Dral Ordo
Junior Member
Harcos
Mandalori csavarg?!c!#696969
Posts: 169
|
Post by Dral Ordo on Apr 24, 2008 18:29:44 GMT 1
Remek. Máris adom az elérhetőségemet! - Dral elkezdte keresni az adattáblát, ahoáva feljegyezte a számot - Áá, meg is van. 6951.727.6634.1.983 a számom, ezen el tud érni. - ezután visszatette a táblát. - Köszönöm a segítséget, Varnok. - majd felállt a székről, és intett Jack-nek is, hogy menjenek. Még mind a ketten megvárták, míg munkaadójuk is elköszön, majd megint árvágták magukat a kocsma tömegén, és kiléptek a Szemfényvesztő bár ajtaján.
|
|
Emord Shad
Junior Member
Szakember
A j?fej alakv?lt?, Szabot?zs, k?mked?s ?s minden mi szem sz?jnak igere :)!c!Default
Posts: 114
|
Post by Emord Shad on Apr 27, 2008 14:54:11 GMT 1
Lee töprengése úgytünik biztatólag hat Shad ügyére, de nem ringathatja magát tévhitekben. Egy veszélyes alak áll előtte, aki ki tudja miféle múltat tudhat maga mögött? Minden esetre a kényes ügy kapcsán lassan megfelel az idegen s kétes gondolatok kezdik mardosni a gran lelkét. ~Mire készül ez?~ Aztán ahogy fölkel a férfi, gesztusai veszélyről tanuskodnak és Shad egyre inkább az arcát vizsgálja. Nem veszi le szemeit egy pillanatra sem. Tudja, hogy ha támad az illető akkor az első mozanat sokat számít, így maga is felkészül bizonyos eshetőségekre. Még ennek a nyugodt lénynek is kiül ekkor a feszültség az arcára. Végül kissé elképedve halgatja a folytatást amire nem is számított. Lee nemes lélek lenne? Olyan ember aki képes volt túl tenni magát a múltján? Talán Shad tanulhatna mit tőle, de ez nem az a perc és nem azaz alkalom. Utólag lesz elegendő ideje a filozófiára, de most... - Jöttem, mer gyünöm köllött. Hogy mivé lesz sorsa az má a maguk dolga. Jöjjék hát vélem. - mondja a gran némi tétovázás után. Beszéde nem túl szokványos még most sem, de ha Lee jobban odafigyel rájöhet, hogy sosem volt az. Föl kell az asztaltól a háromszemű - nem billincsel, nem is nyúl hozzá - csak int, hogy kövesse az egyszerűség kedvéért. Közben oldalról észre veszi, hogy több szemtanuja is akadt az esetnek. - Addig elregélné, mifélevé volt s hogy vált ilyé?
/Közben ha megindulnak a következő reagot a kikötöhöz írom./
|
|
Holonet
New Member
Kalandmester
Az eg?sz Galaxist beh?l?z? inform?ci?s ?s szolg?ltat? h?l?zat. //KM//!c!Blue
Posts: 30
|
Post by Holonet on May 1, 2008 0:18:03 GMT 1
Shad
A kopasz szótlanul, visszatérő mosollyal indul meg Veled kifelé, majd a kikötő felé haladtok. Pár háztömbbel arrébb kérdésedre is válaszol... - Miféle voltam...nos, köpönyegforgató,élvhajhász és még sorolhatnám. Emberekre és egyebekre vadásztam, és a specialitásom a kínzás volt, védjegyem, ismertetőjelem pedig a gyújtogatás. A bűnlajstromom egy-egy, magát fejvadásznak tituláló suhanc kedvenc olvasmánya, mi több, követendő példája lehetne - de nem jó szívvel emlékszem vissza ezekre az időkre. Egy nagyon kedves, öreg twi'lek húzott ki a fertőből, mesteremmé vált. Nyilván hallottad, hogy konyítok valamelyest a küzdősportokhoz, de ezen kívül másra is megtanított. Becsület. Tisztesség. Bűnbocsánat. Szép erények, nemde? S lassan oda is értek a kikötőhöz.
|
|
|
Post by A Közvetítő on May 28, 2008 20:47:38 GMT 1
A Szemfényvesztőhöz címzett bár ajtaján egy éjfekete színű, combközépig érő klónozottbőr kabátot viselő férfi lépett be. Kabátja alatt sötétkék pulóvert és ugyancsak sötétszínű nadrágot viselt. A nem mindennapi látványt egy pár fekete bakancs tette még komorabbá. Sötétbarna szeme, s kabátjánál alig világosabb színű haja volt. A derekán két övet viselt, az egyik szorosan dereka körül tartotta a nadrágját, míg egy másik, kicsit lazábban lógott rajta. Ez utóbbi valószínűleg a kabát takarásában egy sugárvető pisztolytáskáját tartotta. A fegyver korántsem volt ritkaság a Csempészek Holdján, sőt inkább az volt a ritka, ha valakinél nem akadt legalább egy tőr, vagy épp egy kisebb sugárpisztoly. A magas, erős testalkatú, negyvenes éveiben járó férfi sietős léptekkel szelte át a parkettet, majd telepedett le egy a fal mellett, valahol középtájon üresen álló bokszba.
