Bespin Perfect Palace (Felhõváros)

[Devon Peron fõkormányzó]

Bespin Perfect Palace
- Hotel és Kaszinó-

A Bespin Perfect Palace, Felhõváros legattraktívabb wellness luxusszállodája, mely nyugodt pihenést nyújt minden pihenni vágyó Galaxislakónak. Sokrétû szolgáltatásaival egyedülálló lehetõséget nyújt a kellemes idõtöltéshez, a tartalmas kikapcsolódáshoz. A szállodában minden megtalálható, amely feledhetetlenné teszi szállodánkat, bármiféle célból is jöjjön a kedves vendég.

Egyedülálló luxust nyújtó 157 tágas szoba és lakosztály várja a vendégeket. Superior és Superior Plus szobák, illetve Junior, De-Luxe és Császári lakosztályok közül választhatnak az idelátogatók. A hangulatosan berendezett szobákban a legkorszerûbb berendezések biztosítják a vendégek kényelmét. Minden szoba különálló WC-vel, a fürdõszobák sarokkáddal, hajszárítóval, kommal rendelkezik. Egyedileg szabályozható légkondicionáló, online zárrendszer, mûholdas Holonet program, holomozi csatorna, Holonet hozzáférhetõség, minibár és szobaszéf elégíti ki a jelenkor utazóinak igényeit. A szálloda kialakításakor gondoltunk a nem dohányzók, valamint a mozgássérültek elhelyezésére is.

Szobáink

A 250 férõhelyes Imperial Étterem a Galaxisközi és a Bespini konyha remekeibõl nyújt kínálatot. Jó idõ esetén csodálatos panorámájú terasza biztosít pazar környezetet a válogatott finomságokhoz. A 60 férõhelyes Masters' Steak House & Club Lounge különleges gasztronómiai élményt nyújt a törzsvendégeknek, illetve a hozzánk látogató ínyenceknek egyaránt. A Steak House teraszán árnyas kialakításban 80 férõhellyel egészíthetõ ki a klubszint befogadóképessége.

Gasztronómiáink

A konferenciák, szemináriumok, tréningek, mûvészeti elõadások, illetve rendezvények résztvevõi számára négy, a Birodalom szintjének megfelelõ technikai felszereltséggel rendelkezõ különtermet alakítottunk ki. Az eseményekhez kapcsolódó magas szintû szolgáltatások minden rendezvényt élménnyé varázsolnak.

Konferenciatermünk

A Bespin Perfect Palace a Galaxis holoképmûvészeinek reprezentatív darabjait kutatja fel és kínálja az érdeklõdõknek. Az állandóan változó eladásra kínált anyag és az alkalmanként megrendezett kiállítások több száz év valamennyi irányzatát felölelik. Sõt! Az idelátogatók egyes régészeti leleteket is megtekinthetnek, melyen a mûvészek kézzel készített képei kerülnek kiállításra.

Mindemellett kisebb konferenciák elegáns helyszínéül is szolgál.

Szállodánkban helyet kapott, egy a Bespini Szerencsejáték Hivatal által 5 csillagosnak minõsített kaszinó is, ahol a szerencse istene a nap 24 órájában várja a játszani vágyókat.

Casinónk

Kerubina Spa & Wellness Központunkban külsõ-belsõ termálvizes élménymedence, Óceániai típusú szauna, hideg vizes merülõ medence, infra szauna fényterápiával és gõzfürdõ nyújta a teljese kikapcsolódás élményét! A hotel szakképzett személyzete, kényelmesen berendezett masszázs és kozmetikai szobákban exkluzív, kényeztetõ arc- és testkezelésekkel, manikürrel, pedikürrel várja a felüdülni, megszépülni vágyó vendégeinket. A legkorszerûbb gépekkel felszerelt, természetes fényû fitness teremünk tökéletes sportolási lehetõséget biztosít!

Welness lehetõségeink

Szállodánk lehetõséget nyújt esküvõk teljes körû megrendezésére is. Így e jeles esemény minden mozzanata, kezdve a polgári, illetve egyházi szertartástól egészen a díszvacsoráig, egy helyen bonyolítható le.

Árainkról a helyszínen érdeklõdhetnek, vagy lépjenek kapcsolatba ügyintézõnkkel.
Az árak közzététele, a szobák személyre szabottsága miatt nem lehetséges. Megértésüket köszönjük.


Álláslehetõségeink:

Szakképzett Felszolgálókat, Szakácsokat keresünk.
Követelményeink:

- Minimum 3 beszélt nyelv társalgási szinten(a galaktikus közös nyelven kívül)
- Minimum Két éves gyakorlat
- Referenciák
- Önéletrajz

Amit kínálunk:
- Versenyképes fizetés
- Igyenes szállási lehetõség az év egy választott hétvégéjén a családtagok számára
- Megannyi továbbképzési lehetõség térítésmentesen

A hirdetés a holoneten is megtalálható.

[Devon Peron fõkormányzó]

Devon Peron, oldalán Generon Pastorissal, lépett be a hotel fõbejáratán. A portás azonnal elébük sietett, és biztosította õket arról, hogy Mr. Peron szobája rendelkezésükre áll. A lift felvitte õket, a legfelsõ emeleti szobába, ahol egy üveg whisky, és két pohár állt.

