|
Post by Lord Xanatos on Apr 24, 2008 6:58:38 GMT 1
Xanatos és a testõrök megállíthatatlanul haladtak elõre. Utólérték a két testõrt, akik az alakváltó férfi nyomába eredtek, és a testõrök megmutatták hol vesztették el a nyomukat. Xanatos belemerült az Erõbe és követte azokat a lenyomatokat, melyeket a túszejtõ terroristák hagytak. Tökéletesen tudta követni õket, hiszen az Erõben jól látható volt a nyomuk, hogy merre haladtak. Egy ajtó elé ért társaival, akik követték vezetõjüket. Az Erõbe merülve tökéletesen érzékelte, hányan vannak odabent. Összesen 7-en voltak. Ebbõl már azt is tudta, hogy 6 terrorista és egy túsz, hiszen egyikük felõl sokkal erõsebb félelem rezgéseket érzékelt, mint a többiek felõl. Bár azok is féltek, de nem rettegtek. Xanatos nem tért ki a koncentrációból. Bal karját elõre nyújtotta, miközben jobbjával elõvette a köpenye alól a fénykardját. Odabent egyszercsak azt lehetett tapasztalni, hogy a tárgyak, amikkel az ajtót eltorlaszolták, elkezdenek megmozdulni, majd mindegyikük egy irtózatos erejû lökéshullámtól elrepül, az ajtóval együtt. Xanatos folyamatosan félelem rezgéseket is közvetített a terroristák felé, aztán mielõtt még bármi más is történhetett volna, egy-egy erõlökést indított meg kivétel nélkül mindegyik terrorista felé, hullámban. Ennek eredménye az lett, hogy mindannyian felkenõdtek a falra. Ez még nem volt halálos, de olyan erõvel ütköztek oda, hogy még ha volt is rajtuk sugárálló mellény, a lélegzetük biztosan elakadt rövidebb idõre. Graf Ironhand vezetésével hatoltak a terroristák által elfoglalt szobába a testõrök. Graf is ismerte az Erõt, de nem volt olyan erõs használója, mint Xanatos. Graf így aztán csak félelem hullámokat keltett, hogy ezzel is folyamatos rettegésben, egyfajta rettegéssel vegyített "kábultságban" tartsa a terroristákat. Xanatos, még várt. Érzett valamit az Erõben...
|
|
|
Post by Nicolas Baxter on Apr 29, 2008 17:40:16 GMT 1
A kis helyiségben szinte tapintható volt az izgalom. A levegõ puskaporos volt. De nem volt félelem egyik elszánt harcosban sem. Illetve egy ideig nem. Azonban a testõri gárda Xanatos vezetésével hamar a bujkálók nyomára jutottak. A terroristák számára felfoghatatlan erõ jóvoltából szívükbe hamar beköltözött a rettegés a harctól, a kudarctól, a haláltól. Talán csak"Palo" maradt semleges, bár a sötét oldal, ami lassan elemésztett mindent, õt is megkörnyékezte. Voltak már kétségei, bár nem értette mi történik körülötte. Tudta, hogy bekerítették õket. A kétségbeesés nem látszott az arcán, de mélyen már tudta milyen sors vár rá és társaira is.
A következõ pillanatban az ajtó elõtt lepakolt bútorok szétrepültek, egy embert le is terített. Akik talpon maradtak, viszont rosszabbul jártak, Xanatos nagyúr személyesen bánt el a terroristákkal, akik mint valami ronygbábu, olyan könnyedséggel vágódtak neki a falnak, mire eszméletüket vesztették.
Az erõhullámok demoralizáló hatását csak a vezetõ nem érezte meg, nyilván azért, mert õ tartotta fogságban Miraxot, akinek nem eshetett bántódása.
A testõrök berontottak a szobába. "Palo" sarokba szorult, maga elõtt tartva Miraxot. Ezzel az akció elbukott, nem volt má kétséges. De a Birodalom megtanulja egy életre, hogy a galaxisban a szabadságot, egyenlõséget kell preferálni, nem az elnyomást. Szemébe könny szökött, hogy szülei haláláért is bosszút állhatott, és most majd meghalhat a szent célért. Tisztában volt vele, ha elkapják, nem fogják megölni, még nem. Kínozni fogják, éheztetni, vallatni és amikor már a halálért fog könyörögni, akkor õk megkegyelmeznek neki, hogy mindez ismétlõdjön. Nem maradt más választása. Mirax testének takarásában a zsebébe nyúlt. Egy apró, lapos korong szerûséget tartott a kezében, rajta egy gombbal. A Birodalom ismét hibázott, mert az utolsó bomba rajta volt. Ha testét felrobbantja, soha nem tudják meg, hogy alakváltó, így azt sem, hogy õ nem "Palo" volt valójában, akinek a teste valószínûleg már megsemmisült. A Birodalom majd a huttokkal való konfliktus közepette szétszórja erõit és mindez elhozza a pusztulást a zsarnok rendszernek. Mindent végig gondolt tizedmásodpercek alatt, többre nem maradt ideje, már körbevették, Xanatos szemtõl szemben állt már vele, de még õ is csak sejthette, hogy mi következik a következõ pillanatban.