A pincérdroid néhány pillanattal később érkezett meg az asztal mellé, s felvette a férfitól a rendelést. Amint a férfi közölte a kívánságát, a droid máris száguldott tovább a következő asztal felé. Csak néhány perccel később tért vissza egy üveg itallal és egy pohárral. Ezeket lette az asztalra, majd átvette az ellentételezésnek számító kis összeget. A férfi nem adott borravalót, csupán pontosan annyit, amennyibe az ital került. Tudta jól, hogy a csapszék tulajdonosa tetemes árréssel dolgozik, s a droid felszolgáló amúgy sem menne sokra a borravalóval.
A Közvetítő, - e néven ismerték a titokzatos férfit, - kitöltötte a pohárba a kisméretű üveg teljes tartalmát, majd nagyot kortyolt bele. Csak egy futó pillantás erejéig nézett körül, hogy rajta kívül kik vannak még a kantinban. Az ő foglalkozásában ez is épp elég volt. Na meg nem ő volt az, aki kereste a vállalkozó szellemű egyéneket, hanem épp ellenkezőleg, a vállalkozó szelleműek, vagy épp információt remélők azok, akik őt felkeresik. Tudta jól, hogy ezen az estén is lesznek bátor elszánt lények, akik le fognak ülni az asztalához.
|
|
Keyan Wolf
New Member
Zsoldos
Szabad?sz? zsoldos!c!#BDB76B
Posts: 52
|
Post by Keyan Wolf on May 31, 2008 12:27:17 GMT 1
Hát mit ne mondjak, tetszetõs kis bár volt, annyi szent. Amint beléptem, egy sanda gyanú kezdte befészkelni magát a tudatalattimba, de egyelõre nem foglalkoztam vele. Igyekeztem felmérni a helyet, alaposan körülnézni, mert szerettem volna, ha minél több helyen tudok majd mind munkát, mind kapcsolatokat szerezni. Odaléptem a bárpulthoz, és kértem egy pohár coruscanti bort. Ismertem, és bár nem szerettem annyira, de ez volt a legsilányabb és legkevésbé ütõs borok közül, amiket még hajlandó voltam meginni. A pultos pofátlan módon a szabványos ár majdnem másfélszeresét kérte az italért. Elfintorodtam, de kifizettem a 6 kreditet. Aztán megfordultam, és belekortyolva az italba körbenétem újból.
Ekkor tûnt fel, hogy egy fekete kabátos fickó szintén egy gyors körbepillantást enged meg, majd látványosan nem csinál semmit az ital iszogatásán túl. Belépésemkor sanda gyanúként induló megérzésem kvázi majdnem bizonyossággá fejlõdött.
~Õ lesz az emberem~gondoltam. Eddigi munkáim során találkoztam már a hozzá hasonlókkal, és bár az utóbbi években õk kerestek meg engem, tisztában voltam vele, hogy most új környéken vagyok, új fiúként, így én kell kezdeményeznem. Nem is volt ezzel semmi bajom, így felhajtottam a maradék kortyot, majd elindultam az asztala felé. Már út közben kiszúrt, de úgy tett, mintha nem foglalkozna velem. Persze mindvégig figyelt. Ez tetszett, mert profizmusra vallott, és nem szerettem profikkal dolgozni. Amint az asztalához értem, megszólítottam.
-Szabad?-kérdeztem galaktikus közös nyelven, majd ha pozitív választ kaptam, akkor leültem.
Egy fél pillanatig kivártam, majd rátértem a lényegre.
-Munka kéne, ha van.-nem szerettem a köntörfalazást, a különbözõ elõzetes bájcsevegést. Reméltem, ezzel nem sértem meg, mert egy sértett önérzetû közvetítõ a legrosszabb. Ilyenkor jobban teszi a magamfajta zsoldos, ha azonnal másik szektorba megy, hátha megelõzi még a saját hírnevét, és ki tudja köszörülni a csorbát. Szóval reménykedtem. Aztán elmúlt az érzés, elég gyorsan, és utána már csak vártam, vajon mit tud ajánlani egy magamfajta galaktikus szabadúszónak.
|
|
|
Post by A Közvetítő on May 31, 2008 15:40:18 GMT 1
A Közvetítő, az italát kortyolgatva figyelte, a bár vendégseregét. Többségükben sekélyes, az alkohol mámoros, ködös kábulatába menekülni vágyó egyének, különféle fajok gyermekei. Akadt köztük olyan, aki tisztességes, de hányatatott sorsú bérpilótának látszott, akadt olyan, aki egyszerű, egyik napról a másikra élő csavargónak. No meg persze természetesen az igazi, veszélyes alakok. Valamilyen vétség, vagy kihágás okán kiszuperált katonák, derékba tört karrierjük felett búslakodó, jövőjüket innentől kezdve zsoldosként, vagy behajtóként, esetleg fejvadászként elképzelők, s más hasonlók.
