Csipetnyi Varázs Teázó //KM: Gosa//

[Lord Hoth, az Elveszett]

A lány megnézte a szerzõdést, majd egy gombnyomással nyugtázta a dolgokat.
- Köszönöm. Akkor holnap reggel már kezdek is. Ha esetleg bármit tudok önért tenni cserébe...nos ne habozzon, keressen meg bátran...Fõnök! - mondta, majd gyorsan adott egy illatos puszit Xalrichnak.

[Gosa Calaquijic Mior (Inaktív)]

Moa

Mr. Xalrich tudta, hogy nagyon fogja kedvelni a lányt. A háttérben álló pincér arcáról nem lehetett leolvasni, hogy mekkorát zuhant a gyönyörű lány a szemében. Miután az üzlet megköttetett, a férfi kikísérte Maritát a vendégek részlegére.

[Lord Hoth, az Elveszett]

- Még egyszer mindent köszönök - nyújtott kezet Marita a férfinek, immár távolságtartóbban, mivel a jelenetet a vendéget is láthatták.
- Viszlát holnap! - búcsúzott el egy újabb kedves mosoly keretében, aztán szépen lassan elindult vissza a panzió felé.

[Álom]

Gabbos

A besalisk belépett a kis teázóba és egyből kiszúrta az ürgét akit keresett. Murin ott ült az egyik sarokban és italát szürcsölgette. Kék szemei figyelték a környezetét és az új vendég sem kerülte el a figyelmét, noha nem tanúsított nagyobb érdeklődést felé.

[Gabbos]

Gabbos, ahogy megpillantotta az illetőt odament hozzá.

Üdvözletem. Az egyik alkatrész boltból küldek ide önhöz, mivel azt mondták, hogy ön tud... - közelebb hajolt a Besalisk, majd folytatta - segíteni a Nagy Lomtalanításban.

Mondta szép halkan. Nem ült le, csak ott állt a lénnyel szemben.

[Álom]

Gabbos

Murin rátekintett a besaliskra. Csöndben végighallgatta, aztán beleszürcsölt a teájába.

- Igen. Megvannak a forrásaim, ki tudlak segíteni. Viszont nem dolgozom ingyen. És pénzt sem fogadunk el, a szívességek híve vagyok. Ha megteszelek nekem valamit, megmondom hol találod az ezen a bolygón elrejtett darabot. Áll az alku? - kérdezte és tekintete mélyen befúródott Gabboséba.

[Gabbos]

Gabbos nem gondolkodott sokáig, mivel kevés az ideje.


Rendben. - mondta a négykarú. Majd kérdés nélkül leült az asztalhoz. - Nos? Hol találom a darabot?

Kérdezte lényegre törően.

[Álom]

Gabbos

Murin ismét belekortyolt a teájába, még a szemét is lehunyta, annyira élvezte az ízletes nedű elfogyasztását. A kis csésze kiürült, a férfi pedig visszahelyezte azt az asztalra. Először körbetekintett, aztán a négykarú besaliskra tekintett és elmosolyodott. Egy kissé talán nőies mozdulattal kisöpört egy tincset az arcából és elmosolyodott. Lenézett a teás csészére, majd vissza az új üzleti partnerére.

- No no. Először a szívesség – emelte fel az egyik ujját játékosan, amit jobbra-balra mozgatott. – Engem sajnos mostanság nem szívesen látnak az űrkikötőben, ki tudja miért. Viszont szükségem lenne valamire. A TBB-431-es dokkban van egy űrhajó, annak a rakterében egy láda, abban pedig egy fekete bőrkötésben az, amire szükségem van. Hozd el nekem. Nem tévesztheted el, még egy karmazsín színű M betű is rá van festve. Természetesen ne nézz bele. Jah és itt a kódkártya a dokkhoz.

Ezzel elővette a zsebéből a kis eszközt és két ujjával áttolta az asztalon Gabbosnak. Ezután intett egy igen csinos pincérnőnek, hogy kér egy újabb csésze teát. Úgy tűnt, hogy nincs további mondandója, részéről befejezte a diskurzust, a besalisk pedig mehet a dolgára, aztán megkapja a jutalmát, ha sikeresen elvégzi a kis megbízást.

[Gabbos]

Gabbos elmosolyodott, amikor arra gondolt, hogy csak ennyit kell megtennie. Egy ládikából elhozni egy csomagot. Amikor átvette a kártyát már gondolkodott, hogy ez miért olyan nagy szívesség. De nem szólt semmit. Csak bólintott és elindult ki az ajtón. Ahogy kilépett nagyon halkan elkezdett beszélni.

Hát, hogy ez milyen jó. Csak ennyit kell tennem. - mosolygott, majd elindult a dockokhoz...