Raven Conor
Junior Member
Katona
Halott!c!Default
Posts: 245
|
Post by Raven Conor on Dec 3, 2007 14:08:54 GMT 1
Ines már épp kiszúrta volna megint azt a fekete árnyat, amit az elõbb is látott, amikor nem várt dolog történt. Egy lézerágyú hangja zavarta meg a lassan már monoton esõ kopogását, majd egy robbanásra lett figyelmes az erdõ felõl. A fiatal antari földre vetette magát. Újabb robbanások rázták meg a környéket, majd hamarosan újra csak az esõ kopogását lehetett hallani... illetve nem csak azt, vadászgépek hajtómûvei vették át a robbanások helyét. Inesnek egy gondolat futott át az agyán: ,,Ötös eljárás"
Fogalma sem volt róla, ki vagy kik a támadók, vagy hogy egyáltalán miért támadták meg õket. Jól tudta, hogy a támadók valószínûleg számbeli fõlényben vannak (legalább is sejtette a hajtómûvek hangjából). Volt egy eljárás ilyenkor, amelyet ötösnek kereszteltek el. Ines felült lassan, miközben hátát a falnak vetette. Elõhúzta az adattábláját, amit a földre rakott. Ezután a sugárvetõjét vette elõ, célzott, és lõtt. Egy teljes sorozatot eresztett bele az adattáblájába. Addig lõtte a szerkezetet, míg csak egy felismerhetetlen roncshalmaz maradt. Az ötös eljárás lényege mindenfajta információs forrás megsemmisítése volt. Ha az ellenség soraiban esetleg fejvadászok, vagy bármely más elemek vannak, amik a birodalommal kapcsolatban állnak, akkor nem szabad engedni, hogy információ kerüljön a kezükbe a megmaradt Antari rangerekkel kapcsolatban. Elõbb meg kell semmisíteni mindennemû információt, aztán ráérnek majd a saját életükkel is foglalkozni.
- Mark, itt Ines! Vadászgépek támadtak meg minket, azonnal ötös eljárást hajts végre! Értesítsd a mestert, hogy a számítógépét semmisítse meg! - Meglesz! Ines felpattant a helyérõl és szinte sprintelve a lépcsõhöz futott. Amilyen gyorsan csak tud, le kell érnie a másodikra, hogy az ott védekezõ állást vehessen fel. A lépcsõknél volt a legideálisabb fogadni az ellenséget.
Közben Mark keze szinte füstölt a számítógépének klaviratúrája alatt. Lekapcsolt minden fölösleges rendszert, ami fogyasztotta az áramot. Bár a generátorok megkempulásával lényegesen kevés védelmi lehetõsége volt, így is akadt még néhány meglepetés a tarsojában. Lenyomott egy gombot, mire a bázis bejáratában levõ erõtér-fal aktiválódótt. Ha a támadók be akarnak jönni, ez majd feltartja õket. Amint végzett, Ineshez hasonlóan szétlõtte az adattábláját, felkapta a táskáját, majd felállt és gyorsan elhagyta a termet. - Mester, ötös eljárás - szólt a komlinkjébe. Mark munkaállomása a földszinten volt, és most a második emeletre tartott.
|
|
Conor Warn
Junior Member
Er?haszn?l? S?t?t Oldal Pont: 6 Cs?sz?ri testőr Legfelsőbb Birodalmi V?delmező
Legfelsőbb Birodalmi V?delmező%\4\%!c!red
Posts: 343
|
Post by Conor Warn on Dec 9, 2007 14:53:39 GMT 1
A Delta osztályú DX-9es szállítóhajók közül az első három, miután a rácsapást követően egy-egy kört írtak le a Templom s a tisztás felett, a korábban zárótűz alá vett, s ez által az esetleges terepakadályoktól és csapdáktól teljesen megtisztított területen megkezdték a leszállást. A másik négy szállítóhajó kéz párra oszlott. Az egyik pár a tisztást felváltó dzsungelrész felett, néhány száz méteres magasságban a repulzor hajtóműveit használva függeszkedni kezdett, anélkül, hogy zavarná a leszállókat. Ellenben ideális pozícióban voltak ahhoz, hogy szükség esetén tűzfedezetet biztosítsanak. A másik pár ez alatt újabb és újabb köröket írt le, várva, hogy megkezdhessék a leszállást.
A Támadó Vezér, melyet a Legfelsőbb Birodalmi Védelemző vezetett, kibocsátotta leszállótalpait s landolt az iménti tűzcsapás jóvoltából egyenetlen felületűvé vált tisztáson. Conor leállította a hajtóműveket, s lenyomta a főrámpa leeresztését, valamint a főajtó felnyitásáért felelős gombokat. Eközben a kettes és hármasszámú gép ugyancsak talajt ért, ám azok nem állították le hajtóműveiket, a leeresztett rámpákról rohamosztagosok léptek ki a szakadó esőbe. Amint az utolsó katona is kellő távolságra jutott a gépektől, azok felemelkedtek, hogy átadják helyüket a következő hullámban leszálló két gépnek, illetve átvegyék a biztosítótevékenységet végző két gép szerepét.
- Leszállózónát biztosítani! – Rendelkezett az egyes számú DX-9esből utolsókén kilépő Warn, a sisakjába épített kommunikátoron keresztül, melyet a rohamosztagosok által használt frekvenciára hangolt. - Két raj induljon el és keressen bejáratot. Két szakasz biztosítsa a leszállózónát. Az időjárási viszonyok rontják a látási viszonyokat, legyenek óvatosak, csapdák és orvlövészek is lehetnek. A többiek mellettem maradnak! - Sorolta az utasításokat a Legfelsőbb Birodalmi Védelmező.
A rohamosztagosok magas szintű kiképzésükhöz és Galaxis-szerte ismert alaposságukhoz, precizitásukhoz méltón fogtak neki a kapott utasítások végrehajtásának. Ez alatt Conor Warn elvégzett néhány beállítást sisakjának különleges vízorán. A HUD-ot ismételten megosztotta részben normál, részben hő-képes üzemmódra állítva. Aztán ellenőrizte és kibiztosította a sugárvetőjét. Időközben a második két szállítóhajó is letette az általa hozott egységeket, majd ismét felemelkedtek az égbe és csatlakoztak a másik két, cirkáló géphez.