Az a férfi, aki épp az imént lépett be a bárba, s indult el egyenesen a söntés felé, is valami hasonlónak tűnt. Arcáról szinte sugárzott a munka után kajtatók töretlen optimizmusa, ahogy az is, hogy ő bizony nem zöldfülű kezdő. Nem, neki már komoly múltja, esetleg neve van abban a szakmában, amely lényegében mások, - értelemmel rendelkezők, illetve nem rendelkező ösztönlények - örökre elhallgattatásáról szólt. Erről tanúskodtak a testét borító, ruhája takarásából ki-kivillanó hegek és forradások. A Közvetítő első pillantásra, valami vadászfélének nézte. Szemét ez után se vette le róla. Nem figyelte feltűnően, de azért, szeme sarkából, rápillantgatott, miközben újra és újra belekortyolt az italába.
A férfi maga is megpillantotta a Közvetítőt, s néhány pillanattal később, midőn megkapta italát, elindult a munkakereső körében ismert, titokzatos alak asztalának irányába.
„Szabad?” – Kérdezte végül a vélhetőleg harmincas éveinek közepét koptató férfi.
- Persze. - Felelte röviden a Közvetítő.
A férfi, az igenlő választ hallva, nyomban helyet foglalt, és néhány pillanattal később kertelés nélkül, azonnal lényegre tért.
„Munka kéne, ha van.”
- Munka mindig van, csak jól körül kell nézni. - Válaszolta bölcselkedve a veszélyesebbnél veszélyesebb munkák közismert közvetítője, majd nyomban folytatta, azzal a kérdéssel, ami nála kifejezetten szokatlan, s mondhatni csak a szimpátiáját elnyertek különleges kegye. - Milyen munka érdekli? - Kérdezte röviden.
|
|
Marik Sheer
Junior Member
Csemp?sz
Tatooine-i csemp?sz, a Sheer's Engineering tulajdonosa!c!Default
Posts: 364
|
Post by Marik Sheer on Jun 1, 2008 12:54:23 GMT 1
Marik a Szemfényvesztő bár előtt találkozott két újdonsült testőrével Tazzic-al és Yasmine-el. A nőt és a myke-t már régóta ismerte, azonban ők még egymással sosem találkoztak. - Hé Marik, arról nem volt szó, hogy egy szukával kell osztoznom a munkán! - mondta Tazzic és egy megvető pillantást küldött a nő felé. - Kit nevezel te szukának majompofa. Ha nem állsz le szétpuffantom a fejedet! - sziszegte válaszként Yasmine. - Na ebből elegem van. Most azonnal lerendezzük. - azzal már nyúlt is volna a fegyveréért, de Marik megragadta a kezét. - Csigavér öregem! Nem érdekel miként éreztek egymás iránt, de nem hagyom, hogy máris egymás torkának essetek. Azért fogadtalak fel titeket mert ti vagytok a legjobbak akiket csak ismerek. Úgyhogy próbáljátok visszafogni magatokat vagy mehettek éhbérért a McWestarba dolgozni, világos voltam? Láthatóan Marik beszéde megtette a magáét. Tazzic keresztülfonta kezét a mellkasán, majd morgott valamit. - Rendben, de csak azért, mert te mondtad. De csak egy rossz szót is merjen szólni, én esküszöm... - de a mondatot már nem fejezte be. Inkább előrement és benyitott a lokálba. Yasmine a myke hátát bámulta, majd kinyújtotta rá a nyelvét. Szerencséje volt, hogy Tazzic nem látta. Marik nagyot sóhajtott, tudta sok gond lesz még ezzel a kettővel. Követte a kék fickót, majd a sort a lány zárta.
Odabennt a nagy tömeg ellenére a csempész hamar megtalálta azt akit keresett. A sötét ruhát viselő Közvetítő a bár közepén egy boxban foglalt helyet. Vele szemben egy katona forma fickó üldögélt. A csempész és két társa odasétált a boxhoz.
- Üdvözletem az uraknak! Remélem nem veszik rossz néven, hogy idejöttünk. Szabad lesz? - azzal helyet foglalt a boxban. Yasmine közvetlen mellé ült, Tazzic pedig egy széket hozott magával és arra huppant le. Mogorván méregette a két fickót. - Mit bámulsz öreg? - vetette oda Keyannek. Közben Marik nem törődve a myke provokálásával a Közvetítőhöz fordult. - Sok mindent hallani magáról, de azt szinte sose lehet tudni, hol bukkan fel legközelebb. Így hát örvendetes, hogy végre sikerült összefutnunk. Valaki azt mondta, tud nekem segíteni abban, hogy jól jövedelmező munkát találjak.