Devon leült a kisasztal melletti székbe, majd intett Generonnak hogy foglaljon helyet.

[Generon Pastoris]

Belépve a pompázatos szállóba és élvezve a kilátást ami erre a hatalmas gázbolygóra nyílt arra gondolt, hogy kemény misszió lesz ilyen távol a Birodalomtól érvényre juttatni az Egyházat és igéjét. Egy pillanatra átfutott rajta a hideg ezért inkább hamar helyet foglalt… Megvárta míg Peron is leül és utána egy kérdő arckifejezéssel rátekintett, majd megszólította…
- Most már nyugodtabb a környezet. Mit is vár tőlünk? Mi az amit igazán szeretne?

[Devon Peron fõkormányzó]

Devon töltött magának, majd az érseknek is egy pohár italt, majd kényelmesen hátradõlt. Sejtette hogy az érsek azonnal a közepébe vág. Ezek az emberek sohasem voltak a diplomatikus nyáladzás hívei, és ez bizonyos nézõpontból tetszett Devonnak.
- Szeretném, ha elkerülhetném a lázadásokat és a zendüléseket, miután a Birodalom átvette a hatalmat. Nézze, hadsereget nem kaptam, és amíg építek egyet, valaminek fenn kell tartania a rendet. -kortyolt bele az italba Devon.

[Generon Pastoris]

- Értem! Szeretem az egyenes beszédet ha magunk között vagyunk. A támogatásért cserében mindent el fogunk követni azért, hogy ez így legyen. Megegyeztünk Kormányzó! Amiket a Byssen mondtam azokra feltétlen szükségem lesz. Illetve ami még nagyon fontos, a határozott fellépés más vallásokkal szemben, de úgy kihangsúlyozva, hogy nekünk ebben semmi szerepünk… Mindent csak fű alatt…
Mosolyodott el az utolsó mondatánál az érsek.
- Most pedig ha megbocsályt szeretnék kicsit lepihenni, hisz hosszú volt az út és fáradt vagyok. Javasolnám, holnap folytassuk a beszélgetést…
Peron előzékenyen felállt és köszönt a Generonnak majd a személyzet két tagja a szállására kísérték a papot…

[Generon Pastoris]

A szállás hatalmas volt és tágas, tele pompával és a luxus szaga szinte kézzel fogható volt a levegőben. Az irodája vagy a szállása hozzá képest egy porfészeknek tűnt. Mivel valaha szegény volt és ez serénységre és alázatra tanította, ezt az erényét nem vesztette el akkor sem mikor az egyháza tehetősebb lett és már ő is megengedhetett némi pompát magának. Az érzései és az öntudata a teremtővel való találkozása óta mit sem változtak sőt inkább csak egyszerűsödtek és kifinomultak a szellemi értékekre. A külsőségek mely az őt egyre gyakrabban körülvevő politikusokat, katonákat, hivatalnokokat, üzletembereket érintették már hidegen hagyták… Nem vágyott pompára csak a feladatra, melyet végre kellett hajtania… ennek szellemében tekintett be a hálóba és meglátva a hatalmas ágyat megfordult és kiment a szobából…. Végül a kanapén talált menedéket magának, melyet odahúzott az üvegfal elé, hogy alkothasson és elmélkedhessen a város panorámájának hátterében. Kezdeti rosszulléte lassan enyhült és mikor kezébe vette adattábláját kitisztultak gondolatai.
Hmmm… hol is tartottam… Oh igen az objektív és szubjektív tételnél!
Eltöprengett kicsit rajta és kezdte érezni, hogy egyedülléte ismét meghozza alkotási vágyát. Az objektív teremtő és az ő kinyilatkoztatása, egy hatalmas tétele annak amit hitnek nevezünk! Az objektív kinyilatkoztatás minden esetben a követendő alaptételeket és az általános megfogalmazásban lévő erkölcsi törvényeket tartalmazza. A szubjektív hit az egyén saját hozzáidomulása az objektív tanokhoz, abban a megvilágításban, hogy miként érzi át a Teremtő misztériumát. Ez a két fontos dolog! Az objektívvitás dogmája melyet a könyvek tartalmaznak csupán irányadóak arra, hogy rávezessen bennünket a szubjektív megérzés csodálatos létére. A könyvekben megfogalmazott tételektől eltérni szigorúan tilos egyházi személyeknek, de a hívők sokaságának a törvények betartása némileg lazább, de hosszú távú erkölcsi megfogalmazásban érvényszerű, és eltérni tőle nem ajánlatos, mert akkor könnyen eltévedhetünk. A hívők sokaságával kötött szövetsége a Teremtőnek, melyet a Rend könyvében le is ír igazolja azt, hogy míg a papsággal egy más viszonyban van addig az emberektől kik benne hisznek, egy lényegesen kötetlenebb feladatot vár. Ezen a ponton a hívők világi élete és a Teremtő a kinyilatkoztatás a számukra nyer értelmet. A Birodalomban végzett hasznos munkájuk vezet el a megismerésre és a harmóniára vagyis az igaz hitre. A Teremtő nem kér sokat, viszont sokat ad! A Rend könyvének a hívőkre való ínciklikájában arra utal, hogy az első kasztba (colonus) való bekerülés után a szövetség vele is megköttetik és innentől csak rajta múlik, hogy él e a Teremtő által kínált útmutatással. A harmónia a felvétel után adott és útját ki-ki maga járhatja át szubjektív módon. A dogma nem tartalmaz olyan tételeket, mely kötelezően szabályozná a hívők viselkedését, csupán az első három kasztban azt várja el, hogy hiteles, példamutató és cselekvő életmódot éljenek a Birodalomban.
Generon kezdett fáradni és a szemeit is alig tudta nyitva tartani… utolsó pillanataiban arra két munkára gondolt, mely meghatározta életét… lerakva adattábláját pár percen belül már aludt…

