A Részeg Rancor Itatója volt Tyro Dastar törzshelye. Ez volt az egyetlen kocsma a Csempészek Holdján, amely -igaz csak viszonylagos- biztonságban tudhatta magát a fiatal férfitől. Azonban neki is szüksége volt egy helyre, ahol nyugalomban rendezhette a gondolatait és megtervezte a következő hetét. Az ital finom és olcsó volt, a hangulat sosem csapott túl magasra, ahhoz túlságosan eldugott helyen volt. Megvolt a maga vendégköre, így mindenki csendes körülmények között guríthatott le egy pofa sört egy átgürizett nap, vagy áthancúrozott éjszaka után. Tyro mind a kettőben élen járt.
Most azonban azon agyalt, miképpen oldhatná meg szűkös anyagi helyzetét. Ugyan szórakoztatta, hogy minden este kirabolt legalább két három embert, lehetőleg olyat, akikről sejtette, hogy nem fogják hagyni magukat, azonban ez is csak átmeneti volt. A rendes munka lehetősége fel sem vetődött Tyroban, ő nem az a fajta, aki napi nyolc órát fog gürizni egy gyárban. Ő szabad szellem, legfeljebb pornószínésznek menne el. Vagy valami üzletembernek. Ez a két foglalkozás aztán összekapcsolódott abban a perverz agyában és már tudta is, hogy mit kell csinálni.
- Poci - szólította bece-becenevén a csapost, Pocakos Joet.
- Mi kéne Tyro? - kérdezett amaz vissza, miközben az elmaradhatatlan pohár törölgetést végezte
- Kinél lehet most a legjobb csajokat megkapni?
- No, nem hittem vóna, hogy pont te fogod ezt tőlem kérdezni - felelte a csapos, aki alaposan meglepődött a kérdésen.
- Nem azért te észlény. Társulni akarok - mosolygott Dastar és felhörpintette maradék sörét.
- Ja, vagy úgy. Az egész más tészta. Akkó azt javaslom keresd fel Nyolclövetűt. Van egy motelje nem messze innen: Beteljesült Vágyak. El sem tudod téveszteni - ezután röviden útbaigazította Tyrot, aki kifizette az italát, aztán távozott.
Pocakos Joenak igaza volt, a Beteljesült Vágyakat elég nehéz volt eltéveszteni. A homlokzaton egy neonfényekből összerakott férfi és nő volt, utóbbi testalkata leginkább egy kutyáéhoz volt hasonló. Tíz emelete volt és hosszan terült el két szomszédos épület között, ez Tyro számára egyértelműen jelezte, lányokat futtatni az egyik legsikeresebb üzlet errefelé. Persze minden valószínűség szerint a drog is kifizetődött, azonban ő szerette távol tartani magát tőlük. Félt, hogy a drogok erősebbnek bizonyulnak nála és függő lesz. Márpedig ő nem függjön semmitől és senkitől, tőle függjenek! Ez, egy igazi férfi ismérve.
Egyelőre jobb híján egyenesen besétált a bejárati ajtón. A hall olyan volt, amire a legtöbb vallás a Paradicsomot mondta volna. Amerre a szem ellátott, jobbnál-jobb bukszák sétálgattak, csicseregtek és nevetgéltek, természetesen a lehető legkevesebb ruhában. Ha valaki egy tengerpartról idetévedt volna, fürdőruhában valószínűleg túlöltözöttnek érezte volna magát. A lányok olyan fehérneműt viseltek...mit fehérneműt! Egy zsebkendő többet takart volna a testükből, mint azok az úgymond ruhák, amiket viseltek. Tyronak földbe gyökerezett a lába a látványtól. Ilyenkor mindig úgy érezte, hogy ez az élet értelme. Függetlenül mindenféle megvilágosodástól, meg egyéb baromságokról, amikről filozófusok papolnak. Azok biztos nem láttak még ilyen bigéket.
Nagy volt a késztetés arra vonatkozóan, hogy hagyja a fenébe a terveit és minden összekuporgatott vagyonát itt azon nyomban költse el, de végül erőt vett magán. Átvágott néhány cicababa között, akik mind nyúltak felé, hogy csábítsák pár kellemes órája, vagy mosolyogtak rá, amelyben néhol megcsillant az őszinte jókedv. Voltak olyan lányok itt, akik egy jóképű pasival még élvezték is a munkájukat. Dastar a recepcióhoz lépett, ahol egy negyvenes éveiben járó nő ült. Ránézésre meg lehetett állapítani, hogy ugyanazt a szakmát űzte, mint a teremben tartózkodó többi nő, ám úgy látszott ő már kiöregedett a szakmából. Ebben az esetben azonban Nyolclövetű rendkívül kedves lehetett, hogy felajánlotta neki ezt a melót. De az is lehet, hogy csak olcsóbban megúszta.