„Parancsnok, megtaláltuk a bejáratot, de nem tudunk behatolni rajta, egy erőtér védi!” - Hallatszott a sisakjában lévő kommunikátor parányi hangszórójából a felderítő osztag vezetőjének hangja.
- Tartsák a pozíciójukat, máris jövünk! - Válaszolta Warn. – Majd kézjelekkel utasította a köré gyűlt rohamosztagosokat, valamint az időközben megérkezett másik két szakaszt, hogy kövessék.
A Legfelsőbb Birodalmi Védelmezővel az élén az első hullámban érkezettek közül a hátra maradtak csoportja, immár a második hullám két szakaszával kiegészülve indultak el az épület bejárata felé, amerre a Császári Testőr a sisakjába épített helyzet és irány meghatározó segítségével vezette őket, keresztül a tisztáson és a sűrű esőn, melyen alig lehetett néhány tízméternyire ellátni.
Amint odaértek Warn parancsot adott a második hullámban érkezett osztag technikusainak, hogy semlegesítsék az erőteret, míg a többieket készültségre intette.
|
|
Raven Conor
Junior Member
Katona
Halott!c!Default
Posts: 245
|
Post by Raven Conor on Dec 11, 2007 18:08:52 GMT 1
Ines már az ötödik emeleten járt, amikor megtorpant a bejárat felett levõ lõrés elõtt. Míg lefele tartott, minden egyes kivágott lõrésen kipillantott néhány másodperc erejéig, hogy hátha láthatja a támadókat. Köszönhetõen az idõjárásnak és annak, hogy idõnként nem a megfelelõ ablakon pillantott ki, eddig nem vette észre, kikbõl is áll a ,,vendégség". Ám amikor kipillantott ezen a bizonyos helyen, észrevett valamit: több fehér foltot, amelyek közé egy vörös is keveredett, és melyek épp a templom felé tartottak. Nem tudta sokáig nézni õket, mert épp eltûntek a templom fala mellett. Késõn ért le, hogy megfigyelhesse õket.
Kevés információ állt rendelkezésére a támadókkal kapcsolatban... ám 70%-os biztossággal be tudta lõni, hogy kik is ezek, a kevés információ ellenére is. Kiknek áll érdekében megtámadni egy eldugott antari elõõrsöt, egy meglehetõsen jelentéktelen bolygón, és mindemellett fehérben is tündökölnek? Ines válasza egyszerû volt: A Birodalomnak, illetve talán egy felbérelt zsoldoscsapatnak, akiknek munkaadóit egyszer felingerelték a rangerek, megszerezték az egyik bázis helyzetének elhelyezkedését valami mód, és most velük végeztetik a piszkos munkát.
Nem volt több ideje gondolkodni ezen. Újabb közeledõ fehér foltokat vélt felfedezni a távolban... illetve még valamit: Raven égõ ARC-170-esét, amelyet valószínûleg az egyik tüzelõ hajó tett romhalmazzá. Ekkor eszébe jutott valami. - Hogy a bantha rúgja meg! - káromkodott. - Hogy lehetek ekkora címeres ökör! Ines volt a csapatban a tûzszerés, éppen ezért kérte meg rá Ravent, hogy beaknázhassa az ARC-170-esét. Így utólag nem sokat ért el vele. Viszont volt még egy hajó, a Riseing Sun, mely egy YT-1300-as volt. Az a csapat közös hajója volt már egy ideje, így önhatalmúlag döntött úgy, hogy elhelyez néhány töltetet abban is. A fiatal antari katona levette hátáról a táskáját, majd kutatni kezdett benne. Hamarosan meg is találta, amit keresett: két kis fekete szerkezetet, melyek mindegyikén egy-egy gomb volt. Habozás nélkül nyomta meg az egyiket.
A bázis túlsó oldalánál álló YT teherhajó egy hatalmas robbanás kíséretében roncshalmazzá vált. A hajó pusztulásáról a birodalmiak könnyen értesülhettek, révén, hogy a robbanás akkorát szólt, mint egy rancor üvöltése. Ines eldobta a használhatatlanná vált szerkezeteket, miközben felállt.
|
|
Conor Warn
Junior Member
Er?haszn?l? S?t?t Oldal Pont: 6 Cs?sz?ri testőr Legfelsőbb Birodalmi V?delmező
Legfelsőbb Birodalmi V?delmező%\4\%!c!red
Posts: 343
|
Post by Conor Warn on Dec 12, 2007 22:18:17 GMT 1
A Legfelsőbb Birodalmi Védelmező jelére, a három technikusi képzésben részesült és a standard felszerelésen túl egy-egy további málhazsákkal rendelkező rohamosztagosok léptek ki a templom bejárata előtt védelmi, várakozó pozíciót elfoglalt alakzatból. Roppant málhazsákjaikat az ázott talajra helyzeték. Az egyikük egy érzékelőt szedett elő, amellyel az erőtérhez közelített.
A diagnosztikai eszköz halk, a szakadó esőtől alig hallható füttyögésbe kezdett, miközben kiírta a kijelzőre az érzékelt rezonancia szinteket és rezgésszámokat. A másik két technikus egy, némi jóindulattal geonosisi kézi hangpuskára emlékeztető eszközt készített elő, majd miután végeztek, társuk megmutatta nekik a diagnosztikai műszer által vett adatokat. Az egyik technikus eztán „puskán” az annak oldalán az elsütő billentyű felett lévő kapcsolók és szabályozók segítségével néhány módosító beállítást végezett.
Amint befejezte intett a két társának, hogy lépjenek hátrébb, ő maga pedig fogta az eszközt, és működésbe hozta. A hangfegyvernek tetsző eszköz felzúgott, s ellentétes polaritású részecskék kezdték bombázni az erőteret, amely néhány pillanaton belül túlterhelődött s összeomlott. A távolból egy robbanás zaját fújta feléjük a süvítő szél.
- Mi volt ez? Jelentést! - Kérdezte Conor a kommunikátora révén.
„Nem mi voltunk, uram. … Uram, a leszállózónában minden rendben.” – Hangzott a Legfelsőbb Birodalmi Védelmező gépét, s a többi gép, párokban végrehajtandó leszállásai számára kiválasztott terepet biztosító szakaszok parancsnokainak rövid beszámolója. Conor ezt hallva frekvenciát váltott s ez alkalommal az épület valamint a tisztás felett járőr, biztosító tevékenységet végző Delta osztályú DX-9es szállítóhajók pilótáihoz szólt.