[Generon Pastoris]

A reggel csakhamar eljött és az érsek a kanapén kezdett éledezni, szemét kinyitva Felhőváros komor látványa fogadta. A panoráma este sokkal szebbnek tűnt, de a reggeli homályban is volt valami egzotikus benne. Felállt fekhelyéről nyújtózott egyet majd a fürdőben letussolt összeszedte magát és jelzett a személyzetnek, hogy reggelizne valamit. Generon mindig korán kelt, mert szerette tartalmasan kitölteni napját.
Mikor a reggeli megérkezett már nagyon éhes volt, így hamar neki is látott. Evés közben átolvasta tegnapi írásait és gondolatait ismét beindította a témára. Miután végzett az étellel egy hosszú imát mondott Teremtőjéhez, majd ismét kezébe vette írását…
A hívők rendje az egyházban és a társadalomban közel hasonló mivel a cselekedeteiket a két isteni személynek kell szentelniük. A társadalomban a Helytartónak és az Egyházban a Teremtőnek. E két misztérium majdnem ugyan az ezért a hasonlóság. Az egyházi tanúságtétel a feltétlen hit, és a rendszeres imádság, a társadalomban a birodalomért végzett hasznos munka. E két meghatározó tétel alkotja szerves részét a hívők hitének. Kik átérzik a párhuzamot és megfelelő módon cselekednek, azok valóban meglelik a harmóniát. Így a birodalom szerves részeként meghatározott egyház hitében és cselekedetében is együttlélegzik a galaxissal.
Van még egy fontos tétele a hitnek és a hívőknek, mely csak részben tartozik ide, de a Sectatus Egyház meghatározása szerint részét képezik azon cselekedeti formuláknak melyet gyakorolnak. Ők a Viatorok vagyis azok kik nem tagjai az egyháznak, de cselekedeteikkel a Birodalmat szolgálják. Az Egyház őket úgy tekinti mint akik valahol tagjai a közösségnek, de nem gyakorolván a hitüket a kegyelem megadathat nekik a teremtőtől. Az ilyen emberek vagy azért mert nem ismerik az egyházat, vagy mert nem akarnak a közösséghez tartozni még a társadalom értékes és megbecsülendő tagjainak tekintendők a Sectatusok szemében.
Az érsek mondata végén felpillantott, majd letette adattábláját és szusszant egyet…

[Devon Peron fõkormányzó]

Devon alig hunyta le a szemét. Miután az érsek visszavonult, a kormányzó több hivatalos személlyel is tárgyalt. Többek közt az Anoati Kereskedelmi Felügyelet vezetõjével, a Bespini felhõrendõrség parancsnokával és Felhõváros kormányzójával is váltott néhány szót. 2-3 órás alvás után kelt föl, majd megmosakodott, megreggelizett. Végül egy tökéletesen kipihent ember látszatát keltve pöfékelt irodájában. Már szivarjának csonkjait nyomta el, mikor szólt a szobainasnak: küldje hozzá az érseket.

[Generon Pastoris]

Amikor a cseléd kopogott Generon már rég ébren volt. Épp a kanapén üldögélt és kezében egy adattáblát szorongatott. A kedves hölgy halkan szólt az érseknek, hogy Peron hivatja majd várta a reakciót…
- Természetesen kisasszony indulhatunk!
Nehézkesen feltámaszkodott, majd a hölgy vezetésével elhagyták a lakosztályt.
Perceken belül elérték a Kormányzó szállását, majd a szolga megállt és Generon besétált.
- Nagyon szép reggelt Kormányzó!
Majd leült hozzá az asztalhoz…
- Mi a mai program? Mit mutat ma meg nekem Bespin csodálatos világából?
Érdeklődött kipihent és kisimult arccal…

[Generon Pastoris]

Generon épp a tárgyalás közepette volt Peronnal, amikor mondandója végére ért és kommja megszólalt. Elnézést kért a Kormányzótól és megnézte az üzenet tartalmát. Amit benne talált annak nem nagyon tudott örülni. Kissé elsápadt ivott egy kortyot az előtte álló pohárból, majd Devonra nézett, kissé kétségbe esett arccal…
- Kormányzó úr! Nagy tragédia történt a Birodalmi Központban és azonnal vissza kell mennem… Mélységesen sajnálom, hogy nem tudjuk befejezni a tárgyalásokat, de emberek százai hívők, papok szenvednek most ezekben a percekben… Haladéktalanul indulok… Minden jót és a Teremtő óvja magát!
Azzal felállt megfordult és a pilótának küldött egy üzenetet, hogy készüljön a felszállásra… A gép tízperccel később már az űrben járt...