- Át kell esnie egy rutinvizsgálaton, mielőtt a lányokkal hancúrozhat. Egy éjszaka...-kezdte felsorolni monoton hangon a szöveget, ami már a könyökén jött ki, annyiszor ismételte az elmúlt során, amikor Tyro közbekérdezett
- Én a főnököt keresem. Nyolclövetűt.
A nő most először nézett fel a férfire, tekintetét eddig egy szappanopera kötötte le, amely a pult alatt volt. Dastar hallotta, amint egy nő éppen hisztériázott a készülékben. A recepciós tekintetéből nem volt nehéz kiolvasni a gúnyt, ahogy végigmérte Tyrot. Láthatóan azt kereste, mégis miért kéne a hely főnökének időt szakítania rá. Úgy tűnt nem talált rá indokot, ugyanis tekintetét visszafüggesztette a képernyőre és úgy kérdezett:
- És mégis ki a fene maga?
- Tyro Dastar!
- Nem ismerek semmiféle Tyro Dastart - hallatszott egy mély férfihang a terem másik végéből.
Tyro megfordult és megpillantotta Nyolclövetűt.
Nyolclövetű Tipikus futtató külseje volt, ami nem nyerte el Dastar tetszését. Remélte, hogy aki ilyen kis birodalmat tudott felvirágoztatni, az legalább egy kicsit egyedi. És szórakoztató lesz, amíg ki nem csinálja. Erről azonban most még szó sem eshetett, a férfi mögött ott állt két testőre, mindketten tetőtől-talpig nehézpáncélzatban, sugárvetővel a kezükben. Azokról a turbólézerekről nem is beszélve, amik a mennyezeten voltak elrejtve - annyira persze nem jól, hogy Dastar éles szeme ne vegye észre a női idomok dús tengerében.
- Én vagyok az új üzleti partnered, szevasz! - lódult meg Tyro Nyolclövetű felé, ám az egyik testőr közbelépett
- Te meg miről karattyolsz itt?
- Ezt sasold - mondta és előhúzta Cady holoképét.
A lányon az ágyon ült, egy aktus után lett lekapva. Blúza nem volt teljesen kigombolva és a fehérnemű sem éppen úgy állt, ahogyan azt eredetileg tervezték. Nyolclövetű elég sok klassz csajt látott, így nem esett hanyatt a látottaktól, arra azonban elég volt a kép, hogy rájöjjön, Tyronak van érzéke a nőkhöz.
- Tod mit? Jövő hétre leszállítasz három ilyen kiscsajt és megteszlek az apródomnak.
- Áll az alku! - vágta rá Dastar és kinyújtotta a kezét.
Némi tétovázás után Nyolclövetű kezet rázott a férfivel, aztán elbúcsúztak. Tyro rendkívül jó kedvű volt, hazafelé menet. Már csak ki kellett találnia, hogy hol fog találni olyan igazán belevaló csajokat mint Cady. Az iskolatársai nem jöhettek szóba, túl feltűnő lett volna a csajnak. Őt pedig Tyro egyelőre nem akarta elveszíteni. Igaz, hogy tipikus kis csaj volt, Dastar lassan de biztosan úgy formálta, ahogyan az neki volt jó. Persze, pár év múlva úgyis ki fogja dobni, de addig jó volt a társasága. Még egy ilyen perverz szörnyeteg, mint Tyro Dastar is szerette, ha egy finom női test mellett hajthatta álomra a fejét.
Fütyülve vette a lépcsőfokokat, aztán befordult az ötödik emeleten. Az 513-as ajtó volt az övé, elővette a kulcsot és kinyitotta az ajtót. A jókedve rögtön úgy elszállt, mintha kidobták volna az ablakon és egy arra járó sikló 80+ km/ó-kénti sebességgel elvitte volna. Cady állt az előszobában és arcára ki volt írva: nincs jó kedve. Az evolúció során a férfiemberben kifejlődött azon tulajdonság, hogy tudta, mikor kell messzire kerülni egy nőt. Tyro számára sajnos késő volt, tudta, hogy nemsokára végig kell hallgatnia valami hosszú és teljességgel felesleges panaszkodást, aminek a végén beadja a derekát, mert a csajszi elkezd durcizni és olyankor semmit nem lehet vele kezdeni.