//Helló. Ha nem gond én is beszállnék a kincseshajó utáni vadászatba //
|
|
|
Post by A Közvetítő on Jun 1, 2008 18:59:41 GMT 1
A harmincas évei közepe táját taposó kalandor válaszát várva, a Közvetítő észrevette, hogy egy kis csoport, - akik csak néhány pillanattal ezelőtt érkeztek meg a kantinba, - határozottan közelít az asztaluk irányába. Rosszallóan összevonta a szemöldökét. Messziről lerítt róluk, hogy abból a fajtából valók, akiket ki nem állhat. Igazi tős-gyökeres peremvidéki taplók, akik még akkor sem ismernék fel a kultúrát, ha az, rájuk köszönne az utcán. Kettőről egyértelműen kitűnt a gyakorlott szemek számára, a kezük alapján, hogy fegyverforgatáshoz szoktak. A mozgásuk, egészen pontosabban a járásuk arra utalt, hogy fegyver van náluk. A harmadik, egy fokkal értelmesebbnek tűnt, de csak egy fokkal.
„Jó estét az uraknak! Ugye nem bánják?” – Szóalt meg az asztal mellé érve a kis csoport vezetője, majd még az előtt, hogy akár a vadász, akár a Közvetítő beleegyezett volna, helyet foglalt az asztalnál, A Közvetítőtől jobbra. A két kísérője úgyszintén. Egyikük, a nő, a vezető melletti szabad széket foglalta el, a másik, egy széket elhúzva a szomszédos asztal mellől, lovagló ülésben telepedett le társai mellé.
„Na miaz? Mit bámulsz haver?” - Kérdezte az utolsóként leült alak, kihívó hangon a vadásztól.
„Örülök, hogy végre személyesen is megismerhetem. Sokmindent hallottam ám önről, de azt hogy éppen hol fog felbukkanni azt nehéz megtudni az emberektől. Szóval javaslom térjünk is azonnal a tárgyra. Nekem a fregatt kéne, meg a rakománya. Úgye ön tudja hol található, nemde? ” - Tért rá rögtön a kis csapat vezetője a jövetelük okára, minden kertelés, és általa feleslegesnek vélt udvarias gesztus átlépésével.
- Üdvözölöm önöket. - Köszöntötte higgadt hangon az újonnan érkezetteket a Közvetítő. Tökéletesen uralkodott arcvonásain s nem hagyta, hogy azok valódi gondolatait tükrözzék. Sok mindent eltűrt, de azt a legkevésbé sem szerette, ha idegenek zavarják meg tárgyalás közben. Ráadásképp pedig még inzultálják is azt, akivel beszélget. Elmosolyodott, majd egy lesújtó pillantással illette a kis csoport vezetőjét, majd végül szólásra nyitotta ajkait.
- Nézze Mr. - Kezdte udvariasan, majd újra elmosolyodott és folytatta. - Eltekintek attól, hogy ön megzavart egy üzleti jellegű tárgyalást, noha amennyiben már hallott rólam, tudnia kellene, hogy általában üzleti tárgyalásokat folytatok. Arról is hajlandó vagyok megfeledkezni, hogy az ön modortalan kísérője verbálisan inzultálta a velem tárgyaló urat. Gondolom ezt, majd ők ketten később lerendezik. - Mondta, majd ismét elhallgatott és a vadászra pillantott. - Ön érti, hogy mire gondolt a nem kimondottan szimpatikus úr az imént? – Kérdezte az asztalához elsőként leült férfitől, majd elgondolkodva hozzátette. Sszemély szerint sejtelmem sincs arról, hogy milyen fregattra és milyen rakományra gondol, amelyről nekem konkrét információkkal kellene rendelkeznem. - A kis csoport vezetőjéhez fordult, és szúrós pillantást vetett rá. - Esetleg elmagyarázhatná, hogy mégis mire gondol.
|
|
Marik Sheer
Junior Member
Csemp?sz
Tatooine-i csemp?sz, a Sheer's Engineering tulajdonosa!c!Default
Posts: 364
|
Post by Marik Sheer on Jun 1, 2008 19:42:18 GMT 1
Marik cseppet sem lepődött meg azon, ahogy a Közvetítő reagált a történtekre. Remekül palástolta, de azért valamellyest észrevehető volt, nem szívesen örült annak, hogy megzavarták tárgyalás közben. A csempész ezt észrevette és nem szerette volna, ha a pofátlan bunkóként marad meg a férfi emlékezetében.