[Devon Peron fõkormányzó]

Miután az érsek tragikus hirtelenséggel távozott, Devon több holohívást is lebonyolított, és szinte az egész napot a szobájába szárkózva töltötte. Másnap nagyon kemény napja lesz. Ezt jól tudta.

[Devon Peron fõkormányzó]

Az Anoati konferencia

Devon maga mögé kulcsolta a kezét, ahogy a Bespin Perfect Palace turbóliftje felfelé száguldott vele. A lift végül apró zökkenéssel megállt, és az ajtó egy szisszenéssel kinyílt. Devon rögtön megpillantotta a konferenciatermet, amely nem állt egyébbõl, mint egy szobából és egy hatalmas, ezüstösen csillogó asztalból. 11 férfi ült a szobában, ügyesen elrendezve az asztal körül. A lifthez közelebb esõ asztalfõ még üres volt, és nem volt kérdéses, hogy kire vár. Devon felvette legmegnyerõbb mosolyát, és belépett a szobába, majd szemével gyorsan körüljárta azt. Tekintete megakadt néhány mûtárgyon, amik a szoba és az egész szálloda lakberendezõjének hozzáértését dicsérték. Nem volt túldíszített szoba, de mégis kellemesen otthonos érzést nyújtott. A lifttel szemben lévõ fal üvegbõl volt, így az embernek kilátása nyílt a Bespinre, amely –mint mindig- most is lélegzetelállító látványt nyújtott.

Devon kigombolta zakóját, majd leült. Egy pillanatig mindenki csak õt nézte, mire végül megszólalt:
- Uraim. Örülök, hogy mindenki meg tudott jelenni. –kedélyeskedett Devon, miközben tekintete végigfutott a jelenlévõkön. Az Anoat 11 legfontosabb bolygójának képviselõi jelentek meg, hatalmuk teljes tudatában.

Devonnal szemben, a másik asztalfõn Thomas Sutt feszített, ugyanolyan elegánsan öltözve, mint a vele szemben ülõ. A hatvanas évei végén járó férfi hivatalosan a Gerrenthumot képviselte, de még jó pár planétára kiterjedt a befolyása. Mint a Figgex egyik fõ részvényese, és és Ecclessis Figg (bár távoli) leszármazottja, jelentõs hatalmat képviselt. Devonnak egyetlen szerencséje volt. Mégpedig hogy Sutt belefáradt a politikába. A férfi nem volt különösebben ügyes politikus. Leginkább, egy rossz helyre született könyvelõ veszett el benne. Devon elsõ dolga az volt, hogy leüljön vele tárgyalni. Sutt még taktikázott egy darabig, de végül megegyeztek: Devon megveszi tõle az összes Figgex részvényt. Cserébe Sutt mellé áll, ebben az utolsó játszmában, majd kiszáll az Anoati politikai életbõl. Elõre elterveztek tehát mindent.

Sutt-tól jobbra, a Kirtarkin vezetõje és hivatalos képviselõje Yate Fullham merült gondolataiba. A herceg elég feltûnõ jelenség volt hosszú szõke hajával, és kék szemével, de eszébe sem jutott megváltoztatni ezt a divatjamúlt kombinációt. A Kirtarkin, bár nem jeleskedett kiemelkedõ termeléssel vagy minõséggel semmilyen téren, ez a bolygó volt az egész szektor bejárata, így tökéletes vámbolygóként mûködött. A Kirtarkin hatalmas árukészletet halmozott föl az idõk során, és Fullham sajnos pontosan tudta milyen lehetõségei vannak, hogy ez kihasználja.

Fullham mellett Seames Johanson ült egykedvûen, aki a Mexeuline-t képviselte. Bolygója több mint 50 éve dinamikus fejlõdésnek indult. Azonban még mindig nem tudta elérni azt a szintet, hogy az igazán nagyhatalmú bolygók közé sorolják, bár az, hogy megjelenhetett ezen a konferencián, megmutatta hogy mégiscsak ér valamit a planétája. Devon tudta, hogy a férfi nem akar senkivel sem szembemenni. A Figgex nemrég felajánlott egy komolyabb támogatást, és egy pozíciót a bolygónak. Johanson tehát teljességgel Sutt, és így Devon kezében volt.

Johansontól jobbra William Albright üldögélt, arcán megszokott ördögi mosolyával. A férfi a Nothooin vezetõje volt, és bolygójának egyetlen igazán fontos terméke volt. A drágakövek. A bolygón élõ szerencsétlen faj, a Nothooinok, immár tökéletes rabszolgákká váltak. Egyetlen dolguk a gyémánt, és egyéb felbecsülhetetlen értékû drágakövek kitermelése volt. Albright vasmarokkal tartotta kézben bolygóját, és hatalmas összegeket tett zsebre a drágakövek eladásából, amelyet a bolygón élõ csiszolómesterek varázsoltak igazi ékkõvé.