- Itt a Császári Testőr, jelentést kérek, egy robbanás történt a közelben, helymeghatározást kérek.-
„Itt szállító három, a robbanás a célobjektum mögött, az azt körülvevő tisztás leszállózónához képesti átellenes pontján következett be, vélhetőleg valamiféle gépjármű robbant fel.” – Hangzott a Császári Testőr számára meglepő információkat is tartalmazó válasz. Tudta, hogy arra a területre nem mértek tűzcsapást a leszállást megelőzően, s azt követően sem, így bármi is robbant fel ott, nekik semmi közük hozzá. Ha pedig nem ők robbantottak, akkor valószínűleg azok, akik az épületben vannak.
Miközben a technikusok a dolgukat végezték, az utolsó két szállítóhajó is elvégezte a leszállást, s fedélzetüket elhagyták a rohamosztagosok. A két DX-9es ismét felemelkedett. A hajtóművek ismételt felzúgásával egyidejűleg Warn sisakkommunikátorának hangszórójából, egy egységparancsok szavai harsantak fel.
„Testőr, a harmadik hullám leszállt és utasításra vár.”
- A harmadik hullámban érkezett két szakasz zárja körül az épületet, keressenek további bejáratokat, láthatóakat, s rejtetteket egyaránt. A leszállózónát biztosító két szakasz hagyjon hátra két rajt a terület biztosítására, a többiek jöjjenek utánunk. - Mondta Warn.
Az erőtér megszűnésévek, mely visszatartotta az esőt s a talaj egyenetlenségeiben pocsolyákká képződött vizet, a templom kőpadlózatán a víz kúszni kezdett befelé, a repedések, mélyedések mentén. A Császári Testőr bal kezével intett a rohamosztagosok azon, csoportjának, akik elsőként érkeztek a magányos Massassi templom bejáratához, hogy nyomuljanak be és kezdjék meg az épület belső helyiségeinek biztosítását.
Miután a felderítők két raja benyomult a templomba Warn megvárta, míg a hat raj, amelyeket a leszállózóna biztosításától vont el, megérkeznek a bejárathoz, aztán meghagyta nekik, hogy kívülről biztosítsák a bejáratot, s bárkit, aki megpróbál kijönni az épületből, tartóztassanak fel mindaddig, amíg személyazonossága és hovatartozása nem nyer megállapítást. Külön kiemelte, hogy senkit sem hagyhatnak távozni.
A fent összefoglalt rövid eligazítást követően Conor intett a szállítóhajókról második hullámban leszállt rohamosztagosoknak, hogy kövessék, majd maga is átlépett a templom bejáratán. A fényviszonyokhoz igazította sisakja vízorát, majd kinyúlt az Erőért és kiterjesztette tudatát, aztán elindult befelé.
|
|
Raven Conor
Junior Member
Katona
Halott!c!Default
Posts: 245
|
Post by Raven Conor on Dec 31, 2007 15:13:16 GMT 1
A belépõ birodalmiakat totális sötétség fogadja. Semmiféle fényforrás sincs a templom ezen szintjének folyosóin, annak ellenére, hogy a plafonon lámpák helyezkednek el. Vagy a bázis lakói csapták le a világítást, vagy történt valami, amirõl a birodalmiaknak egyenlõre nem volt tudomásuk. A termeket átkutatva a birodalmi felderítõk semmi érdemlegességet nem találnak, néhány fegyveren és kardon kívûl. Úgy tûnt, hogy ezek a részek valószínûleg egyfajta gyakorlóteremként üzemelhettek valamikor.
Mark és Ines közben lélegzetvisszafolytva várakozott a második emeleti lépcsõnél. A közeli raktárból kihoztak egy lézerágyút, mely mögé Mark állt be. Úgy vélte, hogy az elõször belépõ támadókat alaposan meg fogja lepni egy kis lézertûzzel, sõt, talán még az utánuk jövõket is meg fogja szorongatni. Mindemellett Ines is készült egy kis meglepetéssel. A templom épületében elszórva voltak elhelyezve ,,ajándékcsomagok", fõleg a lépcsõknél. Ha Ines jó idõben robbant, akkor azzal nem hogy megakaszthatja a támadást, de talán a lépcsõt is úgy meg tudná rongálni, hogy utána elég nehézkesen jöjjenek fel a támadók rajta.
|
|
Conor Warn
Junior Member
Er?haszn?l? S?t?t Oldal Pont: 6 Cs?sz?ri testőr Legfelsőbb Birodalmi V?delmező
Legfelsőbb Birodalmi V?delmező%\4\%!c!red
Posts: 343
|
Post by Conor Warn on Dec 31, 2007 21:04:02 GMT 1
A massassi templomba belépő Legfelsőbb Birodalmi Védelmezőt teljes sötétség fogadta. Ez azonban a legcsekélyebb problémát sem okozta számára, hisz valósággal dúskált a lehetőségek között. Míg, a mögötte haladó rohamosztagosok bekapcsolták páncéljuk bal válli részére erősített lámpáikat, Warn csupán néhány gyors módosítást végzett a sisakvízorának beállításain. Megosztotta a HUD-ot ez alkalommal egyik részén a hőképes, míg a másikon az éjszakai üzemmódot alkalmazta. Jobb kezében tartva sugárvetőjét, lassan haladt előre.
- Felderítő egység! Jelentést! - Szólt bele a sisakmikrofonjába. A sisakjába épített adóvevőt már korábban a rohamosztagosok rövid hatótávolságú kommjának a hullámhosszára hangolta, de egyúttal nyitva hagyott egy másik csatornát is, amelyen a támaszponttal biztosította az összeköttetést.
„Az eddigi talajszinti helyiségek biztosítva. Nem ütköztünk ellenállásra, a szint teljesen elhagyatott, csak pár fegyver és egyéb használati tárgy utal arra, hogy használatban vannak.” - Hangzott az előreküldött egység vezetőjének válasza.
- Vettem, folytassák! - Válaszolta röviden Conor.
~ Eddig minden simán megy, túl simán. ~ Summázta a helyzetet a Császári Testőr. Azt azonban biztosra vette, hogy a templomot táborhelyül használó, vélhetőleg militarista csoport, legalábbis a széthagyott fegyverek ezt a feltevést támasztották alá, nem végzett valami jó munkát a védelem kialakítása során. Legalábbis véletlenül, vagy szánt szándékkal kihagyták a földszinti helyiségeket, sőt az egész földszintet. Ez pedig igen komoly hiba, hisz, ha nem biztosítják maguknak a kijáratot, akkor nem fognak tudni kijutni. Warn mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a helyiek teljesen ostobák, vagy épp elég fanatikusak ahhoz, hogy az utolsó emberig küzdjenek egy esetleges lerohanás esetén. A Legfelsőbb Birodalmi Védelmező jól tudta, hogy ez az utóbbi lehetőség különösen nagy óvatosságot tesz szükségessé.