- Elnézésüket kérem ha esetleg megzavartunk egy nagyon fontos üzleti beszélgetést, de semmiképp se akartam megkockáztatni, hogy elmegy, mielőtt beszélhettem volna önnel. A társammal pedig ne is törődjenek. Tazzic mindig ilyen, ha valami miatt mérges. - A myke erre nem szólt, csak rosszallóan összevonta szemöldökét, miközben Marikra nézett. - Kérem higgyék el, nem akartunk taplónak látszani, de az idő sürget. Esetleg meghívhatom az urakat egy italra, hogy feledtessem valamellyest modortalanságunkat? - kérdezte a csempész, majd itallal kínálta a két asztaltársát. - Igazából amiatt szerettem volna találkozni önnel, hogy kérdezzek valamit. Az értesüléseim szerint maga nagyon jól informált férfi hírében áll. Tud nekem esetleg mondani valamit arról a fregattról, amin Haako és Gunray egykori alkirályok mesés hagyatéka leledzik? Akár csak valami kicsike információtöredéket. Kell egy biztos támpont ahonnan elkezdhetem a kutatást.
|
|
Elias Cerebros
New Member
Szakember
Vegy?sz ?s robbant?si szakember, technikus, 25 ?ves%\0\%!c!00ff00
Posts: 37
|
Post by Elias Cerebros on Jun 1, 2008 20:47:08 GMT 1
Elias lassan besétál a bárba, és körbepillant. Fekete, bokáig érő kabát, fekete csizma, fekete nadrág és fehér ing van rajta. Oldalán két sugárvető lóg. Végigsimít kopasz fején, majd odalép a bárpulthoz, és rendel egy kupa corelliai sört. Mikor megkapja, hátat fordít a pultnak, lábait kilógatja, és belehúz a sörbe, és elvigyorodik. A Dark Rancors tagja... Újabbat húz a sörbe.
|
|
Keyan Wolf
New Member
Zsoldos
Szabad?sz? zsoldos!c!#BDB76B
Posts: 52
|
Post by Keyan Wolf on Jun 1, 2008 23:47:12 GMT 1
Örültem, mert a fickó hellyel kínált. Málam fontos az elsõ benyomás, és úgy érzem, nála is az lehetett, mert egybõl megadta nekem azt a tiszteletet, amit egy hozzám hasonló múlttal rendelkezõ ügyfél elvárthat. Ráadásul ezt a tiszteletet úgy adta meg nekem, hogy nem is ismert. Kezdtem megkedvelni a fickót.
Aztán éreztem, megtört a jég, amint a kolléga rátért a következõ szakaszára beszélgetésünk prológusának. Azt kérdezte, milyen munka érdekelne. Épp válaszoltam volna, mikor egy három fõs társaság~igen haver, számomra is hihetetlen, és ha nem velem történik meg, én se hinném el senkinek~csak úgy közénk pofátlankodott. Elõször fel akartam állni, és kérdõre vonni õket, vagy az öklömmel, vagy a fegyveremmel, hogy mégis mi a búbánatos kókadt Palpatine-gigát csinálnak ennél az asztalnál, aztán láttam, hogy a követítõ csavinyák halál profin kezeli az indulatait~hogy honnan láttam? nos, hasonló szituációban a közvetítõk 95 százaléka vagy azonnal arrébb ül az eredeti kuncsafttal, vagy simán lelövi az alkalmatlankodókat, és folytatja a tárgyalást. De ez a csavinyák kemény volt. Szeme se rebbent, pusztán figyelt~, ezért visszafogtam magam. Aztán az a szõrös, nem-emberi kis takony rámnézett, és~vazze, haver, ezt se fogod elhinni, de legyek ezer évig szolga Palpatine vécétakarítójaként, ha nem így történt~, és egyszerûen beszólt. Vagy az eszét, vagy az életösztönét hagyta el idefelé jövet, de egyik se ébresztett bennem semmilyen szánalmat. A vezetõje a kis társaságnak asszem próbálta menteni a helyzetet, de már nem figyeltem rá. Elsõként a közvetítõ fickóra néztem, és a fejemmel biccentettem neki egy aprót, mintegy jelezve, hogy bocsássa meg, de most kicsit mellõznöm kell a társaságát, majd felálltam a székemrõl, és a kis fickó mellé-mögé álltam. Kezem a fegyverem markolatán nyugodott, és halkan, de halálos hideg hangsúllyal sziszegtem felé.
-Nekem pattogsz, mini-jedi?-aztán hirtelen mozdultam. Célom az volt, hogy egy meglepetésszerû támadást hajtsak végre. Kezeimmel a széke felém esõ két lábát akartam megfogni, és izomból maga mögé és felfelé húzni, remélve, hogy ezáltal a pici fejébe egy jókora ütés kíséretével beleverõdik némi jómodor, vagy legalább életösztön.
//Senkivel nincs bajom, de ha az NJK hülye, akkor a karakterem ezt zokon veszi, és így reagálja le a súlyos lelki válságait...Termésetesen a további verekedéstõl és valószínûsíthetõ gyilkosságtól eltekintenék, csak folyjon a kaland...Közvetítõ: amint erre reagáltak, már tudok neked is válaszolni, és elnézést a kicsit hosszabb off-ért. Köszönöm. Keyan//
|
|
Elias Cerebros
New Member
Szakember
Vegy?sz ?s robbant?si szakember, technikus, 25 ?ves%\0\%!c!00ff00
Posts: 37
|
Post by Elias Cerebros on Jun 4, 2008 17:32:11 GMT 1
Elias lassan feláll, és elindul az ajtó felé. Közben elgondolkodik, hogy vajon az ötlet, ami sörözés közben felmerült agyában, megvalósítható-e. A Dark Rancors harcban nem igazán veszi hasznát, hacsak... Hacsak nem tudna építeni egy különleges páncélt, amiben megmaradna mozgékonysága, mégis védené valamennyire a sugárfegyverektől, ráadásul automatikus tárolóként is funkcionálna. Elindul a DR központ felé, hogy elkezdje megtervezni a dolgot...