Albright jobbján Asper Argenno parancsok foglalt helyet. A hosszú hajú, egyenes vállú férfi láthatólag unta magát. Szórakozottan babrált egyenruhájának ezüst gombjával. A férfi szerette hangoztatni, hogy õ a Zhanox hadseregének parancsnoka. Tulajdonképpen a Zhanoxnak nem volt hivatalos államformája. Hatalmas, végeláthatatlan földalatti bányáira épült az egész társadalma. A Körülbelül 500 milliós lélekszámú bolygó lakosságának 90 százaléka a bányászat valamely formájával foglalkozott. 5 százalék alkotta a hadsereget, amely kordában tartotta a dolgozó népet, a maradék 5 pedig eloszlott a szerencsevadászok és egyéb kétes alakok között. Argenno azért volt veszélyes, mert a bolygójának nem volt nemessége, amely visszatarthatta volna õt akármilyen cselekedettõl.

Loius Stennel, aki Argenno jobb oldalán –Devon balján- ült tartozott Devonnak. A kormányzó régebben egy nem kicsi összeggel segítette ki a férfit, aki az óta már kamatostul visszaadta a pénzt, de nem felejtette el Devont, és azt sem hogy nem használta ki a férfi magatehetetlenségét. Devon természetesen erre számított. Stennelnek egyébként kiterjedt Bányászati érdekeltségei voltak a Bolygóján, ami több millió tonna Dolomite és Kammris ércet termelt ki. Ezek a fémek elengedhetetlenek voltak hadihajók építésénél, így Devon erõs szövetségest remélhetett benne.

Az asztal bal felén ültek a kevésbé fontos személyek, akiknek nem voltak különösebben nagy ambícióik és politikai érzékük sem, csupán szerettek volna a felszínen maradni.

Devontól jobbra ült Galen Kimer, akitõl a kormányzó valósággal undorodott. Bolygója, a Gentes, nem volt egyéb, mint egy hatalmas rabszolgatelep. A Kimer abból élt, hogy a Gentesen élõ Ugnaughts-okat adta el rabszolgának. Õ látta el az egész szektort munkaerõvel, így Devon kénytelen volt õt is meghívni. A kormányzó szinte érezte, ahogy a férfiból árad a rabszolgatelepek orrfacsaró bûze.

Galen jobbján, Argennoval szemben, Jom Bolera húzta el a száját. A férfi egyszerû farmer volt, míg egy ügyes politikai húzással meg nem szerezte magának a bolygóján –az Ozu-n- élõ parasztok támogatását. Ez a planéta –bár egyszerûnek és jelentéktelennek tûnt- kiemelkedõ fontosságú volt, hiszen a szektort õ látta el a minõségi élelmiszerrel, amelyet a bolygója szolgáltatott. Devon már járt az Ozu-n és valósággal megdöbbentette a végeláthatatlan földek látványa, amelyekbõl ezek a szegény földmûvesek csikarták ki az élet magvait. Bolera nem politikusnak született, ez egy elég nyilvánvaló tény volt. Egyszerûen nem fûlött a foga a folyamatos robotoláshoz. Bár a politika messze állt tõle, a gazdaságot ügyesen tartotta hatalma alatt, úgy hogy az folyamatosan fejlõdött.

Kimer mellett, Albright-tal szemben Tom Kellner ült. A férfi a Bavva nevezetû bolygót képviselte, amelyen szintén a Nothooineket tartotta rabigában. A fajnak fõleg a bolygót beborító mohából kellett világos sört készítenie. A bolygó így elsõ hallásra nem volt más, mint egy sört készítõ világ, ennél fogva nem is képviselt jelentõs hatalmat. Azonban Kellner nem tartotta meg az ebbõl befolyt pénzt. Erõs gazdaságot fejlesztett ki belõle, amely a hajógyártással és egyéb fémáruk feldolgozásával próbálkozott. Kellner a Zhanoxról vásárolta a fémeket, igen kedvezõ áron, így Fullham markában volt.

A következõ széken Johnny Ving dõlt hátra, kissé álmodozó arckifejezéssel. A férfi a Polmanart képviselte. Amely a Galaxis legjobb textíliáit állította elõ. Furcsának tûnhetett, de a bolygó egész gazdasága a textilmanufaktúrára épült. Nem is foglalkoztak mással. Ugyanakkor õk tartották a Galaxisban, a legnagyobb áron eladott öltönyének rekordját, ugyanis pár évvel ezelõtt egy Óceániai üzletember nem átallott 580.000 kreditet fizetni egy öltönyükért. Az eset az összes holohírlapban megjelent, és az óta a vevõkör több százezer üzletemberrel bõvült. A bolygón uralkodó vállalat, a PolCorp, egy divatmárkává vált. A bolygó államformája hivatalosan „köztársaság” volt, de Ving tartotta kézben az összes vezetõt, lévén õ volt a PolCorp megalapítója és vezetõje.