Warn megálljt parancsolt az őt követő rohamosztagosoknak, aztán kinyúlt az Erőért és szabadjára eresztette tudata számtalan, láthatatlan s megfoghatatlan leginkább csápokhoz hasonlítható végződését. Nagyon sok tudatot érzékelt maga körül. Megpróbálta lassan elhatárolni a barátiakat az ellenségesektől, ám ez nem ment egyszerűen.
„Testőr! Végeztünk a földszinti helyiségek biztosításával, egy lépcső előtt állunk, amely felfelé vezet…” – Jelentette az előőrsöt képező egység vezetője, aki Conort, csak testőrnek szólította, hisz Palpatine, karmazsinvörös páncélt viselő védelmezői biztonsági okokból, nem osztják meg neveiket, az alájuk ideiglenesen beosztott katonákkal.
- Vettem, folytassák a felderítést, haladjanak tovább a következő szintre. - Válaszolta Warn, majd a gyorsaság és az óvatosság oltárain egyaránt áldozva, megindult előre, s intett a mögötte jövőknek is, hogy kövessék.
Miközben a Császári Testőr és az öt követő rohamosztagosok megindultak a lépcső felé, a felderítőcsapatot alkotó kétszakasznyi rohamosztagost vezető őrmester kiadta a kapottak értelmében a maga utasításait. Egy szakasz tagjai párokra szakadva, fegyvereiket tüzelésre kész állapotban tartva, a lépcső két szélén lassan elindultak felfelé. Mielőtt az elsőknek szemmagasságba került volna az utolsó lépcsőfok, a bal oldali, tizedesi rendfokozatban szolgáló, megállította az egész csapatot. Kézjelekkel egyezetett a mellette haladóval, aztán egy - egy villanógránátot akasztottak le az öveikről, s egyikük egyszerűen alulról, a másik felfelé nagy ívben hajította el a magáét, majd mindannyian hasra vágták magukat, s eltakarták a szemüket. Amint a két hangos robbanással és fényes villanással kísért detonáció bekövetkezett, mindannyian felpattantak és felrohantak a lépcsőn.
|
|
Raven Conor
Junior Member
Katona
Halott!c!Default
Posts: 245
|
Post by Raven Conor on Jan 1, 2008 16:14:00 GMT 1
Ahogy a két ranger várakozott, furcsa dologra lett figyelmes. Robbanások hangjai érkeztek az alattuk levõ elsõ emelet felõl. Összenéztek. Bizonyára mindkettõjük arcán kérdõ kifejezés ült, ám sisakjuk eltakarta az arcukat. Mark fejével Ines felé bökött, mint ha azt kérdezte volna, hogy ez most mi a jó franc volt. Ines elgondolkodott. Sokfajta robbanószerrel összehozta már õt a sors, és voltak is sejtései, hogy mik voltak ezek. Ránézett Markra, majd felemelte a kezét. Elõször egy kettest mutatott (Két lehetõséget lát). Ökölbe szorította a kezét, majd hírtelen szétnyitotta (Repeszgránát). Utána ismét ökölbe szorította a kezét, majd szétnyitotta, ám utána gyorsan letakarta a szemeit (villanógránát). Mark bólintott. Most már tudta, hogy akárkik is voltak a támadók, nagyon alaposan dolgoznak.
A felderítõ csapatok gond nélkül hatolnak be az elsõ emeletre. Itt se ütköznek ellenállásba. Jobban felderítve a területet, arra a következtetésre juthatnak, hogy ez volt a hálókörlet, mivel a különbözõ szobákba bejutván mindegyikban ágyakat és ruhásszekrényeket találnak. Akarva-akaratlanul is kezd felvetõdni a katonákban a kérdés, hogy van-e itt még egyáltalán valaki...
|
|
Conor Warn
Junior Member
Er?haszn?l? S?t?t Oldal Pont: 6 Cs?sz?ri testőr Legfelsőbb Birodalmi V?delmező
Legfelsőbb Birodalmi V?delmező%\4\%!c!red
Posts: 343
|
Post by Conor Warn on Jan 3, 2008 11:34:47 GMT 1
A karmazsinvörös páncélt és sisakot viselő Császári Testőr, a nyomában hetven rohamosztagossal, gyorsan ám, kellő körültekintéssel és óvatossággal végigvonult végig a már korábban biztosított földszinten. Újra végigjártak és ellenőriztek minden helyiséget, nehogy esetleg olyan meglepetésbe botoljanak, amely valamilyen okból elkerülte az előőrsöt adó két raj figyelmét. Nem találtak senkit és semmit. A földszinten semmi sem volt, az első csapat által már említett, otthagyott fegyvereken kívül. Warn tíz rohamosztagossal összegyűjtette a fegyvereket egy helyiségbe és négy embert hátrahagyott, az őrzésükre. Aztán a többiekkel felment a lépcsőn a második szintre. A lépcső felső végén újabb négy embert hagyott hátra.
Időközben odakint hatvan rohamosztagos laza láncalakzatban zárta körül a templomot. Ehhez segítségül hívtak további harminckét embert abból az egységből, amely az egyetlen bejáratot biztosította. Így ott mindössze két raj maradt. Rajtuk kívül még a leszállózónát és az ott hagyott DX-6os szállítóhajót biztosító két rajnak jutott az a nem túl megtisztelő feladat, hogy ázzanak a szakadó esőben.
A két rajt számláló felderítő csapat eközben végzett a második szint átkutatásával.
„Testőr, az első emelet biztosítva, nem ütköztünk ellenállásba. Vélhetőleg ez a szint látta el a hálókörlet szerepét. Haladunk tovább a második emeletre.” - Jelentette a rohamosztagos őrmester.
- Vettem. - Nyugtázta a hallottakat a Császári Testőr, aztán intett az őt követő rohamosztagosoknak, és mindannyian folytatták útjukat tovább végig az első emeleten.