"Palo" egy halk mondatot súgott Mirax fülébe:
- Köszönöm a meghívást és szép estét!
Azzal karját megemelte, hogy mindenki jól láthassa mi van a kezében, majd felkiáltott.
- ROHADJATOK MEG MIND, ELNYOMÓ FÉRGEK!!!!!!
Az idõ lelassult. A férfi ujja lassan hult alá, hogy megnyomva a gombot, elpusztítson mindent a szobában, ehhez elég nagy erejû volt aszerkezet. Ujja hozzáért a gombhoz, mire az mikorsecunumos késéssel reagált is, a pokolgép pedig mûködsébe jött.
Egy hangos robaj törte meg az éjszaka csendjét, még azok is rémülten kapták fel a fejüket, akik már remélték, mára vége a borzadalmaknak. Az épület fala kirobbant, nagy por szállt fel. Apró hús cafatok, emberi maradványok maradtak mindenütt, a felismerhetetlenségig roncsolódva. Nme volt kétség, Lady Coy,a szenátus frissen megválasztott alelnöke, a boldog ara, az ünnepelt menyasszony a terrortámadás, a Birodalom hibájának áldozota lett. A megjelenõ riporterek gyorsan közvetítettek, mindenkit megszólaltattak az ügyben, így már csak órák kérdése volt, hogy mikor szerez tudomást az egész galaxis a történtekrõl, ami akár egy egész Birodalmat megrengetõ lázadáshoz vezethet, pont mint Palptine császár látszólagos halálakor.
Eközben Nicolas Baxter vegyes érzésekkel távozott a bolygóról. Célja az volt, hogy a Birodalomban kételyeket ébresszen, a lázadó elemeket egybe kovácsolja, felbátorítsa. Most, hogy mindezt valószínûleg elérte, az lesz a szándéka, hogy csapatokat gyûjtsön és egy még nagyobb szabású akciót hajtson végre...
// Részemrõl ez volt az utolsó hsz, hacsak nincs valami kihagyhatatlan dolog, amire még reagálnom kell. Köszönöm, hogy részt vehettem a kalandban és köszönöm a moderátori csapatnak, hogy ilyen központi szerepet bíztak rám a kalandban. Lady Mirax, illetve a a kaland során Lady Coy halálára azért volt szükség, mert az õ személyes kérésére, el kellett varni a szálakat, miután úgy döntött, nem folytatja tovább a karakterrel a játékot, az idõ hiányra panaszkodva. Hogy mekkora károk keletkeztek, hogy mi történt a támadás után, ez már a mesélõ dolga lesz leírni. Még egyszer köszönöm a lehetõséget, ezzel a magam részérõl lezárom a kalandot...//
|
|
|
Post by Lord Xanatos on Apr 29, 2008 18:16:16 GMT 1
Xanatos egyetlen szerencséje és egyben életben maradásának kulcsa az volt, hogy vele volt ez Erõ. Több alkalommal is köszönhette már életét a mindent átfogó energiamezõnek, de ilyen pusztító csapás ellen még sosem kellett használnia. Noha nem hatolt be a szobába, mert az Erõ figyelmeztette a veszélyre, mégsem mozdult a bejárattól, ahonnan jól láthatta, amikor "Palo" maga elé kapja Lady Coyt. A kis eszköz, melyet maga elé kapott Xanatos számára egyértelmû volt, egy DETONÁTOR az!
Graf Ironhand is felismerte a veszélyt. Tudta, hogy "Palot" már nem tudja megállítani, így ettõl kezdve csak egy cél lebegett a szeme elõtt, megmenteni urát, és mentorát Xanatos nagyurat. Abban a pillanatban, ahogy Baxter lenyomta a gombot, ellenállást nem tûrõen ugrott az urára, eltakarva testét a sérüléstõl, a biztos halált jelentõ robbanástól...