Max Ferear volt az utolsó ember, akit Devon megnézett magának. Sutt bal oldalán foglalt helyet, a Doaskint képviselte. Ez a bolygó semmiben sem jeleskedett. Egyszerû világ volt, egyszerû emberekkel. Megteremtette a saját megélhetésének feltételeit, egészen addig, míg a Taggeco létre nem hozta székhelyét a bolygón. A történészek, akik ezzel a jelentéktelen bolygóval foglalkoztak, itt húzták meg a vonalat: Itt kezdõdött a Doaskin fellendülése. A Taggeco átformálta a bolygót, hogy megfeleljen saját céljainak. Azonban a Taggeco elbukott, mikor a kereskedelmi szövetség szembefordult a Köztársasággal. A gyárak elhagyatottá váltak, emberek tízezrei váltak munkanélkülivé. Itt úszott be a képbe Max Ferear, aki minden vagyonát beleölte abba, hogy visszaállítsa a régi termelést. A bolygó adósságokba verte magát, de végül a gyárak és üzemek újra megteltek élettel. Ferearnak sikerült megmentenie a bolygóját, amivel népszerûsége is hatalmasra nõtt. Végül elfoglalta helyét a kormányzatban, mint a Doaskin kormányzója. Azonban a bolygónak még mindig hatalmas adósságai voltak, amik úgy lógtak Ferear fölött, mint egy kiélezett bárd.

Ez a 11 ember gyûlt össze a Bespin Perfect Palace konferenciatermeinek egyikében, a legnagyobb titokban. A bolygók vezetõi mind arra vártak, hogy Devon megszólaljon. Devon meglehetõsen élvezte a helyzetet. Végül azonban elkezdte mondandóját.

- Uraim, mind tudják mi volt a célom ennek a konferenciának az összehívásával. Az Anoat szektor többé nem dughatja homokba a fejét. A Birodalomhoz való hozzáállásunk eddig kiválóan mûködött, mivel nem figyeltek fel ránk. Most azonban megugrottak a mutatóink, és a Gazdasági fellendülés –mely kétségkívül az önök érdeme- felkeltette a Birodalom érdeklõdését. –nézett körül Devon, mire Fullham szólalt meg, némi éllel:
- Van egy olyan sejtésem, hogy a Birodalom azért figyelt fel ránk, mert maga felkeltette az érdeklõdésüket Peron. –húzta ki magát a férfi, mire szavait egyetértõ morgás követte.
- Maga volt a Birodalmi Szenátus vezetõje egy ideig. És ahogy hallottam maga lett az Anoat szektor „kormányzója” ugyebár?
- Igen, ezt nem tagadom. -mondta Devon rendíthetetlen nyugalommal. De mielõtt Fullham belelendült volna, õ szólalt meg:
- Azonban azt maguk sem tagadhatják, hogy a Birodalom régóta figyel minket a szeme sarkából. Azzal hogy engem kineveztek, megtették az elsõ lépést. Az a kérdés, hogy maguk hogyan válaszolnak erre. –riposztozott Devon, miközben belsõ mosolya még szélesebbre húzódott. Milyen unalmas is lett volna, ha csak úgy kiteregeti lapjait.

- Mégis mit akar tõlünk? A Birodalom eddig sem támadott. És ezután sem fog. Mi nem katonai világok vagyunk. A civilizációnk alapja a gazdaság. És ez így is marad. Azonban ha a Birodalom támadna, meg tudjuk védeni magunkat. Hallott már a felperzselt föld taktikájáról Peron? –szólt közbe Sutt, ahogy elõre megbeszélték.
- Szóval ezt választják? Lerombolnak mindent és menekülnek? –hitetlenkedett Devon.
- Nem lesz rá szükség. A Birodalom nem fog támadni. Õk is tudják hogy semmi értelme. Nagyobb lenne a veszteségük, mint amekkora a nyereség ezekkel, a világokkal. –kapcsolódott bele Argenno is a szóváltásba.
- Jó, akkor tegyük föl, hogy mégis. Akkor önök ugyebár szépen lerombolják minden munkájuk gyümölcsét és eltakarodnak a peremvidékekre. Ezt úgy hívják, hogy megfutamodás a probléma elõl. Nekem azonban van egy jobb ajánlatom. –húzta el a mézes madzagot Devon, és várta a hatást, amely természetesen nem maradt el. Kivétel nélkül mindenki elõrehajolt, és Devonra tapasztotta tekintetét.
A kormányzó hatásszünetet tartott, majd belekezdett:
- Azt javaslom, hogy a széthúzás helyett, tömörüljünk össze. Egyetlen szövetségbe, amely dacolhat a Birodalom akaratával. Egy szövetségbe, melynek neve: Anoati Kereskedelmi Szövetség. –fejezte be Devon, mire kitört a hangzavar. Több ember is megpróbálta már, hogy egyesítse ezeket, a világokat, de senkinek sem sikerült. És az illetõ elvágta vele a saját torkát. Végül Argenno parancsnoknak sikerült túlkiabálnia a hangzavart:
- Ez a húzás még magától is túl ostoba Peron. Mégis mit képzel? Hogy feladjuk a szabadságunkat, amely az erõnk kulcsa? Ennyire ne nézzen minket Bolondnak. –Argenno már az asztalra támaszkodva állt, mire befejezte mondandóját. Egy kívülállónak meglepõ lehetett volna ez a felháborodás, és az indulatok ilyetén elszabadulása. De Devon pont erre számított. Ezek a világok büszkék voltak függetlenségükre. És érezték, hogy akármilyen közösködés a végüket jelenheti.

