Jégsíkságok

[Yoda]

Amerre a szem ellát, csa egy dolgot lehet látni: havat. Az állandó hóviharok teljesen belepték a felszínt, és nem egy heves vihar eredményeként több hóbucka is létrejött.

[Isiaac Freeman]

- Huh, szokatlanul cudar itt az idõ - jegyeztem meg, miközben meghúztam a kezemben levõ gyeplõt, ezzel megállítva a tauntaunomat. Körbepillanatottam a tájon. A jól megszokott Hoth-i táj nézett vissza rám. Habár a Hoth nem volt egy földi paradicsom, mégis szerettem ezt a helyet. A hideg okozta probléma, ami kezdetekben egyszer-kétszer elég nagy problémát jelentett, mára már nem okozott problémát. Az erre a célra készített bélelt ruhák, sálak és sapkák, valamint szemvédõk elviselhetõvé tették az itt tartózkodást.

A Hoth kiváló búvóhely volt ez a légiónak. Szerintem elég sok ellenséget szereztünk magunknak az elmúlt évek során. Ha jól számolom, körülbelü hatszor csaptunk oda, csak a kalózoknak. Ezért volt jó hely ez a légiónak. Nem igen gondolna rá akárki is, hogy itt bújhat meg a légió. Legalább is nagyon reméltem.

Lazán megütögettem a Tauntaun oldalát, mire az állat mozgásba lendült. Kezd esteledni. Ideje visszatérni a bázisra, ha nem akarom, hogy egy hóviharral találkozzak.

[Eve Carpathia]

Az Árny Légió bázisáról Eve egy tauntaun hátán bukkan elő. Arcát fekete maszk, szemét védőszemüveg takarja. Vállán bélelt fekete köpeny, testét sötét termoruha fedi. Lábán szintén bélelt csizma. A tauntaun különös hangját hallatva fut fel egy hóbuckára.
Eve egy rántással megállítja az állatot, majd szeméhez emel egy makrotávcsövet. Tekintetét végighordozza a tájon, majd sarkával megböki az állatot. A taun újra megindul egyenesen északi irányba...

[Eve Carpathia]

Eve nyugodtan taunogolt a hóbuckákon, mikor a komlink az oldalán felcsipogott. A nő odanyúlt, és megnyomott egy gombot. A füléhez erősített adó-vevő részben felhangzott az egyik Árny Légiós tiszt hangja.
- Minden felderítőnek! Azonnali visszatérés a bázisra! Ismétlem! Azonnali visszatérés a bázisra!
Eve idegesen nézett körbe.
- Bázis... Itt Carpathia ezredes! Indoklást kérek! - mondta, ám közben a Tauntaun már teljes erejével rohant az Árny Légió bázis felé.
- Wampák közelednek a bázishoz! Sokan!
- Vettem-értettem!
Eve hitetlenül nézett hátra többször is. Egyik kezébe sugárpisztolyt vett, másikban a gyeplőt tartotta. Remélte, hogy épségben visszajut a bázisra.

[Chloe Dianne Jones]

