Palpatine császár
Junior Member
Uralkod? Adminisztr?tor
A Galaktikus Birodalom Uralkod?ja.
Posts: 192
|
Post by Palpatine császár on May 12, 2008 14:13:00 GMT 1
Exar Kun
Az Uralkodó ráncos arcán egy kaján vigyor futott át a fejében megszólaló kísérteties szavak hallatán. - Az idõd már rég lejárt Exar Kun. - válaszolta - A régi dicsõséged már csak egy halovány árnyék, mely lassan belevész a sötétségbe. A sötétségbe, melyet ÉN küldtem rád. Halott vagy Kun, és hamarosan még ennél is halottabb leszel...! Rekedt nevetését még sokáig visszhangozták a trónterem rideg falai.
Lord Xanatos
A Uralkodó sötét árnyékba borult alakja nyugodtan ült a tágas, homályba burkolózó terem végén elterülõ emelvényen álló kényelmes trónszéken. Csuklyája alól, csak cserepes ajkai és aszott állának halvány körvonalai látszódtak. Percekig némán figyelte a tõle lépésekkel térdelõ robosztus alakot. Váratta, de valójában csak kiélvezte a pillanatot, mint mindig, hogy nagysága elõtt a Birodalom leghírhedtebb alakjai is térdre borulnak. Élvezte, szinte szívta magába a hatalmat, melyet hosszú, zseniális tervezéssel és ármánykodással elért. Õ egy volt a Birodalommal, és a Birodalom egy volt Õ vele...
- Állj fel Xanatos nagyúr. - szólalt meg végül rekedt, erõtlennek tûnõ atyai hangján a Birodalom ura, közben ráncos bal kezét nyitott tenyérrel felfelé lassan felemelte - Beszélj...
Xanatos felöl félelemmel vegyes tisztelet áradt az Erõ láthatatlan hullámain keresztül felé. Halvány mosoly jelent meg sápadt ajkai szegletében, mikor elmerül a félelem keltette hideg vibrálásban. Élvezte a félelmet, amely az elõtte álló alakot ölelte körül, bár a férfi próbálta elrejteni - de elõtte nem tudta, elõtte sohasem. Tudta jól mi Xanatos félelmének alapja...
|
|
|
Post by Lord Xanatos on May 12, 2008 17:57:17 GMT 1
- Mesterem - hajolt meg mélyen Xanatos, mielõtt felállt volna, majd felegyenesedett és mélyen a csuklya alá nézett, az Uralkodó szemébe próbált nézni, tekintete legalábbis azt a pontot nézte, ahol az Uralkodó szeme kellett hogy legyen. - A trónvárosi fõszínházban az események láncolata elõre nem tervezett véget ért, nagyuram. A terroristák vezetõje és minden egyes zsoldosa halott. A terroristák vezetõje megölte Lady Coyt... és mielõtt bármit tehettem volna, magával is végzett - fejét leszegve folytatta - hibáztam nagyúr... nem tudtam teljesíteni parancsát. Graf Ironhand tábornok az életével fizetett az én túlélésemért, javaslom a legmagasabb kitüntetésre, egyben hibámért vállalom a felelõsséget!
Xanatos volt a legkeményebb a Császári Testõrök között. Kennede mester képzésén túl az Uralkodó is tanította így vagy úgy. Az Uralkodó eddig mindig kegyes volt vele, és talán õt szerette legjobban testõrei közül, azonban eddig Xanatos minden egyes feladatot szó és kétségek nélkül végrehajtott. Most hibázott elsõ alkalommal. Az Testõrség Fõparancsnoka számtalan esetben látta, mi jár annak, aki hibázik, így õ sem remélt semmit sem...
|
|
Palpatine császár
Junior Member
Uralkod? Adminisztr?tor
A Galaktikus Birodalom Uralkod?ja.
Posts: 192
|
Post by Palpatine császár on May 28, 2008 21:04:47 GMT 1
Egy pillanatnyi kínos csend telepedett a fellegvár félhomály uralta tróntermére. - Az események láncolata pont úgy tért véget, ahogy terveztem. - szólalt meg végül hûvösen az Uralkodó - A veszteség, mely a Birodalmat érte, szükséges áldozat volt egy magasabb cél érdekében.