- Üljön le. Köszönöm. Nézzék uraim. Azt hittem nem kell felhívnom rá a figyelmüket, de önöknek nincs más választásuk, mint csatlakozni a szövetséghez, amely hivatalosan már létezik is. –mondta Devon magabiztosan, mire 11 szem kerekedett ki, bár némelyik csak színészkedés volt, a legtöbb megdöbbenés, igazi érzésekbõl fakadt.
- Ezt meg hogy ér... -kezdte Argenno, de Devon közbevágott:
- Úgy értem, ahogy mondtam. Azonnal megmagyarázom. A legutóbbi konferencián, ha még emlékeznek, felvetettem két szervezet, Az Anoat Szektor Kereskedelmi Felügyelet és az Anoati Szerencsejáték Felügyelet létrehozását. Maguk bõszen rábólintottak erre, hiszen ez a két szervezet Birodalmi finanszírozás alatt áll. Maguk odaadták a hajóikat és az embereiket, amelyekkel az eddigi kereskedelmi konvojaikat védték. A karbantartás és a felszerelés –igen tetemes- költségeit ezzel ledobták magukról. Ezzel azonban átadták az ellenõrzést is. -nézett körül Devon, majd ördögi mosollyal fojtatta, miközben a vezetõk megdermedve hallgatták szavait.
- Maguk minden kereskedelmi hatalmat kiengedtek a kezükbõl. Azóta is meg lettek rövidítve néhány százmillió kredittel, ami „fenntartás” néven gomboltak le önökrõl. Azonban ez mind semmi. Maguknak semmiféle választási lehetõségük nincsen. Az ASZKF a kezemben van uraim, ahogy az ASZF is. Minden beépített emberük nevét ismerem, ellenben kétlem, hogy önök ismernék az én kémeim nevét. Van belõlük jó pár. –hallgatott el Devon ismét, de a vezetõk arckifejezésén nevethetnékje támadt. Nem kegyelmezett. Folytatta tovább:
- Ha nem csatlakoznak a szövetséghez, az árúik vámjai jelentõsen megemelkednek. Mondjuk úgy…90 százalékkal. Aki nem fizeti ki a vámot, az hivatalosan is csempésznek minõsül. A saját emberik –azok, akiket önök „rásóztak” a Felügyeletre- fognak maguk ellen fordulni, hiszen már az ASZKF fizeti õket, és nem önök. Ha cserekereskedelmet akarnának folytatni, akkor kezeskedem, hogy az ASZKF mossa kezeit, és a kalózok aktivitása igencsak meg fog emelkedni. Természetesen bevethetik a saját katonáikat, hogy védjék a konvojokat, de a kereskedelem –és így az életszínvonal- is jelentõsen le fog csökkenni. Vajon meddig fogják tûrni az emberek, hogy maguk felemelik az adókat és kiszipolyozzák õket, azért hogy egyáltalán mûködtessék a gazdaságukat? A lázadás elkerülhetetlen lesz. És ha a katonáik a kereskedelmi hajókat védik, akkor ki fogja megvédeni a palotáikat? És az életüket? –kérdezte Devon, majd megadta a kegyelemdöfést:
- Hogy ha azt hiszik, hogy a Gerrenthum –akinek ugyebár megfelelõ számú hivatásos katona áll rendelkezésére- segít önökön, akkor tévednek. Súlyosan. –fejezte be végleg a kormányzó, majd elõvett egy adattáblát, és letette az asztalra.
- Itt van a csatlakozási egyezmény. Akinek az aláírása szerepel ezen az adattáblán, mire visszajövök, az élni fog továbbra is. Akié nem, azt a saját népe fogja leölni, mint valami kutyát. –tette hozzá Devon, majd felállt és elindult kifelé. Sutt is felállt, és csatlakozott hozzá. Ebbõl az összes vezetõ tudta: Thomas Sutt lett a sarlatán, aki eladta õket.

Devon és Sutt elsõ útja egy földalatti helyiségbe vezetett. Kétségbeesésükben az Anoat „vezetõi” nem is sejtették, hogy kamerák lesik minden lépésüket. Devon ördögi mosollyal figyelte, ahogy az adattábla kézrõl kézre jár, és az aláírásokat sorban tárolja a kis szerkezet. Senki se szólt egy szót sem.

Végül Devon és cinkosa visszatértek a konferenciaterembe. A kormányzó felvette az adattáblát, és átolvasta. Egy aláírás sem hiányzott. Végül mindketten helyet foglaltak. Devon szólalt meg ismét:
- Örülök, hogy jobb belátásra tudtam téríteni önöket. Akkor elkezdhetünk beszélni a valójában fontos dolgokról.

[Devon Peron fõkormányzó]