*Chloe sietős léptekkel, már majdnem futva érkezik ki a Légió bázisáról a vihar ellenére is a szembántóan fehér hómezőre, s tekintetével rögvest a környező, fagyos pusztaságot kezdi kémlelni Eve után. Pár másodperc múlik el csupán, mire valaki a lány saját, személyes frekvenciáján belekiált a kommba.*
-Jones százados! Jones százados várjon meg!
*Hallja meg sisakjába szerelt hangszóróiból a nyomában loholó, Isiaac által utánaküldött katona recsegő, szaggatott kérését. A szerencsétlen fickó jócskán lemaradt, mivel ő a lánytól eltérően két tauntaunt is felszedett a bázis elhagyásakor, ezalatt pedig Chloe a magas hó és az orkánszerű vihar ellenére is elég nagy távolságot tett meg, szerencsére eddig még elkerülve a whampák támadását, melyek jórészét aztán hamarosan le is köt a hatalmas ajtó mögül rájuk nyitott tűzáradat. Chloe lassan megfordulva bevárja a mögötte magának utattörő követőjét, aki mikor pár méterre megközelíti a lányt, felül az egyik hátasra, a másik eddig magával vonszolt állat gyeplőjét pedig felé nyújtja.*
-Köszönöm! *Veszi át Chloe rövid hezitálás után a felé nyújtott tantaun irányításához szükséges szíjat a húzódzkodó lény ellenére is, aztán folytatja mondandóját.* -De nem véletlenül nem hoztam magammal tantaunt! Nem elfelejtettem, hanem inkább megfelelő jármű után néztem volna, ha körülkémlelve nem találom meg az alezredesasszonyt, mivel attól tartok, a derék állatok megérzik rajtam a nexum szagát, és ez nem igazán szerencsés... Viszont időt spórolt nekem!
*Hadarja el gyorsan a pár mondatot, de mire a szavak elhangzanak, végül már maga is a kezdetben vonakodó tantaunon ül, s szemeivel újra Evet keresi, de egyelőre nem látja meg. A katona nyakában himbálódzó távcsövet viszont kiszúrja, és ennek megfelelően utasítja is a segítségül küldött embert, hogy kémleljen körül az eszközzel, noha a saját sisakja vízorában is van látásjavító szenzor. Több szem többet lát, ugyebár, nomeg a távcső azért mégiscsak inkább célszerszám. A keresés közben pedig beépített kommjában Evet szólongatja, hívja vissza a bázishoz, bár ez vajmi kevés sikerrel kecsegtet, mivel a nagy vihar keltette interferencia valószínűleg alig érthetővé torzítja komm kibocsátotta jelet.*
-Eve! Ha tud térjen vissza a bázishoz! Eve alezredesasszony, itt Jones százados! Térjen vissza a bázishoz, a kettes kapu felé, és adja meg a tartózkodási helyét!
*Ismétli egyfolytában, majd int társának, hogy egymástól látótávolságban maradva -ami a zord hófúvás miatt ugyan nem túl nagy- kezdjék meg a kutatást. Épp csak elindulnak, mikor a mellé beosztott katona fegyverének elsuhanó vörös lövedékére lesz figyelmes, amely egy távoli, a változatosság kedvéért szintén fehéres foltba vágódik, amit aztán Chloe egy -röviddel később már elhalálozott- whampaként azonosít. Maga is előveszi a bal oldalára rögzített Westart, aztán ha lehet mégkörültekintőbben üget tovább, hisz azzal nem lennének kisegítve, ha Eve mellett már ők is veszélybe kerülnének.*
-Katona! Jöjjön közelebb, és igyekezzünk jobban! Ahol egy ilyen bestia felbukkan, ott előbb-utóbb több is lesz, ha már a bázist is meg merték támadni. Mi pedig nem állhatunk le huzamosabb ideig harcolni!
*Adja ki újabb parancsát, aztán keresik tovább Evet. A katona szerint a tantaunok sem bírják már túl sokáig a kíméletlenül fagyos időt, ezért annál is inkább sietniük kell. Amennyire tehetik sietve haladnak tovább a tantaunokon, de jó ideig semmi eredményét nem tapasztalják ténykedésüknek, aztán a katona és a lány hirtelen észrevesz valamit.*
-Oda nézzen százados!
*Mutatja kinyújtott karjával észrevételét a férfi, Chloe pedig a rossz látási körülmények ellenére szintén kiszúr egy őket figyelő whampát, és felé lő, de inkább csak elijeszteni szeretné vele egyelőre a bestiát.*
-Igen, én is észrevettem! Menjen, és nézze meg mi az, de legyen óvatos! Én is indulok!
*Adja ki az utasítást, és maga is indulásra bírja egyre fáradtabb tantaunját kiszemelt céljuk, remélhetőleg Eve felé, miközben folyamatosan próbál kommjával kapcsolatot teremteni a nővel.*

[Miroul]

Nem messze az Árny Légió bázisától egy hajó csapódik bele a Hoth vastag felszíni hórétegébe. Szerencsére a hótakaró jelentősen lecsökkentette a becsapódáskor keletkezett károkat, így robbanástól nem kellett tartani ám jelen helyzetben igen nehézkes lett volna felszállni a hajóval.

Pár perc telt el néma csöndben mígnem egy tetőtől talpig páncélba öltözött alak lépett elő a hajóból, a rámpa leeresztése nehézkes volt jelen helyzetben ezért a légzsilipet kellett használni közlekedésre. A páncélos alakot egy újabb követte. A pancél alá felhúzott termo ruha, és a dús szőrzet valamelyest megvédte a gatheringeket a csontig hatoló hidegtől. A két páncélos nehézkesen indult meg egy közeli domb felé, ami nem volt túl könnyű feladat mivel időről időre belesüppedtek a hóba. Pár percnyi küszködés után végül felértek a domb tetejére ahonnan egy-egy makrotávcső segítségével körbekémlelték a környéket. Szabad szemmel a hófúvás miatt nem lehetett túl messzire látni ám a távcső hőszenzora segítségével mégis észrevették, a közel fél standard kilóméternyire lévő két taun-taun lovast.