A tizenhat rohamosztagos, ismét két nyolcas oszlopba rendeződve, lassan elindultak felfelé a lépcsőn. Az első kettő, mielőtt sisakjuk ez által szemmagasságuk, elérte volna az utolsó lépcsőfokot, ismét megálltak. Újfent elővettek, egy-egy villanógránátot, majd a bal oldali, kis ívben feldobta a lépcső tetejére oly módon, hogy a gránát kicsit tovább guruljon és előreláthatólag három-négy méternyire az utolsó lépcsőfoktól robbanjon. A másik, nagy ívben hajította el, hogy az a lépcsősor végéről nyíló folyosó, - amely vélhetőleg ugyan olyan, mint amilyen az előző lépcső végén volt látható, - túlsó végén essen le. A rohamosztagosok újfent hasra vágták magukat, megvárták, míg előbb a közelebbre, majd a távolabbra hajított villanógránát is felrobbant, aztán felpattantak és felnyomultak a lépcsőn, fel a folyosóra.
|
|
Raven Conor
Junior Member
Katona
Halott!c!Default
Posts: 245
|
Post by Raven Conor on Jan 12, 2008 12:41:34 GMT 1
A két antari katona halk neszre lett figyelmes: mintha lépések zaja lenne. Egyenesen a lépcsõ felõl jött. Ines halkan kibisztosította sugárkarabélyát, majd várt. Ekkor két kerek tárgy vágódott be a folyosóra az lépcsõ felõl. Az egyik alig hagyta el a nyílást, míg a másik majdhogynem a két várakozó antari elött huppant le. Mark és Ines ösztönszereûn hajtotta le a fejét, és eltakarta a szemét. Jól tudták, hogy amennyiben ez repeszgránát, úgy még ha el is próbálnának futni, nem sok esélye lenne annak, hogy kikerülnek a hatósugárból. Ám ha Inesnek igaza volt... és igaza lett. Hallották a robbanást, de nem éreztek semmit sem, habár a fülük eléggé csengett, és amikor szemeiket kinyitották, a szemük is erõsen káprázott. Felkapták a fejüket, a folyosó vége felé pillantva... és meglátták a belépõ rohamosztagosokat. Mindkettõjük ujja meghúzodott fegyverük elsütõjén, és pusztító lézeráradatot küldtek a betolakodók felé. Viszont, mivel szemük káprázott, a lövések messze nem voltak pontosak, ez pedig nagy elõnyt jelentett a támadóknak...
|
|
Conor Warn
Junior Member
Er?haszn?l? S?t?t Oldal Pont: 6 Cs?sz?ri testőr Legfelsőbb Birodalmi V?delmező
Legfelsőbb Birodalmi V?delmező%\4\%!c!red
Posts: 343
|
Post by Conor Warn on Jan 13, 2008 0:05:33 GMT 1
A rohamosztagosok, az egymást követő két detonációt követően, mely a villanógránátok elműködését jelezte azonnal talpra szökkentek. Alig telhetett bele egy-két másodpercbe, - ami az esetlegesen a folyosón, vagy annak végén elhelyezkedett ellenséges erőt képező személyek számára legfeljebb annyi időt jelentsen, ami arra elegendő, hogy a gránátok robbanását követően felocsúdjanak, - gyors tempóban felrohantak az utolsó lépcsőfokokon és beléptek a folyosóra. A rohamosztagosok vonalalakzata az ellenség vizuális észlelésekor azonnal, rutinszerűen felbomlott. A két első középre húzódott, lehetőséget biztosítva a mögöttük haladóknak a tüzelésre. Az automata tüzelési üzemmódra állított sugárkarabélyok vörös színű sugárlövedékek képében kezdték magukból okádni a halált.
Az első hat rohamosztagos léptei már a folyosón dobogtak, amikor az annak másik végén lévő két alak, a gránátok robbanását követően, - amelyek éles fényükkel nem vakították meg őket, így csupán néhány másodpercnyi előnyt adtak a behatolóknak - úrrá léve szemük káprázásán, s a füleiket kínzó sípoláson, végre célzásra emelhették fegyvereiket és tüzet nyithattak. Első lövéseik azonban a fentiek okán pontatlannak s eredménytelennek bizonyultak.
A folyosóra elsőként lépettek közül két rohamosztagos holtan rogyott össze, mintegy igazolásául a hadászat ősi tételének, mely szerint mindig az elsők azok, akik egy támadás során az életükkel fizetnek. Eközben a második, s a harmadik párosként érkezett rohamosztagosok, már hasra vetették magukat, lehetővé téve ezáltal, hogy a mögöttük jövő négy rohamosztagos, is tüzelhessen.
A tűzharcban a kiváló kiképzésük révén, másodpercek alatt kibontakozott a birodalmiak létszámbeli főlénye, amely kompenzálta a védekezők egyikének nagy tűzgyorsaságú támogató-lézerágyúját. Azonban a frontális támadás szűk helyen így is áldozatokkal jár. Hét rohamosztagost ért utol, pontosabban ért el szemből a halál, mire egy másiknak sikerült lelőnie a lézerágyú kezelőjét. Az ő végzete egyúttal társáét is jelenthette, hisz egyszeriben nyolc E-11es csöve irányult rá, amelyek közül az egyikét el is hagyta azon végzetes sugárnyaláb, mely tenyérnyi méretű, lyukat égetett az antari zubbonyába, s azon keresztül ugyancsak elszenesítette létfontosságú szervei közül a szívét és az egyik tüdőlebenyét is. A többi által elért találatok már szükségtelenek voltak, csupán azt érték el, hogy a tetem felsőteste valamiféle felismerhetetlen masszává váljék.
Az egész összecsapás nem tartott tovább húsz másodpercnél.
A két raj vezetésével megbízott őrmester az elesettek között volt, így a parancsnoklás feladatát, a rangidőben őt követő másik őrmester vette át. A megmaradt nyolc rohamosztagos élén biztosította a folyosót, ellenőrizte, hogy a hét elesett társa, vagy a két ellenséges személy közül valamelyik mutat e életjeleket, ám ez utóbbi ellenőrzés, a rutinon túl felesleges volt. Mindkét fél tiszta munkát, halálos lövéseket ért el. A két halottnál, akik megpróbálták útjukat állni, semmi sem volt, se személyazonosítók, se semmi, ami alapján személyazonosságukra, hovatartozásukra fényt lehetne deríteni. A fegyvereiken túl, az egyiknél találtak egy táv-detonátort. Amint a folyosót biztosították, az őrmester előreküldött öt rohamosztagost, hogy ellenőrizzék a szintet.
