarták, hogy van-e valamilyen elvámolnivalójuk. Leszámítva azt a másfél hektoliter hűtött bactát, nem volt semmi a hajón, így Zayne nyugodtan hazudott az irányítótoronynak. A csempészrekeszbe rejtett anyagot amúgy is túl sokáig tartana megkeresniük, még ha átkutatják a hajót. De mégis megvolt annak a lehetősége, hogy lebuknak és ez volt az izgalmas. Azonban nem került sor ellenőrzésre, a hajót átengedték és a hajó szerencsésen landolt a BS-75-ös dokkban.

A földet érés után a rámpán először Zayne jelent meg, aztán kifizette a dokkmesternek a landolási díjat. Megkereste a találkozási helyet, amit az ügyfelükkel Kav megbeszélt. A hely neve Jizz pub volt. Némi séta után Zayne el is érte a lokált.

[Gohone Azure]

A BUSZT egyik járata közelíti meg a Bespint. Belép a légkörbe, majd az irányt a Felhõváros felé veszi.
A pilótafülkében:
- Felhõváros irányító központ, itt a BUSZT menetrendszerinti járata! Engedélyt kérek a leszállásra! – szólt bele a kommba a pilóta, majd várt. Hiába menetrendszerinti járat, de ha nem akarták, hogy a helyi rendfenntartó erõk zaklassák õket, akkor jobb volt a mibenlétüket meghatározni. Pár pillantat múlva már érkezett is a válasz.
- BUSZT járat, itt az irányító központ! Engedély megadva! Koordináták szerint kezdje meg a leszállást! Irányító központ vége!
A gép megkezdi a leszállást, majd a landolást az egyik dokkra.
Az utastérben:
Azure az ablakhoz tapadva szemléli a kinti világot, Trenk meg épp, hogy ébredezik az ûrutazás után. A jegyes kaland után már nem akadt több gondjuk, nyugalomba telt az út további része.
A gép lassít, majd landol a kijelölt dokkon. Miután a hajtómûvek leálltak az egyik utaskísérõ szólt bele a hangosbemondóba.
- Kedves utasaink, megérkeztünk a bespini felhõvárosba. Köszönjük, hogy légitársaságunkat választották, további jó ittartózkodást.
Azure magához vette a csomagját, majd Trenkkel együtt elindultak ki a gépbõl, le a már nyitott zsilipen.

[Rika Miráll]

Az Interceptor Bespintől nem messze lépett ki a hipertérből. A helyi biztonsági erők természetesen nem vesztegették az időt. Rögtön megszólalt a kommunikátor a standard kérdésekkel. A hajó azonosítója, célja, elvámolni való rakomány stb... Mivel előzőleg Den már mindenről gondoskodott nem volt nehéz ezekre hivatalos választ adni. Elvámolni való rakomány pedig kivételesen tényleg nem volt, mivel nyaralás céljára érkezett ide a V.SZ. két magas rangú tisztje. Így nem sokkal később landoltak a BK-86-os dokkban.

Ahogy Den letette a hajót, és a hajtóművek, és repurzorok zaja elhalt Rika felállt a másodpilóta székéből. Arcán enyhe mosoly ült.

- Szóval mikor is folytatjuk azt a megkezdett beszélgetést Ezredes?

[Den Dastar]

Leszállást követően, az ezredes leállított minden rendszert, és felállt a pilótaülésből. Csak eztán fordult Rika felé.

-Egy kiadós ebéd után? - Kérdezte egy homlokráncolás kíséretében, majd elindult a raktárhelység felé, ahol már várta az utazótáskája. Hátára kapta, aztán kézbe vette Rika poggyászát is, és elindult a rámpa felé.

-Csak ön után, hölgyem. - Azzal rácsapott a rámpát működtető gombra, és várta hogy lenyíljon. Mikor ez bekövetkezett, szabad bal kezével elővette a napszemüvegét, és felvette.