- Most mi legyen? - kérdezte Aurelius.
- Nem tudjuk, hogy barát-e vagy ellenség, de a becsapódást biztos ők is észrevették. Szerintem nem ártana óvatosnak lenni. Az viszont biztos, hogy segítség nélkül innen nem szabadulunk. Van itt birodalmi támaszpont? - elmélkedett Venon.
- Úgy tudom nincs. De ha mégis akkor mi leszünk az elsők akik megtalálják. - mondta Aurelius, majd plazma íját a magasba emelve elsütötte néhányszor plazma íját. Párat lőtt felfelé egyet-kettőt pedig az ismeretlenek irányába is, természetesen magasan föléjük célozva.
- Akkor most térjünk vissza a hajóhoz, fázom... És a biztonság kedvéért készüljünk fel a legrosszabbra... - dideregte Venon majd sietve elindult a hajó irányába ahol jelentést tett Miroulnak...

[Isiaac Freeman]

Chloe komlinkje a következõ pillanatban életrekel.
- Chloe, itt Isiaac. Nem tudom, láttad-e, de valószínûleg egy hajó landolt a környéketeket. Szeretném, ha megnéznétek, kik azok. Szólj a téged kísérõ katonának, hogy próbálja meg felvenni a kapcsolatot Eve-el, õ is ott van a környéken az érzékelõk szerint. Ha rájöttetek, kik azok, hívj vissza minket a komlinken. Legyetek óvatosak, bárki lehet az.

[Chloe Dianne Jones]

*Már épp megörült, hogy talán nemsokára megpillanthatja Evet, amikor felfigyelt a becsapódó űrhajóra, aztán a felőle különböző irányból érkező plazmalövedékekre. Társa, Tonzon szintén észrevette a megváltozott körülményeket, ezért eleinte utasításra várva lassította le tantaunját, és nézett vissza a felettese felé. A fénylő lövések persze az útnakeresztőjük szándéka szerint messze nem találták el a lányt és kísérőjét, azonban épp elég közel csapódtak be ahhoz, hogy a mellette ügető férfi teljesen logikus módon levesse magát a hátasáról, és védekező pozíciót vegyen fel, ezután akárcsak a századosa, lefektette a jól idomított állatot, hisz nem lehetett biztos a tüzelők szándékáról, még ha sejtette is lövések figyelemfelkeltő voltát túlságosan nagy szórásuk és "pontatlanságuk" miatt. Biztos ami biztos alapon Chloe is lepattan a tantaunról, és egy nagyobb hóbucka mögé guggolva fedezékbe húzódik, majd nem sokkal később a kommjából Isiaactől utasítást kap. Chloe a parancsok után kézjelekkel adja társa tudtára, mit kell tennie, s ő miképp fog cselekedni, miszerint a katona feladata a különválásuk árán is az, hogy folytassa eddigi útját, míg felettese a szerencsétlenül landolt hajót deríti fel. Elegettéve a kapott utasításnak ezután Chloe óvatosan, lehetőleg fedezéktől fedezékig futva közelíti meg a lövéseket leadók hajóját, megkezdett útja elején pedig természetesen ismét aktíválva saját adóját reagál Isiaac szavaira.*
-Rendben, vettem Isiaac! Igen, én is észleltem a hajót, úton vagyok felé. Nemsokára jelentkezem!
*Mondja, aztán azért az esetlegesen a közelben ólálkodó whampákra is ügyelve megy nagynehezen a hóban gázolva egészen az idegen hajó közelébe. Odaérve az összes megszokott, standard kommunikációs csatornán adást sugározva szól a hajó legénységéhez, s hogy biztos észrevegyék, -átvéve a hajó legénységének módszerét- egy lövést beleereszt a hajó egyik érzékelő szenzorába. A kézifegyver egyetlen lövése kárt ugyan nem okoz a hajófedélzeti műszer ezen részében a festésen kívül, de a roppant érzékeny szenzort kis időre átmenetileg összezavarja, és egy képzett pilótának tudnia kell, hogy ennél a berendezésnél ez csak nagy energiakoncentráltságú dologgal való találkozás eredménye lehet, legalább akkoráé, mint amilyen egy sugárfegyver lövése is.*
-Földet ért hajó, itt Chloe Dianne Jones beszél. A szándékaim békések, a segítségükre lennék.
*Hallatszik Chloe női hangja az említett hullámhosszokon.*