- Mi van? - kérdezte rezignáltan a férfi és ledobta a kulcsát az arra kiszemelt kis tányérra, miután becsukódott mögötte az ajtó
Cady szája már válaszra nyílt, amikor Tyro látószögébe berepült Gyilkos Csáp 423. A férfi hirtelen megértette mindent és sóhajtott egyet. Barátnője a droidra nézett:
- Oh, maga az? Pedig reméltem, hogy még egy ideig nem kell néznem azt az ostoba pofáját - köszöntötte a gépezet a gazdáját
Tyro gyorsan behúzta az ajtót, így a gömb a nappaliban maradt. Cady kivonult a konyhába, így a pasija követte. Nekidőlt a falnak és várta az elkerülhetetlent. Eltelt pár perc, amíg a csajszi összeszedte a gondolatait és kipanaszolta magát:
- Borzasztó ez a droid! Állandóan beszól és zavar, akármit is próbálok csinálni. Nem akarod eladni? Tudom, hogy ajándék meg minden, de engem teljesen kikészít!
Hogy Tyro tudta-e mit jelent egy nő szájából az, hogy teljesen kikészít? Azt, hogy este nem lesz szex. Semmilyen körülmény között sem. Bedobhatja a legromantikusabb formáját, azzal sem fog semmit érni. Dastarnak egy választása maradt. Előhúzta sugárvetőjét az övéből és elindult a nappali felé. Cady megijedt a fegyvertől, de aztán lesütötte a szemét és befogta a fülét. Tyro a háta mögé rejtette a fegyver és benyitott:
- Az ott mi gyilok? - kérdezte és a szoba túlsó felére mutatott.
A gömb megfordult és szkennelni kezdte a szobát. Mesterséges agyában röpködtek az algoritmusok, hogy ezúttal milyen megalázó választ adjon a férfinek. Az utolsó, ami átsuhant memóriáján, az egy vicc volt Dastar anyukájával kapcsolatban. Aztán darabokra robbant, Tyro nem hibázta el, telibe kapta a kis gömböcöt. Összeszedte a megmaradt darabokat, aztán kiment az előszobába:
- Nemsokára jövök, csak kidobom a szemetet, addig vedd fel valamelyik új holmidat - és Tyro tudta, Cady fején ma twi'lek lekku utánzatok fognak díszelegni; ráadásul a kékítő krém az egész bőrét kékké varázsolta hat óráig, igazán ártatlan játék.
Tyro legyalogolta a két tömböt legközelebbi haverjáig, aki droidokkal foglalkozott. A gran fajhoz tartozó Yar elszörnyedt, amikor meglátta az asztalára borított kacatokat. Rögtön felismerte, hogy az melyik notórius droidhoz tartozik és megmutatta Dastarnak, hogy két polca is tele van ezekkel. Volt ami egyben volt -Yar maga sem tudta, hogyan sikerült deaktiválni őket, de nem birizgálta, kapott ő is egyet ajándékba, két hétig szenvedett vele, mire végül megszabadult tőle.
- Nem tudok érte sokat adni, érd be tíz kredittel. Két pofa sörre telik belőle.
- Nem adsz érte többet mi? - kérdezte Tyro és a gran rázta a fejét
Így adódott, hogy Tyro Dastar két korsó sörrel a hasában ért haza és nem kellett csalódnia. Cady hálás volt, amiért megszabadította attól a droidtól magukat. Már teljes twi'lek szettben várta kedvesét, hangulatvilágításban. Egy kevés fénynek mindig kellett lennie, Cady úgy tudta, hogy Tyro egyszerűen utálja a vak sötétet, mert ha felébred és brúzolni akar, biztos, hogy felrúg mindent. Sosem mondta el a lánynak, hogy fél a sötétben és ezért van mindig egy kis fény a szobában. Annyira nem zavaró, hogy az alvást gátolja, de a félelmét elmulasztotta. Na nem mintha ezen az éjszakán bármitől is kellett volna félnie. Hajnali négy előtt egyébként sem feküdtek le. Mármint aludni.