Xanatos felismerését azonnali cselekvés követte. Fénykardja ezesetben nem jelenthetett megoldást, így egy Erõ-technikát alkalmazott. A sötét oldal lovagja, egy Erõ-burkot hozott létre maga körül, hogy az megóvja testét a sérülésektõl, legalábbis a halált okozó sérülésektõl. Ekkor érkezett meg Graf... A hatalmas testõr, Xanatos jobbkeze rávetette magát urára, testével védve a nagyúr testi épségét. A robbanás bekövetkezésével két különálló védelem is volt, ami biztonságban tartotta a sötét oldal lovagját. Graf páncélos teste, és az Erõ burok megvédte Xanatost a haláltól. Pusztán felületi sérüléseket szenvedett, hiszen páncélja fejlesztett modell volt, valamint Graf testét érte a robbanás szele. Xanatos, miután elült a robbanás szele és vihara, elõbb felült, majd barátja teste mellé guggolt. Barátja testét szépen lefektette, szemét lefogta. Testõrei ekkor már közeledtek felé. - Uram... nem esett baja? - kérdezte az elsõ érkezõ, Iridon kapitány. - Nem... jól vagyok... - mondta Xanatos, de nem volt jól - nézzék át a holttesteket, azonosítsák õket. Ironhand tábornokot szállítsák a fõparancsnokságra, testét ravatalozzák fel a központi aulában - mutatott rá barátja élettelen testére - én jelentést teszek az Uralkodónak, ketten kövessenek! - mondta a frissen érkezõknek, így két testõr kadét állt mögé. Xanatos a legközelebbi kijáraton hagyta el a színház épületét. Légisiklója már készen állt az indulásra. A sofõr tudta a dolgát. Egy szót sem szólt, csak egyenesen a Császári fellegvár felé vette az irányt. A két kadét is egyetlen hang nélkül utazott a nagyúrral. Hatalmas megtiszteltetés volt ez számukra, egyben félték a nagyúr haragját. Mert mindketten érezték, hogy Xanatos nagyon-nagyon haragos. A nagyúr is gondolataiba temetkezve utazott. Egy szót sem szólt, csak bámult ki a sikló ablakán...
//A magam részérõl is köszönöm a kalandot minden részt vevõnek!//
|
|
James Kenail
New Member
Politikus
Az Onderon szen?tora%\4\%!c!Maroon
Posts: 93
|
Post by James Kenail on May 9, 2008 19:55:50 GMT 1
Színház Éppen amikor a droidok befejezték a mechanikus végtagot az épület berobbant. Szerencsére a másik oldalon történt a dolog, de a család is érezte a rengést. Mindenki megijedt. Az egyik droid így szólt: - A számlát, majd küldjük, szenátor úr! - Az onderoni képviselő tátott szájjal nézett. Miutn "felkelt a transzból" felállt és odasietett Flenhez. James új kezével megfogta a felesége kezét és egy siklóval elindultak a dockokhoz.
Dockok Amikor a dockokhoz értek az egész család kiszállt. Lenyitották a rámpát és elindultak az űrbe.
Űr Az űrbene gy hívást kezdeményeztek Tomnak akit az Onderoni házba küldtek, hogy lakhat egy ideig. James végülis jól zárta ezt a pár órát. Legnagyobb szerzeményével a mechanikus kezével együtt Coruscant felé vették az irányt.
//Nekem is utolsó hozzászólás! Köszönöm a játékot. Jól éreztem magam!//
|
|
Léonard Beaumagnan
Junior Member
Politikus
Politikai tan?csad?, a Naboo szen?tora, a MediCorp t?bbs?gi r?szv?nyese!c!#4682B4
Posts: 324
|
Post by Léonard Beaumagnan on May 15, 2008 11:09:55 GMT 1
Űr
Léonard egy utasszállító hajón tért magához. Amikor körülnézett látta, hogy vagy fél tucat másik sérülttel fekszik egy helységben. Az oldalán lévő kötést kezdte tapogatni. Valójában már nem lett volna szükség rá, de rajthagyták, hogy növeljék a nyomást a melkasán. Erre azért volt szükség, mert nem tudták megállapítani, hogy korábbi sérülése rosszabbodott e. Egyenlőre úgy tűnt, hogy nem, de fő az óvatosság.
A helységben néma csend ült. Csak néhány diagnosztikai eszköz pittyegését és egy-két horkanást lehetett hallani. Léonard így a gondolataiba és a jövő sikerekkel teli álomképébe tudott berülni.
//Kösznöm a játékot, magam is elhagyom a bolygót//
|
|
Miracle Arundel
Junior Member
Cs?sz?ri Testőr
Az els? n?i Cs?sz?ri Test?r, Rang: Kapit?ny!c!crimson
Posts: 114
|
Post by Miracle Arundel on Jun 15, 2008 18:49:49 GMT 1
Miracle hirtelen felnyitotta a vészkijárat ajtaját és egy előre bukfenccel bevetődött. Mikor megállt, fegyverét maga elé tartva körbetekintett, de látszólag minden nyugodt volt. Látszólag. Felállt, majd az ajtóhoz sietett, megfogta Tarkin kezét, majd finoman beljebb húzta a régenst.