[Miroul]

A hajó fedélzetén nem állt túl rózsásan a helyzet, a pilótafülkében helyet foglaló Omer és Leopold, eszméletét vesztette a becsapódás közben míg Miroul néhány zúzódásra tett szert. Szerencsére Aurelius és Venon szinte sértetlenül úszták meg a kényszerleszállást, ezért is mentek ki felderíteni a környéket. Hamarosan azzal a hírrel tértek vissza, hogy nincsenek egyedül a környéken és ezt megerősítette a jelentést követően keletkezett komm kapcsolat is. Az nem volt tökéletes de a lényeget ki lehetett venni belőle.
- Nos, ez biztató. Szerintem válaszoljunk. - mondta Miroul majd a rádióhoz sétált és adót nyitott. - Itt Miroul a Szárnyaló Szabadság fedélzetéről! A hajó több rendszere meghibásodott, a legénység egy része pedig megsérült. Mihamarabbi ellátásra van szükségük, kérem segítsenek! - mondta Miroul, majd várta a választ.
- Biztos, hogy ez jó ötlet? Mi van ha Birodalmiak? - tette fel kérdését gyanakvó hangnemben Aurelius.
- Ha birodalmiak lennének mi már halottak lennénk, úgyhogy emiatt nem kell aggódnod. - oszlatta el társa kételyeit Venon.
- Mindenesetre nem árt óvatosnak lenni. - vonta meg sértődötten a vállát Aurelius majd leült az egyik sarokba.

[Chloe Dianne Jones]

*Az éter hullámain kapott választ megkapva Chloe is újra kommjába szól, ám ezúttal más csatornára váltva, egyenesen a Légió bázisának vezérlőközpontjába, Isiaacnek továbbítja üzenetét.*
-Mester, itt Chloe! A lezuhant hajó a Szárnyaló Szabadság névre hallgat, és a hajón tartózkodók állítása szerint sérültek vannak a több meghibásodott rendszerrel rendelkező hajón. A legénység egyike Miroul néven azonosította magát. Segítséget kérnek, mi legyen? A tantaunjaink már nem sokáig bírják a hideget... Vége.
*A rövid helyzetjelentés után Chloe mégközelebb megy a hajóhoz, egyenesen a bejáratához közelít, de persze azért lélekben felkészül a legrosszabbra is. Az épp csukott állapotában levő nyílászárónál várja meg, amíg újabb utasítást vagy tájékoztatást nem kap, aztán az Eve után küldött katona után néz, de jóformán nem is látja már az időjárás viszontagságai miatt.*
-Tonzon, itt Chloe! Az utasítás végrehajtása után hozza ide a balszerencsésen földetért hajóhoz a tantaunomat! ~Nem szeretném, ha ott fagyna meg szegény pára, bár az emberek elsőbbséget élveznek...~
*Mondja társának kommján keresztül, aztán a Szárnyaló Szabadság személyzetének is jelzi jelenlétét.*
-Itt Chloe Dianne Jones, megérkeztem a hajójukhoz Miroul! Szükségem lenne rá, hogy felmérhessem a károkat és a sebesüléseket a segítségnyújtáshoz, vagy legalább némi tájékoztatásra ezeket illetően. Csak így tehetek valamit.
*Szól Miroulnak és társainak, s fegyvereit eltéve várja, hogy beengedjék a hajóba.*

[Isiaac Freeman]

- Még egy mester megszólítás és kint töltöd az éjszakát - érkezik a kommon keresztül egy kevésbé ingerült, inkább csipkelõdõ válasz. - Nos, ha valóban bajban vannak, akkor segítenünk kell nekik. Kiküldöm értük Bax-ot és néhány technikust, hogy nézzék át a hajó sérüléseit, illetve hogy ide szállítsák õket. A sérülteket majd itt ellátjuk. Amíg Bax odaér, helyezz el egy jeladót a hajóban, hogy ha sokáig tartana megjavítani, késöbb is megtalálhassuk. Messze még az este, de ha a hajó valóban lezuhant, akkor lesz rajta javítanivaló rendesen. Bázis vége.
Azzal elhal a vonal.