Nem pazarolt az ügyre további szavakat a Birodalom ura, nem óhajtotta zseniális tervei legmélyebb részleteibe beavatni hû szolgáját. Ismét hideg csend köszöntött a teremre.
- Xanatos nagyúr. - folytatta hírtelen atyai hangnemre váltva, ráncos arcán barátságos, ám megtévesztõ mosollyal - Mivel Trachta Coy kormányzót igen mélyen érintette ifjú felesége elvesztése, ezért áthelyezését kérte személyesen tõlem egy távoli, peremvidéki helyõrség élére, ahol majd sikeresen feldolgozhatja lelkére nehezedõ terheket, távol a szörnyû események színhelyétõl. Ezért ezennel kinevezlek Byss új kormányzójává, és ezáltal a Moffi Tanács Biztonsági Bizottságának megüresedett élére.
Egy pillanatra megállt, és egy széles, sejtelmes vigyor jelent meg aszott arcán. - Hívd össze a moffi tanácsot fiam, és mérd fel, ki az akinek a hûsége megingott irántam. A módszert rád bízom, de mint mindketten tudjuk, sok olyan sarkalatos kérdés van Birodalmunkban, ami a megoszthatja a szektorkormányzókat... Most távozhatsz Xanatos nagyúr!
|
|
|
Post by Lord Xanatos on May 29, 2008 13:59:12 GMT 1
Xanatos fejét leszegve várta, mi lesz a folytatás. Nem akart és nem is tudott az Uralkodó szemébe nézni. Eleddig sosem hibázott, és nem éppen így tervezte ezt az akciót sem. Azonban bízott benne, hogy eddigi feltétlen hűsége az Uralkodóval szemben elegendő lesz ahhoz, hogy ne kapjon büntetést. Az Uralkodó szavai szokatlan erővel harsantak elméjében, mikor hozzá szólt: - Az események láncolata pont úgy tért véget, ahogy terveztem. A veszteség, mely a Birodalmat érte, szükséges áldozat volt egy magasabb cél érdekében. Megszokott dolog volt, hogy az Uralkodó tervei nem tartoztak akárkire. Xanatos, bár csalódott volt egy parányit, amiért barátját elvesztette, de megértette, hogy a Császár sokkal nagyobb dolgokban gondolkodik, mintsem azt egy testőr - legyen az épp a Birodalom egyik leghatalmasabb ura - megérthesse. - Xanatos nagyúr. Mivel Trachta Coy kormányzót igen mélyen érintette ifjú felesége elvesztése, ezért áthelyezését kérte személyesen tõlem egy távoli, peremvidéki helyõrség élére, ahol majd sikeresen feldolgozhatja lelkére nehezedõ terheket, távol a szörnyû események színhelyétõl. Ezért ezennel kinevezlek Byss új kormányzójává, és ezáltal a Moffi Tanács Biztonsági Bizottságának megüresedett élére. Az Uralkodó hangja barátságosra változott. Úgy szólt leghűségesebb testőréhez, mint fiához. Xanatost ez még jobban meglepte, mint az előző kijelentése. Ráadásnak ő maga is kormányzó lett, és egyben az Uralkodó a testőrség vezetésén túl egy megtisztelő és kiemelten fontos feladatot bízott rá. Fejét ekkor emelte fel, és egy kaján, számító mosoly jelent meg arcán. Most - ha lehet - még jobban becsülte urát. - Hívd össze a moffi tanácsot fiam, és mérd fel, ki az akinek a hûsége megingott irántam. A módszert rád bízom, de mint mindketten tudjuk, sok olyan sarkalatos kérdés van Birodalmunkban, ami a megoszthatja a szektorkormányzókat... Most távozhatsz Xanatos nagyúr! - Megszolgálom a bizalmat mester. Úgy lesz, ahogy óhajtja! - mondta Xanatos, majd mélyen meghajolt és megvárta, míg az Uralkodó trónszéke újra a panoráma ablakok felé fordul. Csak ezután emelkedett fel. Szabályos hátraarccal fordult meg és sietett ki a trónteremből. Csizmájának sarka nagyot koppant minden egyes lépésnél, mert most is szándékosan elkerülte a szőnyeget.