|
|
Marik Sheer
Junior Member
Csemp?sz
Tatooine-i csemp?sz, a Sheer's Engineering tulajdonosa!c!Default
Posts: 364
|
Post by Marik Sheer on Jun 4, 2008 19:21:58 GMT 1
A fickónak láthatóan nem tetszett Tazzic beszólása. Egy hirtelen mozdulattal előrenyúlt és két elülső lábánál fogva hátraborította a széket. A myke azonban nem hiába volt jó testőrként számontartva. Az ilyen váratlan helyzeteket is sikeresen kellett kezelnie. A kék férfi hátrafelé esett, mikor teste merőlegesbe került a padlóval két kezét a földre rakta, majd elegánsan átbucskázott, végül a talpára érkezett. Amint földet ért jobb kezében egy apró vibrotőr villant, amely pár pillanattal később a vadász arcát csak pár centivel elkerülve fúródott a falba. Tazzic már nyúlt volna a következő pengéért, mikor Marik erősen megragadta a csuklóját. - Ebből elég volt! Fejezzétek be mind a ketten! - mondta ellentmondást nem tűrő hangnemben. A myke orrcimpái remegtek a dühtől, miközben Keyant bámulta. A csempész előretartotta a másik kezét is, mire a myke beleejtette tenyerébe az előkészített tőrt. Marik azt zsebretette, majd pár kreditet nyomott társa markába. - Higgadj le Tazz! Menj és igyál valamit, amíg mi megbeszéljük a dolgokat. Egy darabig úgy tűnt a kékség nem fogadja meg Marik tanácsát, de végül kelletlenül eloldalgott a bárpulthoz. Leült az egyik székre, rendelt magának valami erőset és az italt lassan kortyolgatta. Közben persze a boxban ülőket figyelte. - Hát nem sokon múlt, hogy el ne találjon a penge. Úgyhallottam Tazzic nem nagyon szokott hibázni. - mondta Yasmine a vadásznak, miközben kiszedte a tőrt a falból.
- Elnézésüket kérem az iménti akcióért. - szabadkozott immáron sokadszor a csempész - A myke-k nem épp a türelmükről híresek. És Tazznak ma különösen rossz napja volt. De az ön reflexei sem rosszak tisztelt uram, úgyhogy nincs min szégyenkeznie. Szerintem egyenrangú partnere lett volna neki. //A myke elég mogorva típus, szóval egy ilyen lény provokálására nem is jöhetett volna természetesebb válasz részedről . Persze nekem sincs szándékomban senkit sem ledurrantani, úgyhogy folytatódhat a beszélgetés. De azért jó közjáték volt szerintem //
|
|
|
Post by A Közvetítő on Jun 6, 2008 19:05:59 GMT 1
„Elnézésüket kérem ha esetleg megzavartunk egy nagyon fontos üzleti beszélgetést, de semmiképp se akartam megkockáztatni, hogy elmegy, mielőtt beszélhettem volna önnel. A társammal pedig ne is törődjenek. Tazzic mindig ilyen, ha valami miatt mérges.” - Hunyászkodott meg felismervén a helyzet komolyságát a csempész, de ezzel, már elkésett. Elhamarkodottságával sikerült megsértenie a Közvetítőt, aki noha ennek nem adta tanú jelét, de magában már elhatározta, hogy egy ilyen kezdet után, ő sem fog barátságosan viszonyulni, az új jövevényekhez. Köztudomású volt a titokzatos munkaadóról, hogy azok, akik nem a kellő hangnemben és módon próbálnak tőle munkát kérni, vagy belerondítanak az üzleteibe, azok finoman szólva is pórul járnak.
A Közvetítő a férfi felé fordult, majd egyetlen bólintással nyugtázta a hallottakat, ezzel viszont a csempész nem elégedett meg, hanem folytatta. Miközben beszélt, a Közvetítő előbb az egyik, majd a másik pribékre sandított. A Tazzic nevezető kísérőn egyértelműen látszott, hogy nem tette magáévá munkaadója nézetét.
„Kérem higgyék el, nem akartunk taplónak látszani, de az idő sürget. Esetleg meghívhatom az urakat egy italra, hogy feledtessem valamellyest modortalanságunkat?” – Próbálta menteni a menthetőt a csempész, s itallal kínálta a két megzavart férfit. Ez viszont megkésett tűzoltás volt, hisz a ház már réges-rég leégett.