[Miroul]

A rádió csend beállását követően feszült csend lesz urrá a fedélzeten tartózkodókon. Az eddig nagyszájú Aurelius most csendben üldögélt az egyik sarokban, míg Venon a szenzoroknál babrált valamit. Miroul idegesen járkált fel alá, kezében plazma íját szorítva, egyébként ez nem volt túl könnyű hisz a hajó fedélzete legalább 20-30 fokot megdőlt. A várakozás szerencsére nem tartott túl sokáig, mivel a komm ismét életre kelt. Az előző hölgyemény volt az, aki jelezte, hogy bebocsátást kér a hajó fedélzetére.

- Tényleg egyedül van. - jelezte az érzékelőknél ülő Venon.
- Akkor engedd be. - mondta Miroul majd a kommhoz lépett. - A rámpa nem működik, egyedül a légzsilipen lehet közlekedni. - mondta Miroul. Ezzel körülbelül egyidőben a légzsilip feltárul és jéghideg levegő áramlik be, az amúgy sem túl meleg hajó fedélzetére. Amint a nő belép a zsilip lezárul, és egy termetes páncélos alak lép Chloe elé. - Én vagyok Miroul. Köszönöm, hogy a segítségünkre sietett.

[Bax Bartin]

A Tapsifüles pár röpke perc alatt meg is tette a távot, aztán leszállt. A lepi,a wookie és a három technikus gyorsan átöltözött, Bax megint zokni húzott a fülére, aztán elhagyták a hajót és elindultak segíteni.

[Chloe Dianne Jones]

*A lány amint meghallja, hogy a hajó elsődleges bejárata nem működik, egykedvű beletörődéssel kezdi megmászni a hóban fürdő "gépszörnyeteget" az Erő segítségül hívása nélkül, hogy elérhesse a légzsilip szűkös nyílását, bár így jóval több idejét és energiáját felemészti a dolog, s mászás közben egy jeladót is rögzít a hajótestre. A cudar idő miatt meglehetősen igyekszik, így azért nem sok idő telik el, mire megtalálva az adott bejáratot bemászik a hajóba, s felette halk szisszenés kíséretében rögvest be is záródik a zsilip. Az elélépő jól megtermett, felvértezett alaknak rögvest kezet nyújt remélve, hogy a néhány külső jellemzőjében a módosítások miatt a megszokottól látványosan eltérő, mégis majdnem teljesen szabványos birodalmi TIE-pilóta szkafander nem jelent problémát, noha valószínűleg azért némileg meghökkennek majd.*
-Én pedig Chloe.
*Felel Miroulnak, aztán ha hajó vezetője kezet ráz vele, levéve sisakját folytatja a beszédet, miközben szemeivel körülpásztáz az űrhajón.*
-Utólagos beleegyezésével ha nem baj, elhelyeztem egy jeladót a hajójukon, hogy később is megtaláljuk, ha esetleg teljesen befedné a hó. A sérültek érdekében jobb lenne, ha egy időre itthagynák, amíg átesnek az ellátáson, miután a legsürgősebb javításokat letudtuk. Ehhez már útban is van ide egy csapat szakértő. Talán hamarosan meg is érkeznek, majd ki kellene nyitni számukra is a zsilipet.
*Utal Baxék csapatára Chloe, és várja, miként is reagál termetes beszédpartnere az újabb jövevények hírére, nomeg nem legutolsó sorban saját magára a lányra.*

[Eve Carpathia]

Eve körülnéz távcsövével. Nem sokkal az után, hogy a bázissal beszélt, a kommunikátor a hóban landolt, majd a Taun idegességében rátaposott. Eve igyekezett egy kijelölt célpont felé haladni. Ekkor pillantotta meg a leérkező hajót. Arra vette az irányt.
Távolról figyelte, ahogy Chloe odaér, majd úgy döntött, odamegy maga is. A taun megmakacsolta magát, így Eve-nek lépésben kellett haladnia. Végül odaért Chloe -ékhoz nem sokkal a Tapsifüles megérkezése után.

***

- Bartin! - Mondja katonás ütemben, majd elneveti magát. - Mi a helyzet? Kié ez az üstökös? És miért mászott be Chloe? Normális ez? - Kérdi, közben leakasztja oldaláról a sugárfegyvert, és bizonytalanul kezdi méregetni a hajót.