„Testőr, a harmadik szinten ellenállásba ütköztünk, az egység vezetőjét és további hat főt vesztettünk, a két ellenséges személyt likvidáltunk. Egyelőre nem sikerült őket azonosítani. Az egyiknél egy detonátor-távvezérlőt találtunk, valószínűleg a felsőbb szinteken csapdákra kell számítanunk.” - Jelentette az őrmester, aki három emberével a folyosón maradt, hogy bevárja a Császári Testőrt, aki a főerővel közeledett.
- Vettem. - Hangzott, a Legfelsőbb Birodalmi Védelmező rövid válasza, mely pusztán arra szolgált, hogy jelezze a rohamosztagosnak, hallotta és értette, a jelentést. Az ellenállás, még ha nem is volt számottevő, hisz majdnem egy rajnyi rohamosztagos élete árán felszámolható volt. Bár jobban végiggondolva, két főtől ez elég szép fegyvertény. Ami arra a következtetésre sarkallta Warnt, hogy az ellenség képzett katonákból áll. - Ha már ilyen titokzatosak a vendéglátóink, akkor néhányat élve fogjanak el. Tudni akarom, kapcsolatban állnak e az elfogott Jedikkel. - Tette hozzá néhány pillanattal később, midőn a jelentés meghallgatását követő gondolatmenete végére ért.
A Császár Testőreinek szűk elitjéhez tartozó, s ennek megfelelő öltözéket viselő férfi, az őt követő rohamosztagosokkal, végighaladt a második szinten. A hálókörletek, amelyekre néhány futó pillantást vetettek út közben, szinte teljes mértékben ugyanazt a képet mutatták. Itt-ott néhány málhazsák, ágyneműk, ruhaneműk, oly módon elhelyezve, amely csak valamiféle katonai jellegű szigorral tehető egy élőlény vérévé. Ez is azt az érzést erősítette a Testőrben, hogy valamiféle renegát, militaris csoportosulás fészkében jár. Azt azonban nem tudta megállapítani, hogy miféle csoport lehet.
A Legfelsőbb Birodalmi Védelmező, s az általa vezetett hatvankét rohamosztagost számláló csapat végre elérte a harmadik szintre vezető lépcsőt. A következő emeletre felérvén folyosón megszemlélhették a korábban lezajlott, a nyomokból utólag mindenképp hevesnek értékelhető tűzpárbaj nyomait. A falakon sugárlövedékek nyomai, a padlózaton hét fehér páncélzatot viselő tetem, immár az egyik fal mellé a félrehúzva, a folyosóval párhuzamosan elhelyezve, hogy ne akadályozzák az újonnan érkezőket a mozgásban. A helyiség túlsó végén szintén a fal mellett, pontosabban a sarokban két másik tetem. A fegyverek egy másik sarokban összegyűjtve.
Warn itt újabb négy emberének adta utasításba, hogy maradjanak a folyosón, s biztosítsák, majd a többiekkel, valamint az elővéd maradványaik visszamaradt felét képező négy fővel továbbindultak. Amikor az előreküldött öt rohamosztagost vezető őrvezető jelentette, hogy elérték és biztosították a következő szintre vezető lépcsőt, Warn utánuk küldte az őrmestert és a rajának a többi tagját. Aztán azt az időközben ötvennyolc főre apadt csapatából kijelölt, húsz rohamosztagost, akiket aztán négy csapatra osztott. A többieknek meghagyta, hogy várakozzanak a következő szinte vezető lépcsőnél.
- Őrmester! Amint az önökhöz küldött mintegy három raj megérkezik, haladjanak tovább a következő szintre! - Utasította kommon keresztül a jelenleg felére csökkent létszámú csapatot vezető tiszthelyettest.
„Vettem!” – Hallattszott a válasz, a Testőr speciális sisakjának hangszórójából.
Warn a rögtönzött eligazítás után a négy, ötfős egység egyikéhez csatlakozott, s megkezdték a szinten található helyiségek átkutatását. Úgy tűnt ezen az emeleten kaptak helyet a raktárak, ahol a templomot támaszpontul használó militáris csoport a különféle ellátmányait tárolta. Élelmiszerkészletek, robbanószerek fegyverek, energiacellák, különféle speciális, avagy szélsőséges éghajlati viszonyokhoz tervezett öltözékek, és megannyi más felszerelés. Conor látván az arzenált, arra a következtetésre jutott, hogy bárkik is lakják a templomot, igen jó készletekkel bírnak. Azt viszont nem értette, hogy a védelmük, eme készletek birtokában miért ilyen csapnivaló. Ezen készletekből, jóval szilárdabb ellenállást is kifejthetnének.
Miközben a Császári Testőr és a húsz, kijelölt rohamosztagos a raktárakban kutakodott, az őrmester, aki nyolc rohamosztagosból álló raja a Warn által küldött erősítés megérkezésével negyvenhat fősre gyarapodott, azaz, a létszám immár kitett két teljes szakasznyit. Az őrmester, a Császári Testőr utasítása értelmében egy szakaszt elölt ki, első hullám gyanánt, s nekik adta utasításba, hogy induljanak és biztosítsák a következő szintet. A huszonnégy rohamosztagos a korábban már leírt módon járt el, két oszlopba rendeződrek a lépcső két oldalán és elindultak felfelé, mielőtt felértek volna, villanógránátokat hajítottak, ez alkalommal azonban nem kettőt, hanem négyet, néhány másodpercnyi eltéréssel, aztán lövésre készen tartott fegyvereikkel elárasztották a folyosót…
|
|
Raven Conor
Junior Member
Katona
Halott!c!Default
Posts: 245
|
Post by Raven Conor on Jan 18, 2008 15:14:02 GMT 1
Mark és Ines, bár a villanógránátok alaposan keresztbetettek nekik, a lehetõ legjobb tudásukat igyekeztek produkálni a támadókkal szemben. Ines, mihelyst látása megfelelõen kitisztult, felismerte a fehér páncélos katonákat, akiket eddig csak elmosódottan látott pár másodpercre. - Mark, Ines, mi folyik odalent?! - hallották sisakkomlinkjükben az antari mester hangját. - Mester, rohamosztagosok támadtak meg minket - szólt a sisakkomlinkjébe Ines, miközben egy újabb ,,vödöfejût" küldött a másvilágra. Mark és Ines kiváló lövész volt, még az elitek berkein belül is kimagasló tudással rendelkeztek... de a túlerõ ellen õk sem tehettek semmit. Hat rohamosztagost nyírtak ki, amikor megmutatkozott, hogy a képzettség nem mindig áll a mennyiség felett. Egy sugárlövedék, mely az egyik birodalmi E-11-esébõl indult útnak, Mark fejét találta el, aki gõzõlgõ fõvel vágódott hanyatt. Az általa használt ágyú azonnal elhallgatott. Ines tudta, hogy mi történt, de nem nézett oldalra, nem kezdett el elkeseredetten kiabálni. Helyette ujja újra meghúzta a ravaszt, majd nem sokkal késõbb elesett a hetedik birodalmi is. Még hallotta a sisakkomjában, hogy a mester épp kérdez tõle valamit... és pár másodperccel késõbb egy újabb E-11-es lövedék talált. Ines oldalába tenyér méretû lyukat égetett a lövedék. A fiatal antari katona azonnal meghalt, az ezt követõ sugárnyalábok pedig csak a holttestét csúfították el.