- Jöjjön Uram!
Mondta, majd lassú futásba kezdett. Közben a díszteremből átszűrödő hangok alapján megállapította hogy a harc elérkezett a tetőfokához. Halálsikolyok, robbanások, majd egyszer csak egy detonáció következett be amitől az épületnek még eme része is megremegett. Egy pillanatra megállt, megnézte hogy jó úton haladnak-e, majd szemeivel megkereste Tarkint.
- Tovább Uram, tovább! Mindjárt elérünk a kilépési ponthoz. Már várni fogják ott!
Mondta Tarkinnak, majd ismét lassú futásba kezdett. A vészkijáratok szerencsére egyszerű felépitésüek voltak, hogy gyorsan és könnyedén eltudják hagyni az épületet a benttartozkodóak. Hamarosan feltűnt egy nagy VÉSZKIJÁRAT VÉGE jelzés és egy nyíl az egyik falon, hogy tudassa az irányt és azt hogy hamarosan elérik azt. Így is lett, Miracle az ajtó nyitó gombra emelte a kezét, majd rácsapott, ám az ajtó nem nyílott.
- Fene! Persze! Le lett zárva minden kijárat.
Magyarázta inkább magának, mint Tarkinnak. A sisakjában lévő jelvevő és küldő segítségével azonban gyorsan értesíteni tudta a biztonsági szolgálatot.
- Itt Miracle Arundel Császári Testőr! Azonnali hatállyal nyissák ki az A4/7 -es vészkijárat kijáratát.
Miután azonosítási számát is közölte az ajtó feltárult. Innen már csak pár saroknyira volt a hangár ahol Tarkin Nagymoffra várt egy gép. Miracle feltette a régenst a siklóra, majd a bejárt úton visszasietett a színházba, hát ha jut még neki is egy-két skalp. Ám mire visszatért, a harc már alábbhagyott és a Birodalom győzelmet aratott.
|
|
|
Post by Denn Wessex Nagymoff on Jun 18, 2008 20:19:20 GMT 1
A moff, és kísérete hatalmas robajra lett figyelmes, amint a bomba felrobbant, kioltva ezzel Lady Coy, és a fogva tartóinak életét. Wessex sejtette, hogy ez a robbanás a műsor végét is jelenti egyben.
Wessex még sokáig bámulta a trónszínház épületét, miközben a ritka óceániai szivart szívta. Tekintetével végigmérte a díszes épületet, újra és újra. Gondolatai ezalatt messze elkalandoztak... Átgondolta a dolgokat, a Doma kommodoretól kapott híreket...
Mintegy fél órán keresztül bámulta a főszínházat. A szivar, melyet Óceánia jelenlegi urától kapott, már csak egy szétlapított, kiégett csikk volt csupán. Dick, a Hutt Szektor Birodalmi delegációjának egyik tagja, óvatosan odalépdelt a kormányzó mellé, és megpróbálta megfejteni hogy mit is néz annyira... Másfél perc próbálkozást követően feladta, és a moffra helyezte a tekintetét.
Ekkor futott be a hívás...
A Moff kézbe vette személyi kommunikátorát, melyen keresztül meghallgatta Lord Xanatost, Byss újdonsült kormányzóját...
A hír kissé meglepte. Mármint nem az, hogy összehívta a Moffi Tanácsot, hanem az, hogy Trachta Coy lemondott! Hiszen ő volt Byss eddigi kormányzója...
~Szóval... Így állunk~-Gondolta magában, aztán az emberei felé fordult. -Uraim... Eljött az idő. Összehívták a Moffok Tanácsát...-Jelentette be Wessex. -Hívjam a hajóját uram?-Kérdezte Dick. -Igen. A hajó legyen indulásra kész... 10 standard percen belül ott leszek.-Ekkor WM-456 felé fordult.-Ön pedig hívja a siklómat. Indulunk!
WM-456 és Dick lerendezték a szükséges dolgokat, így Wessex moff minden gond nélkül érkezett meg a dokkokhoz, azon belül is az ő szállítóhajójához. A rámpa lenyílt, a moff és kísérete pedig felsietett rajta. Az MDW-1138 ezek után engedélyt kért a felszállásra, melyet meg is kapott. A hajó levegőbe emelkedett, és kilőtt az űr felé... Azonban ahelyett, hogy a Vaskesztyű felé vette volna az útját, irányt változtatott, és Byss „igazi” központja felé vette az irányt...
|
|