Az Anoati konferencia

Devon apró félmosollyal nyugtázta a körülötte ülõk tanácstalanságát. Létrejött az Anoati Kereskedelmi Szövetség. Egy olyan konzorcium, amely eddig 12 bolygót foglalt magába. Azt a 12 bolygót, amely a legnagyobb bevételi forrással rendelkezett az Anoat szektorban. Újból Devon kezdett beszélni. Mindenki elfogadta már, hogy õ lesz a Konzorcium vezetõje, lévén õ állította fel a csapdát, amelybe az összes vezetõ belesétált. Thomas Sutt érdekes módon eltûnt a terembõl. Devonon kívül nem is látta többet senki, az itt megjelent kormányzók közül. Devon magabiztos hangon szólalt meg:
- Nos, az elsõ dolgunk, hogy lefektessük az Anoati Kereskedelmi Szövetség hierarchiáját. A legfõbb döntéshozó szerv, a kormányzók tanácsa lesz, amely az itt megjelent vezetõkbõl, vagyis magukból áll. A kormányzóknak joguk van javaslatokat beterjeszteni, amelyet a tanács vagy megszavaz, vagy nem. Az elnöknek joga van megvétózni bármilyen javaslatot. Kivételt jelent ez alól a 90 százalékos szavazati többség. –mondta Devon, miközben az arcokat figyelte. Senki sem akaródzott megszólalni.
- A kormányzók tanácsának több bizottság is segíteni fog, amely bizottságokban szakértõk végzik majd munkájukat. A bizottságok benyújthatnak bizonyos indítványokat, amelyeket a tanács szintén megtárgyal. Az elsõ bizottság, amely hamarosan el is kezdi munkáját, az Anoati Területfejlesztési Bizottság, amely minden bolygó számára készít egy fejlesztési programot, amely alapján maguk elkezdik majd felépíteni a bolygóikat. Mindenkinek el kell érnie egy bizonyos Összjövedelmi szintet. Hogy mekkorát, az a bolygó jelenlegi fejlettségétõl függ. –Devon épp csak addig állt meg, míg levegõt vett, majd folytatta:
- A tanács alatt a következõ bizottságok fognak mûködni: Területfejlesztési, Mezõgazdasági, Bányászati, Vám és Pénzügyõr, Közbiztonsági, Kereskedelmi és Közigazgatási Bizottság. Ez a 7 bizottság fogja segíteni a munkánkat. –fejezte be Devon elégedetten, miközben arra gondolt, hogy a bizottságok vezetõinek listája már ott hever az asztalán. Csupa megbízható ember, akiket pórázon lehet tartani.
- Maguk 2 tagot delegálhatnak a bizottságokba. Az elnököket én nevezem ki.
Most egy-két szót a gazdaságról: az Anoati Kereskedelmi Felügyelet jogköre kibõvül, és a Kereskedelmi Bizottsággal karöltve fogják szabályozni a Gazdaságot. Természetesen csak a bolygóközi kereskedelembe fognak beleszólni, és az egyes planéták gazdasági folyamatai megmaradnak a maguk kezében. Mindaddig, míg a gazdaság fejlõdik. Természetesen. –Devon számára ez a rész volt a legélvezetesebb. Az Anoat szektorban lévõ bolygók vezetõit, egyszerû kereskedelmi ellenõrökké fokozta vissza ezzel.


- A Szövetség törvényei megegyeznek a Birodalom törvényeivel. Már ami a közbiztonságot illeti. –mondta Devon, mire a vezetõk felhördültek. Ez volt a legnagyobb csapás, szinte az összes közül. Így a kormányzók minden eddigi döntéshozói jogukat elvesztették.
De Devon folytatta tovább:
- Mivel az Anoat polgárait meg fogja viselni a változás, úgy érzem, kell valami, amibe kapaszkodhatnak. Nemrég megismerkedtem a Sectatus vallással. Úgy érzem az emberek erõs támogatásra, lelhetnek az egyházban, és nem tagadhatjuk meg tõlük a lelki támogatást. A Területfejlesztési Bizottság központokat fog létrehozni, ahol a Sectatus egyház képviselõi terjeszthetik a vallást. Erre a költségvetés 0.01 százalékát, vagyis 160 millió kreditet szánunk.
Külpolitikánk egyik sarokpontja a Birodalommal való jó viszony kialakítása, és a szektor felvirágoztatása. A költségvetés mindenkinek az adattábláján szerepel. Mint láthatják, körülbelül 1600 milliárd kredit áll jelenleg a rendelkezésünkre, egy évre, amibe nincsen beleszámítva a Birodalom által nyújtott esetleges támogatás. Hogy ezt a pénzt mire használjuk fel, arra szintén a bizottságok tehetnek javaslatokat, és természetesen önök is.
A Birodalmi szenátusban én leszek a képviselõ, vagy valamely megbízottam.
Uram. Munkálkodjunk együtt, egy békés, virágzó Szövetségért. A konferenciát ezennel berekesztem. –fejezte be Devon, majd felállt. Az összes tag felállt, és az összes bosszúság ellenére valamiféle összetartás érzõdött. Ha csak pár pillanatra is.

[Álom]

Jolag Farn

Amint a férfi belépett, szinte elvarázsolta az a pompa, amivel az idelátogatót fogadták. Noha megfordult a fejében, hogy valószínűleg akit keres, az nem egy ilyen helyen fog elrejtőzni. Egy szőke hölgy állt a pultnál:

- Üdvözlöm Uram a Bespin Perfect Palaceben. Játszani jött vagy szobát szeretne? - kérdezte csilingelő hangján

[Jolag Farn]

Jolag fülének nagyon tetszett a hölgy hangja, de hamar emlékeztette magát, miért is jött.

-Jó napot. Játszani jöttem. -hazudta. Talán, ha ott meglátja célpontját, vagy egyik barátja túl sokat fecseg túl hangosan, és ,,véletlenül" elhangzik a szoba száma, akkor Jolag tán sikerrel járhat anélkül, hogy gyanakodnának rá.