Amikor kiért a hatalmas kétszárnyú ajtón, biccentett a fegyverüket tisztelgésre emelő testőrök felé. A két LBV ezután bevonult a trónterembe. Xanatos csak ekkor vette észre, hogy egy feszengő katona állt mellette mélyen meghajolva, egy apró és egy nagyobb dobozkát tartott kezében. Mikor Xanatos elvette őket, a katona vigyázzba állt, és tisztelgett, majd sietve magára hagyta Xanatost. Xanatosnak nem volt szüksége rá, hogy megnézze a dobozok tartalmát. Tudta, hogy iménti kinevezése van benne, valamint a hozzá tartozó kódhengerek. Ezután gyors léptekkel hagyta el a Császári Fellegvárat. A fellegvár előtt a biztonsági személyzet várta. A két testőr kadét nem volt jelen, helyettük Rick Henderson ezredes a Legfelsőbb Biztonsági Szolgálat mb. parancsnoka várta a Testőrség főparancsnokát. Ő volt Xanatos másik kegyeltje, egy kimért profi, aki sosem beszélt feleslegesen. Figyelt, mert az volt a dolga. Ha viszont egyszer megszólalt, a beosztottai itták szavait. - Nagyúr... A Protector II-ről jelentették, hogy Tarkin nagymoff épségben megérkezett. Arundel kapitány biztosítása alatt. - Remek. Magam is a Protector II-re megyek. Hívja össze az alegységek parancsnokait. Egy óra múlva eligazítást tartok a Protector II fedélzetén. - Igen uram. - Hozassa ide a siklómat ezredes! - A siklója készen várja uram... - mondta az ezredes és előre indult - erre. Xanatos némán követte az ezredest, majd felsétált siklója rámpáján. A nagyúr siklója fejlesztett Lambda osztályú sikló volt, természetesen vörösre festve. Amint elindult, 4 TIE/in vadászgép, szintén vörös festéssel szegődött a nyomába, gyémánt alakzatban kísérték ki a hajót a légkörből, egészen a Victory osztályú csillagrombolóig.
|
|
|
Post by Moff Miranda do Valarale on Jul 16, 2008 23:37:12 GMT 1
Az Egyesült Galaktikus Birodalom admirálisa belépett a Császári Fellegvár kapuján. Az Uralkodó hívatta. Miranda, noha már látta egyszer-kétszer a Császárt, még sohasem beszélt vele személyesen. A gondolat, hogy most személyesen fog beszélni a Galaxis urával, valahogy félelemmel töltötte el. Miközben a Trónterem folyosóján haladt, azon töprengett, vajon miért hívatja az Uralkodó. Valami titkos küldetés… vagy többet akar megtudni rólam… esetleg… – szörnyű volt belegondolnia is: valamit rosszul tettem, és ezért megbüntet? A nő gondolatban szélsebesen végigment eddigi életén, de semmit sem talált, ami olyasmi lenne, amiért a Császár büntetéssel sújthatná. A félelem azért nem múlt el, mint ahogy a gyomrában lévő görcs sem. Kicsin múlt, hogy keze el nem kezdett remegni. Így ért a trónterem ajtajához. Egy pillanatra erőt gyűjtött, felsóhajtott, majd belépett. Előresétált, aztán megállt félúton a trónszék és az ajtó között. Ott letérdelt, és mélyen meghajolt az Uralkodó előtt. Tudta, mi az etikett, így hát ebben a testhelyzetben maradt. Csak akkor mozdul, ha a Császár megszólítja.
|
|
Palpatine császár
Junior Member
Uralkod? Adminisztr?tor
A Galaktikus Birodalom Uralkod?ja.