„Igazából amiatt szerettem volna találkozni önnel, hogy kérdezzek valamit. Az értesüléseim szerint maga nagyon jól informált férfi hírében áll. Tud nekem esetleg mondani valamit arról a fregattról, amin Haako és Gunray egykori alkirályok mesés hagyatéka leledzik? Akár csak valami kicsike információtöredéket. Kell egy biztos támpont ahonnan elkezdhetem a kutatást.” - Hozakodott elő újra azzal, ami miatt végül is megzavarta a beszélgetést.
A Közvetítő arca még a korábbinál is komorabb lett. Vonásairól lerítt, hogy kezdi elveszejteni a türelmét, hisz a csempészforma fickó és két kísérője továbbra sem vették észre magukat. Vagy legalábbis nem értettek a célzásból. Az értelmesen gondolkodó lények a bocsánatkérést követően eltávoztak volna, s megvárták volna, míg a két tárgyaló fél végez. Ennek a kompániának a vezetője viszont nem rendelkezett ezzel a belátási képességgel. A megbízások titokzatos osztogatója furcsállotta, hogy ezzel a modorral miképp lehet még életben ez a fickó. Tekintete a vadászra vándorolt, aki szemlátomást ingerültnek tűnt. Kettejük tekintete összetalálkozott, a vadász szemeiből kiolvasható volt, hogy készül valamire. Fejével aprót biccentett, s a következő pillanatban már talpon is volt. A Közvetítő megértően viszonozta a bólintást, önmagában elátkozva a triót, amiért valószínűleg meghiusították az üzletet. A férfi újabb búcsúzásnak tetsző mozdulata is erre utalt.
A vadász terve azonban egészen más volt. Hideg, elszánt hangon, gúnyos megjegyzéssel illette a modortalan kísérőt, majd a következő pillanatban, megragadta a nagydarab lény székének két hátsó lábát és hirtelen mozdulattal hátra és felfelé rántotta azokat. A myke azonban egy testalkatát megszégyenítő akrobatikus mozdulattal kerülte el azt, hogy feje fájdalmasan találkozzon a lerögzített asztal kemény lapjával. Amint ismét a talpain állt, máris egy kést rántott és a vadász felé hajította, alig centiméterekkel vétve el az arcát. Mielőtt a helyzet tovább fajult volna, a csempész közbeavatkozott.
„Ebből elég volt! Fejezzétek be mind a ketten!” – Hangzott az ellentmondást nem tűrő parancs. A lényen látszott, hogy nem szívesen engedelmeskedik. Néhány hosszú másodpercig vívódott, majd végül miután munkaadója némi pénzt nyomott a markába és elvette tőle a második, elhajításra szánt tőrt. - [color=yellow„Higgadj le Tazz! Menj és igyál valamit, amíg mi megbeszéljük a dolgokat.”[/color]- Mondta a csempész, majd miután az alkalmazottja távozott, ismét az asztalnál ülők felé fordult. Ezt látva a Közvetítő jobbja, - mely már a szék kirántásának pillanatában eltűnt az asztal alatt, - elengedte az asztaltársaság tagjai számára a köpenye és az asztallap takarásában lévő pisztolytáskában nyugvó sugárvetőt, mellyel kétségkívül az volt a szándéka, hogy javítsa a kibontakozó harcban a létszámból fakadó esélyeket.
„Hát nem sokon múlt, hogy el ne találjon a penge. Úgy hallottam Tazzic nem nagyon szokott hibázni. ”- Jegyezte meg a másik bérenc, miközben kihúzta a falból a célt tévesztett tőrt.
„Elnézésüket kérem az iménti akcióért.” – Szabadkozott újfent a csempész. - „A myke-k nem épp a türelmükről híresek. És Tazznak ma különösen rossz napja volt. De az ön reflexei sem rosszak tisztelt uram, úgyhogy nincs min szégyenkeznie. Szerintem egyenrangú partnere lett volna neki. ” – Magyarázta.
A Közvetítő, néhány pillanatig habozott, s újfent lesújtó pillantással illette a csempészt, aki immár végérvényesen leszerepelt nála, részint modora, részint alkalmazottjának fegyelmezetlensége és kezelhetetlensége miatt.
- Kérem, foglaljon helyet, barátom.- Szólította meg végül, a vadászra tekintve. - Ön pedig jobb lesz, ha a továbbiakban befogja a pofáját addig amíg kérdést nem intézek magához ezen felül megtanulja kordában tartani az alkalmazottait is, vagy feláll és szépen elhúzza innen a belét. - Mondta fenyegető éllel a hangjában a Közvetítő. - Magasról teszek az alkalmazottainak a lelki világára, de ha tovább inzultálják a leendő üzletfelemet, akkor kénytelen leszek magam elégtételt venni, védvén az üzletemet. - Tette hozzá, majd kérdőn pillantott a vadászra, arra várva, hogy erőt vesz magán és újra helyet foglal.