Pár szinttel feljebb az antari mester elkeseredetten próbálta felvenni a kapcsolatot két lentebb levõ emberével. - Mark, Ines, hallotok?! - kiáltott a komlinkjébe, de választ nem kapott. - Mark, Ines, vétel! A vonal túlsó felérõl senki sem válaszolt, és már lövéshangokat sem hallott. A mester lehajtotta fejét, miközben kiesett kezébõl a komlink. Vége, Mark és Ines halottak. Két kiváló katona és barát veszett oda pár másodperce. Az antari mesternek nem csak amolyan beosztott-vezetõ kapcsolata volt a két elhunyttal. Három éven át képezte õket, akárcsak a másik nyolc elit rangert. Ezidõ alatt kialakult a csapat tagjai között egy kötelék, mely több volt, mint egyszerû munkakapcsolat. Ez már barátság volt, méghozzá az egyik legmélyebb...
Az antari mester körbenézett irodájában. Még egyszer meg akart bizonyosodni róla, hogy nem hagy maga után semmi árulkodót. Mindent megsemmisített, ami információval szolgálhat a birodalmiaknak. Számítógépe szinte atomjaira lõve feketedett az asztalán. Fõleg a merevlemezeket lõtte szét, de a gép többi részét sem kímélte. A koros férfi sóhajtott egyet. Jól tudta, hogy õ nem maradhat életben. Mint mester, Max Raror, a megmaradt antariak vezetõjének volt bizalmasa. Ha kiszednék belõle, hogy mit tud, azzal a megmaradt párszáz rangert küldené a biztos halálba. Nem, õ nem fog senkinek sem beszélni. Feljebb emelete egyik kezét, melyben sugárvetõjét tartotta. ,,Gabriel... Monic... Varon... Alexander... Mikael... Hornet... Kate... Raven... Remélem nektek nagyobb szerencsétek lesz..."
A bázis felsõ részeibe igyekvõ rohamosztagosok nem ütköztek ellenállásba. A következõ emeleten mindenfajta kommunikációs berendezést és medikai felszereléseket találtak, az azt követõ emelet edzõtermeket rejtett. Épp az ötödikre egyikeztek, amikor egy lövés hangját hozta feléjük az éter. Viszont nem látták a villanást, vagy egyáltalán a becsapódás helyét...
|
|
Conor Warn
Junior Member
Er?haszn?l? S?t?t Oldal Pont: 6 Cs?sz?ri testőr Legfelsőbb Birodalmi V?delmező
Legfelsőbb Birodalmi V?delmező%\4\%!c!red
Posts: 343
|
Post by Conor Warn on Jan 26, 2008 20:13:24 GMT 1
A birodalmi rohamosztagosok a villanógránátok detonációját követően, elárasztották a következő szintet is. Miközben helyiségről helyiségre járva haladtak, megbizonyosodva afelől, hogy ez az emelet adott helyt a gyógyászati felszereléseknek, a gyengélkedőnek, valamint kommunikációs eszközöknek. Pontosabban annak a romhalmaznak, melynek elemei korábban egy kommunikációs rendszert képeztek. A militáns csoport tagjai első ránézésre remek munkát végeztek. Egyetlen számítógép terminál, vagy adathordozó sem úszta meg, darabokra törték, mindet, s az eredményt sugárlövedékekkel tették teljessé. Az utolsó helyiség átfésülését követően, a negyvennyolc főt számláló rohamosztagos egység tagjai elérték a következő szintre vezető lépcsőt. Az őrmester csak ekkor tett jelentés.
„Testőr, a negyedik szint biztosítva, nem volt ellenállás. Megsemmisített számítógép terminálokat, adathordozókat és kommunikációs eszközöket találtunk. Haladunk tovább felfelé!” - Hangzott a Legfelsőbb BirodalmiVédelmező sisakjában, az őrmester forgalmazása. A forgalmazást követően néhány pillanat múlva a távolból hallható volt két halknak tetsző csattanásszerű hangot lehetett hallani. Az előrenyomuló egység villanógránátjainak hangja volt ez, a távolság révén valamelyest mérséklődve.
- Vettem. - Vágta rá azonnal Warn, aki ez időtájt a maga húsz emberével, négy csapatra bomolva, már el is végezte a második emeleten található raktárhelyiségek átkutatást. Javarészt a klón háborús, illetve csekélyebb számú, vélhetőleg birodalmi egységektől eltulajdonított készletekkel szembesültek, de semmi olyat nem leltek, amely felfedhetné előttük ezen titokzatos militáns csoport tagjainak kilétét. A forgalmazás tartalma és a két megölt ellenség személyazonosítóinak hiánya azt jelentette, hogy a szervezet minden áron titokban akarja tartani valódi kilétét, és tagjainak személyazonosságát. Ezért is semmisítettek meg minden adathordozót Nyilván mindezeken túl. egyik sem fogja hagyni, hogy élve elfogják. Conor remélte, hogy valakit közülük sikerül élve elfogni a templomon belül. He ez nem sikerül, akkor minden a Hírszerzés szakértőin fog múlni, akik képesek a sérült adathordozókkal csodát tenni.