Posts: 192
|
Post by Palpatine császár on Jul 20, 2008 12:22:06 GMT 1
A halotti csendbe burkolózott félhomályos trónteremben egy gyenge, de annál ridegebb fuvallat sepert át, melytől a trónustól fél tucat lépésre térdelő nőt kiverte a hideg verejték. Már nem tudta mióta várakozik a neki háttal ülő sötétségbe burkolt hatalmas úr előtt. Talán megvolt már vagy egy standard órája is, hogy a fellegvár sötét falai közé lépett. A Császár azóta sem mozdult, fekete alakjából csak a trónszék karfáján nyugvó kezei látszódtak, melyek szinte egybefolytak a magas trónussal. A mellette két oldalt álló arctalan, vérvörös köpenyegbe burkolózó néma alakok egyenesen meredtek a helyiség távoli pontja felé, ügyet sem vetve az admirálisi rangjelzéssel díszített egyenruhába öltözött, alázatosan leborult nőre.
- Valarale admirális. - szólalt meg végül a rekedtes, halk hang a trónus mögül - Álljon fel gyermekem.
Atyáskodó hangja halk suttogásként érte el az admirális asszonyt, de a Birodalom Császára nem mozdult.
- Jó szolgálatot tett a Birodalomnak, kiemelkedő teljesítménye jutalmat érdemel admirális. - folytatta Palpatine - Mint tudja, Birodalmunkat és személyemet nemrég aljas árulás érte. Az Anoat-szektor kormányzója, Devon Peron elárulta a Birodalom eszméjét és rendjét...
Egy pillanatra elhallgatott, majd a trónus megfordult. A felvillanó sötét csuklya alól az Uralkodó aszott arca tekintett le az emelvényről a Birodalom admirálisára.
- Árulása elnyeri méltó büntetését a Birodalom törvényei szerint. - emelte fel árnyalatnyira hangját Palpatine - Miranda do Valarale admirális. Érdemei elismerése mellett kinevezem az Anoat-szektor kormányzójává. Ne okozzon nekem csalódást, mint elődje...!
Palpatine hideg tekintete mélyen a nő meleg tekintetébe vágott, hogy a frissen kinevezett moff asszony ereiben azonnal megfagyott a vér.
|
|
|
Post by Moff Miranda do Valarale on Jul 20, 2008 20:17:29 GMT 1
A nő térdelt és várt. Ám a Császár továbbra sem adta semmi jelét annak, hogy észrevette, vagy hogy foglalkozni óhajt vele. Miranda kissé feszülten érezte magát. Kezdett arra gondolni, hogy esetleg elrontott valamit a protokollban. Azonban egyszer csak még inkább belé nyilallt a félelem. Fogalma sem volt, miért, de gyomra teljesen összeszorult, és az izmai is ösztönösen összehúzódtak, és kiverte a hideg veríték, mely már homlokán gyöngyözött. A Császár továbbra sem mozdult. Mirandanak fogalma sem volt, miért kell várnia. Legszívesebben menekült volna, ki innen, minél messzebbre. De uralkodott magán. Maradt a feszült, kínos várakozás. Lenne már vége…! – fordult meg a fejében. Sok idő telt el az óta, mióta letérdelt ide. Úgy érezte, már órák óta vár, és nem lát mást, csak a trónszéket, az Uralkodó aszott kezeit aannak karfáján, és a két mozdulatlan, vörös ruhába öltözött Császári Testőrt. Mikor már igen erősen eljátszadozott a gondolattal, hogy valahogy jelt adjon ittlétéről, egy halk, rekedt hang szólalt meg. - Valarale admirális Álljon fel gyermekem. – A Császár atyásködó hangja volt az. A nő felállt. Csak most érezte igazán, mennyire megviselte térdeit a sok egyhelyben térdelés. Fájt, de ezzel most nem törődhetett. Palpatine még mindig nem mozdult. - Jó szolgálatot tett a Birodalomnak, kiemelkedő teljesítménye jutalmat érdemel admirális. Mint tudja, Birodalmunkat és személyemet nemrég aljas árulás érte. Az Anoat-szektor kormányzója, Devon Peron elárulta a Birodalom eszméjét és rendjét... A nőnek jól esett az elismerés. Ezek szerint jutalmat kap! A tény örömmel töltötte el, de ez nem volt elég ahhoz, hogy a benne lévő félelmen teljesen felülkerekedjen. Tudott Peron kormányzó esetéről. Nem