//Egyetlen megjegyzésem van a történtek kapcsán. Marik nincs az a testőr, aki így reagálná le azt, ha hátulról kirántják alóla a széket. Eltekintek arról, hogy szó szerinti értelmezésben bődületes sületlenséget írtál le, kezdve azzal, hogy a talajhoz képest merőleges helyzetbe esni nem lehet, hisz ez a pozíció maga az állás, másrészt hátrafelé bukfencszerű mozdulatot tenni akkor, ha az ember előrefelé billen az alóla kirántott szék miatt, finoman szólva is lehetetlen, ez a produkció ebben a formában, ahogy leírtad, némi jóindulattal is kettős kéztörést eredményezne a talajfogáskor. Ebben a helyzetben legfeljebb az lett volna megoldás, ha a testőr megkapaszkodik az asztalban, bízva abban, hogy az nem borul fel vele együtt és semmiképp sem áll neki, Jet Li-t és hozzá hasonlókat megszégyenítő mozdulatsorok végrehajtására. A következő ilyen túlkapásodnál közbe fogok avatkozni a kaland során…
A sorrend innentől kezdve Keyan, Marik, majd pedig én, ha lehetséges. Köszönöm.//
|
|
Keyan Wolf
New Member
Zsoldos
Szabad?sz? zsoldos!c!#BDB76B
Posts: 52
|
Post by Keyan Wolf on Jun 9, 2008 18:47:01 GMT 1
Az a kék vakarék meglepõ mozdulatsorral reagált a kis cselemre. Azt hittem, arca, mint érett tatooine-i gyümölcs, fog szétkenõdni az asztallapon, és végre folytathatjuk a tárgyalást a közvetítõvel, ám nem jött össze a dolog úgy, ahogy én szerettem volna. A fickó nem hogy nem került a földre, hanem még helyzeti elõnyt is tudott kovácsolni a szituációból. Amint talpra állt, kezébe kapta egyik kését, és felém hajította. Bár igyekeztem elhajolni elõle, be kell valljam, semmi szerepem nem volt abban, hogy a kis rohadék elhibázta a dobást. A penge a fülem mellett repült el, gyakorlatilag milliméterek kérdése volt, hogy sármos borostám egy részét le nem borotválta. Ezt már én se hagyhattam zokszó nélkül. Gondoltam, ha õ késsel, én sugárvetõvel tanítok, aztán ez az ötletem két dolog miatt hiúsult meg. Az elsõ, hogy nem hazai terepen voltam, és nem akartam egy jövendõbeli jó kapcsolat elõtt vérfürdõt rendezni. Úgyis megjegyeztem a fickó arcát, nem fogja megúszni. Ha nem itt és most, de valamikor még találkozom vele. A másik ok viszont a kis mini-jedi fõnöke volt, az a nyálas, pofátlan fickó, aki eddig végig beszélt, láthatóan már a közvetítõ kollégát is nagyon zavarva. Ez a csempészféleség ugyanis pénzt nyomott a kék valami kezébe, és elküldte inni. Magamban a nevetés és a megrökönyödés között ingáztam.
~Ez csak pénzzel tudja kordában tartani az embereit...azaz, még így sem...minden felsõbb szellem hatalmas nevére, ez hogy maradt eddig életben??~döntöttem a megrökönyödés mellett. Amint elment a következõ prédám inni, elernyesztettem magam, pedig fülemben még bõven tombolt az adrenalin. Igyekeztem minél hamarabb lehiggadni, ami nehéz volt, fõleg, hogy a másik kísérõ is beszólt, de azzal már inkább nem törõdtem. Tekintetem összevillant a közvetítõével, majd magamban nyugtáztam jelzését, és visszabiccentettem. Odaléptem székemhez, és újra helyet foglaltam az asztalnál. Csendben hallgattam végig, amint jogosan, és véleményem szerint még elég nagyvonalúan lehordta a fickót, majd miután befejezte, megszólítottam, ott folytatva beszélgetésünk fonalát, ahol abbahagytuk a kisebb incidens elõtt.
-Nos, ha megengedné, válasolnék a kérdésére, amire még nem volt alkalmam. Alapvetõen mindenféle munka érdekel, de nem szeretek látatlanban kijelenteni dolgokat. Ha úgy érzi, van valami olyan a számomra, ami publikus információkkal rendelkezik, ha netán mégse vállalnám, mondja el. Annyit azért elöljáróban közölnék, hogy többnyire nem szoktam válogatni a melókban-mondtam kényelmesen, majd az utolsó mondatnál már kicsit mosolyogtam is, mert egypár régi munka emléke egy pillanatra felvillant. Aztán kissé közelebb hajolva, jelezve ezzel a következõ mondatom bizalmasságát, a leendõ munkaadóm felé folytattam.
-Ha érdekli, utánam és a munkáim után nézhet, de annyi biztos, nem fog mindent megtalálni rólam. Ha érdekli, keresse fel Olaf-ot a Tatooine-on. Õ volt az ottani munkaadóm elég sokáig.-majd érdeklõdve vártam, vajon mit tartogat számomra Nar Shaddaa, és az elõttem ülõ vérprofi közvetítõ.
|
|