A Császári Testőr e gondolatok közepette gyűjtötte össze húsz emberét a második emeletről a harmadikra vezető lépcsőnél, majd, elindultak felfelé, hogy utolérjék, az ekkor már a negyediken voltak. Sőt, az őrmester és csapata épp akkor végeztek a szemlátomást különféle gyakorlótermek számára kialakított szint biztosításával, amikor a bíborszínű páncélt és sisakot viselő Testőr, a nyomában haladó tizenhat rohamosztagossal, - időközben a harmadik és a negyedik emelet közötti lépcső biztosítására, a már megszokott módon négy embert hátra hagyott – csatlakozott hozzájuk.
Conor kinyúlt az Erőért és szabadon bocsátotta tudata csápjait. Nem érzékelt közvetlen veszélyt, bár az sem meggátolta volna meg abban, hogy a menet élére álljon. Felsietett az ötödik emeletre vezető lépcsőn. Ahogy felfelé haladt, a távolban egy tudatot észlelt. A lépcsőn felérve, s a folyosóra lépve megállt. Koncentrált s óvatosan megérintette az idegen elmét. Amennyire meg tudta állapítani, határozott, erőteljes tudat, ezáltal nem kizárt, hogy valamiféle vezető beosztású személy. Majd a következő pillanatban az elme eltűnt, mintha ott sem lett volna. A távolból egy sugárfegyver elműködésének hangja hallatszott. A Legfelsőbb Birodalmi Védelmező összevonta a szemöldökét, majd ismét szétterjesztette tudata csápjait. Nem érzékelt más jelenlétet, maga előtt.
~ A rohadék. ~ Szitkozódott magában, miközben végiglépdelt a folyosón. Az őt követő rohamosztagosokat kézjelekkel irányítva utasította szétszóródásra a szinten, míg maga egyenesen arrafelé tartott, ahonnan az eltűnt tudatot érzékelte. Egy irodába jutott. Amint körülnézett, s megpillantotta a holttestet, az, amit gyanított, igazolást nyert. A fickó, mert bár az arca felismerhetetlenné vált a sugárlövedék jóvoltából, testalkata elárulta, hogy férfi volt, öngyilkos lett, hogy elkerülje a fogságba esést és a kihallgatást, amely idővel úgy is megtörte volna. Conor visszacsúsztatta a sugárvetőjét a tokjába, majd megvizsgálta a tetemet. Ennél sem voltak azonosító iratok. Azt viszont meg tudta állapítani, a felismerhetetlen fej ellenére, hogy egy idősebb férfi volt. Feltételezte, hogy a csoport vezetője, aki gyáva módon a halálba menekült, ahelyett, hogy ellenállát volna, vagy megpróbált volna kitörni, a katonához méltóbb halált választotta volna. Warn megvető pillantással illette a halottat, majd ellépett mellőle és körülnézett a helyiségben. A számítógép terminál, az adattárolók, itt is tönkre voltak téve.
„Testőr! A szintet biztosítottuk. Ellenségnek semmi nyoma.” - Hallatszott a Legfelsőbb Birodalmi Védelmező sisakjának hangszórójából, az őrmester, lassacskán már megszokott hangja.
- Köszönöm őrmester! Én találtam egy holttestet. Valószínűleg ez lehetett a vezetőjük. Haladjanak tovább a következő szintre, bár gyanítom, többet nem fognak találni, bár sokkal több felszerelés van itt, mintsem hogy csupán három emberéi legyenek, a többi valahol a dzsungelben lehet. Lépjen kapcsolatba a támaszponttal és kérjen néhány számítógépes technikust hírszerző részlegtől. Talán össze tudnak mazsolázni valamit az összetört adattárlókból és számítógépekből. Aztán intézkedjen, hogy két raj fésülje át újra az egész épületet, szintről szintre. Rejtett helyiségeket, földalatti menekülő utakat és hasonlókat keressenek.- Rendelkezett a Császári Testőr, aztán a rohamosztagos visszaigazoló „Igenis” válaszát követően elhagyta a helyiséget és lassan elindult kifelé a hatalmas kőépületből, mely építői számára egykoron kultikus jelentősséggel bírt.
Kifelé menet, út közben még váltott néhány szót rádión az őrmesterrel. Rá bízta az épületen belül és a körül állomásozó egységek parancsnokságát, egy szakaszét kivéve. Parancsba adta, A belső átvizsgálásban és a biztosításban egyaránt részt vett szakaszok közül az egyiket maga mellé vette, aztán velük együtt hagyta el a massassi templomot. Odakint az időjárás fikarcnyit sem változott, ugyanúgy zuhogott, mint alig egy órával korábban, amikor behatoltak az épületbe. A tisztásra kiérve, Warn utasította az egyik, csapatszállító pilótáját a leszállásra. A szakasz felét az általa vezetett szállítóhajóra, a másikat pedig a leszállítottba küldte. Amíg a szakasz elhelyezkedett a két járműben. Warn tájékoztatta Wetter századost a helyzetről, majd közölte vele, hogy egy szakasszal elindul, hogy felderítse az SD-145-965-SF jelzésű fürkészdroid által továbbított adatok alapján megjelölt barlangot, amelyben feltehetőleg a renegát katonai csoport további tagjai rejtőzködhetnek. Utasította a századost, hogy a korábban kért hírszerzési technikusokon túl, Olesa hadnagyot is küldje a biztosított Massassi templomhoz, hogy átvegye a parancsnokságot, és megszervezze a körkörös gyalogos felderítést, az esetlegesen visszatérők, közelben rejtőzködők elfogására.
Miközben a Császári Testőr és a szakasza felkészültek odakint, az őrmester és másik szakasz végeztek az utolsó szint biztosításával is. Ahogy azt a Legfelsőbb Birodalmi Védelmező is megmondta, nem találtak semmit. Az őrmester ezt követően két rajt utasított az újabb szintről szintre haladó szisztematikus kutatás megkezdésére, ő maga pedig sorra járta a belső és a külső őrhelyeket, kiadva a szükséges utasításokat.
Amint mindent elrendezett, a szállítóhajó pilótafülkéjébe ment, és megkezdte a felszállás előtti műszerellenőrzést, majd a felszállás szükséges előkészületeit. Ugyanerre utasította a másik gép pilótáját is. Amint mindent rendben találtak, utasítást adott a felszállásra. A két DX-9es szállítóhajó hajtóművei felzúgtak, s a két vasmadár a zuhogó eső és az erős szél ellenére elemelkedtek tisztás pocsolyássá, vizenyőssé vált talajáról, majd északi irányba fordultak és sebesen távolodtak…
|
|