volt hozzáfűznivalója. Nem akart tiszteletlen lenni azzal, hogy bármit is mond, így csak meghajolt kissé, köszönetét kifejezendő. Ekkor a trónus megfordult. Az admirális asszony megpillantotta a Császár fekete csuklyáját, aszott, öreges arcát és szikár testét, mellyel gyengének, mégis fenségesnek hatott. - Árulása elnyeri méltó büntetését a Birodalom törvényei szerint. – mondta az Uralkodó, egy árnyalatnyival hangosabban. - Miranda do Valarale admirális. Érdemei elismerése mellett kinevezem az Anoat-szektor kormányzójává. Ne okozzon nekem csalódást, mint elődje...! Kinevezése hallatán öröm és hála hulláma öntötte el Mirandat. Szavai után Palpatine a nő szemébe nézett. Tekintete tőrként fúródott a nő lelkébe, iszonyatos félelmet okozva benne. Az újonnan kinevezett kormányzó előtt egy pillanatra elsötétült a világ. Lesütötte a szemét, és próbált megküzdeni a benne eluralkodott végtelen félelemmel. - Nem fogok csalódást okozni... – nyögte ki. Fogalma sem volt, hogy volt képes egyáltalán megszólalni. Mély levegőt vett. Próbált megnyugodni.
|
|
Palpatine császár
Junior Member
Uralkod? Adminisztr?tor
A Galaktikus Birodalom Uralkod?ja.
Posts: 192
|
Post by Palpatine császár on Jul 21, 2008 20:55:36 GMT 1
- Ezt el is várom Öntől kormányzó! - visszhangzott az Uralkodó rekedt, erőteljes hangja - Távozhat Valarale moff. A Vezérkar épületében már várnak önre...
Egy kézlegyintéssel bocsátotta el a félelem köpenyébe burkolt nőt, majd a trónus lassan visszafordult a panoráma ablak felé, és ismét síri csend telepedett a trónterem rideg helyiségére.
|
|
|
Post by Moff Miranda do Valarale on Jul 21, 2008 21:10:06 GMT 1
- Ezt el is várom Öntől kormányzó! Távozhat Valarale moff. A Vezérkar épületében már várnak önre... – fejezte be a kihallgatást a Birodalom Uralkodója. Miranda, noha egy árnyalatnyit nyugodtabb lett, mégsem tudott kikerülni a félelem rémisztő állapotából. A Császár elfordult tőle, ő azonban a biztonság és a protokoll kedvéért mégis letérdelt egy pillanatra, úgy távozott. Ha ezentúl mindig látogatást kell tennem itt, ahányszor csak feljebb jutok a ranglétrán, inkább maradok moff örök életemre! – összegezte az eseményeket az egyébként igencsak ambiciózus nő. Miközben a trónszéktől távolodott, immár háttal annak. Nagy önuralomra volt szüksége, hogy ne futva tegye meg az ajtóig az utat. Kissé sietős léptekkel ment, de ez a szokott tempója volt. Néhány másodperc alatt sikerült még jobban megnyugodnia, így már el tudta érni, hogy külső szemlélő semmiféle érzelmet ne lásson rajta, ahogy ez egy magas rangú katonához illik. Ahogy kiért a Fellegvárból, beszállt siklójába. Csak egyetlen katonát hozott magával kísérőül. -A Vezérkar épületébe megyünk. - tájékoztatta. A férfi arcára egy pillanatra csodálkozás ült ki, de végül nem kérdezett semmit, csak teljesítette az utasítást, és elindult a megadott irányba. Útközben szép lassan a maradék feszültség is kezdett feloldódni a Birodalom újdonsült Moffjában.
|
|
Jacob Breen
Junior Member
Cs?sz?ri Testőr
Birodalmi Cs?sz?ri Test?r Kapit?ny - Er??rz?keny!c!Default
Posts: 166
|
Post by Jacob Breen on Jan 27, 2009 22:39:48 GMT 1
Hamarosan beléptem a Byss légterébe. Tekintetem a navigációs képernyőre terelődött. Egy előre beprogramozott útvonalat követtem, mely egyike volt a memóriába beállított útvonal-terveknek. Kicsit korrigáltam az irányt, majd fokozatosan ereszkedtem lejjebb és lejjebb. A célpontom a Trónváros volt... annak is az egyik legfontosabb pontja: a Császári Fellegvár. Egy hely, ahová csak nagyon kevesen léphetnek be, még a Birodalom kötelékéből is. A kevesek közé tartoztunk mi, a Császári Testőrség tagjai.
Hamarosan feltűnt trónváros peremkerülete. Ekkor a kommunikációs berendezésen kezdtem el dolgozni. Beállította a sávot a Fellegvár irányítóközpontjának frekvenciájára. Amint létrejött az adás, beleszóltam a sisak-komlinkembe. - Irányítóközpont, itt Jacob Breen kapitány beszél a Császári Testőrségtől. Leszállási engedélyt kérek egy, a Fellegvárhoz tartozó platformra. Küldöm az azonosítómat. Vétel. Néhány gombnyomás után a vadászgép főszámítógépe elküldte a Fellegvár irányítóközpontjának az azonosítót. Kicsit csökkentettem a sebességet. Jól tudtam, hogy az azonosítás benne lesz pár percben, így nem kell annyira sietnem. Míg vártam a visszajelzést, jobbra-balra kitekingetve gyönyörködtem a város panorámájában...
|
|
Jacob Breen
Junior Member
Cs?sz?ri Testőr
Birodalmi Cs?sz?ri Test?r Kapit?ny - Er??rz?keny!c!Default
Posts: 166
|
Post by Jacob Breen on Feb 16, 2009 23:12:24 GMT 1
Nagyjából egy perc múlva jött a visszajelzés. - Azonosító rendben, leszállás engedélyezve a 3-as leszállóhelyen - szólt egy érzelemmentes hang. - Vettem, Breen vége. Hamarosan megérkeztem a Császári Fellegvár impozáns épületéhez. Akárhányszor elrepültem mellette, sosem bírtam ki, hogy ne gyönyörködjem ki magam a hatalmas épültben. Bár, az igazat megvalva, nekem valahogy a Coruscanton levő Császári palota jobban tetszik, mint ez az épület. De ez már csak magánvélemény. Miután kigyönyörködtem magamat, végighordoztam a tekintetemet a leszállóhelyeken. Hamarosan megleltem a 3-as leszállóhelyet.
Miután letettem a vadászgépet, lekapcsoltam a rendszereit. Sorra deaktiválódtak a kijelzők. Utolsónak a kommunikációs rendszer állt le. Felnyitottam a pilótafülke tetejét, és kimásztam a gépből. Miután a meggyőződtem arról, hogy semmit sem hagytam a vadászgépben, elindultam a Fellegvár egyik bejárata felé a sok közül. Miután a bejáratban posztoló őrök továbbengedtek, már bent is voltam az épületben. Pár méterrel a bejárat után megtorpantam. Na most merre tovább? Igaz, hogy Szuszlov tábornok pihenés céljából küldött engem a Byss-re, de talán nem ártana, ha beszámolnék valamelyik magasabb rangú személynek a Columbo-n történt eseményekről. Még Szuszlov sem kapott tőlem jelentést. Sóhajtottam egyet, miközben elindultam a Testőrség körlete felé.
|
|
Jacob Breen
Junior Member
Cs?sz?ri Testőr
Birodalmi Cs?sz?ri Test?r Kapit?ny - Er??rz?keny!c!Default
Posts: 166
|
Post by Jacob Breen on Mar 16, 2009 21:34:04 GMT 1
Nem egy emeletet másztam meg, mire megérkeztem a Császári Testrőség körletéhez. Az előtérben tartózkodó hölgy, aki valószínűleg valami recepciós szerűség lehetett, felnézett rám, miután odaléptem a pultjához. - Jó napot! - Jó napot! - Milyen ügyben? - Jelentést tennék egy előző akciómról. - Neve? - Jacob Breen. A nő számítógépe felé fordult, majd dolgozni kezdett rajta. Néhány másodperc múlva rám nézett. - Garana tábornok várja önt a B-6-os teremben. - Köszönöm. Elindultam a recepciós pult mögül nyíló folyosók egyikén, mely egy ,,B"-vel volt ellátva. Némi séta után már ott is álltam a bejáratnál. Belépve az ajtón egy meglehetősen apró terembe jutottam. Garana tábornok egy korosodó testőrt volt. Egy asztal mögött foglalt helyet, a terem közepén. Arcát nem egy sebhely szántotta át, jelezve a hosszú szolgálati időt. - Üdvözlöm, kérem, üljön le - mutatott a férfi az asztala előtt levő egyik székre. Helyet foglaltam a kényelmesnek éppen nem mondható székben, majd levettem fejemről a sisakomat. - Nos, pontosan milyen küldetésről számolna be? - Az ISD Columbo-n történt incidensről - mondtam, miközben leraktam az jelentésemet tartalmazó adattáblát a tábornok elé az asztalra.
A férfi átolvasta a jelentésemet. Nem siette el a dolgot, hosszú időt töltött el az értelmezésével. Láttam rajta, ahogy szinte minden egyes szót külön értelmez, majd összefüggéseket keres. Időről időre belekérdezett néhány dologba, amit homályosnak vélt a jelentésemben. Kifejezetten a teutroborgiak ,,misztikus" dolgairól faggatott engem. Igyekeztem részletes magyarázatot adni neki. Nagyon sokat magyaráztam, hogy tisztán lehessen látni a dolgokat, tekintettel arra, hogy a teutroborgiakhoz hasonló lényekhez aligha volt szerencséje eddig a Birodalomnak. Garana figyelte minden egyes szavamat, bólogatott, s közben jegyzetelt.
Így telt el az a nagyjából egy óra, amíg odabent ültem a teremben. A fejemben időről időre kisebb szúrást éreztem, ami azt jelezte, hogy igencsak elhasználódóban van a levegő idebent. Csodálkoztam is rajta, hogy Garana képes még mindig figyelni rám, ilyen körülmények között. Biztos hozzá volt már szokva. - Végeztünk - szólt végül a tábornok. - Van még valami, amit szeretne hozzátenni? - Nincs, uram. - Továbbítom a jelentését Xanatos nagyúrnak. Amíg a pihenését tölti, rendelkezésére bocsátjuk a G-55-ös szobát. Leléphet. - Köszönöm, uram. Visszavettem a sisakomat, majd elhagytam a termet.
Újabb sétát követően megérkeztem a G-55-ös szobához. Belépve azonnal a szekrényhez léptem, majd levettem magamról a testőri felszerelésemet. Dolgom végeztével lekapcsoltam a villanyt, majd elterültem a nem messze levő ágyon. Lehunytam a szemeimet, és hagytam, hogy az eddig féken tartott gondolataim most meginduljanak. Tényleg, most voltaképpen meddig is kaptam pihenőt? Se Szuszlov, se Garana nem tájékoztatott engem az időtartamról. Valószínűleg nem maradhatok távol a szolgálattól hosszú ideig, tekintettel a munkámra. Felemeltem az egyik kezemet, kinyúlva a plafon felé, majd szétterpesztettem az ujjaimat. ,,Három nap. Annyi idő bőven elég lesz. Utána visszatérek Coruscantra."
|
|
Jacob Breen
Junior Member
Cs?sz?ri Testőr
Birodalmi Cs?sz?ri Test?r Kapit?ny - Er??rz?keny!c!Default
Posts: 166
|
Post by Jacob Breen on Apr 2, 2009 20:14:36 GMT 1
A nap már lemenőben volt, amikor teljes páncélzatba öltözve odaléptem az ARC-170-esemhez. A három nap letelt, vissza kell térnem a fővárosba, hogy újra szolgálatba álljak. Úgy éreztem, hogy teljesen kipihentem magamat a halálinak is nevezhető küldetést követően.
Bemásztam az útra felkészített vadászgépbe, majd sorra aktiváltam a rendszereket. Nem sokkal később a már sokat megélt vadászgép a levegőbe emelkedett és elindult az űr felé. Hátranéztem az egyre távoldó városra. Biztosra vettem, hogy valamikor még vissza fogok térni ide. Valamikor, a közeljövőben...
|
|