|
Post by Mandalore on Jan 2, 2010 5:42:13 GMT 1
- Küldj követeket a nagyobb településekre, hogy a harcképes, és engem szolgálni kész harcosaik gyülekezzenek. Ne kelts bennük túl nagy reményeket, nyílt ütközetre még nem kerül sor, de tudnom kell, kikre, hány emberre számíthatok. - felelte Mand'alor habozás nélkül. - Hírvivőid jussanak el a nagyobb alvilági központokba is: a Nar Shaddáára, Corelliára, Tatooine-ra. Kutassák fel ott élő testvéreinket, és mondják el nekik ugyanezt.
|
|
|
Post by Tobbi Dala on Jan 4, 2010 10:31:39 GMT 1
Tobbi egy fejbiccentéssel vette tudomásul a parancsot, hátrébb lépett, és a bal alkarján elhelyezett kommunikátorba kezdett surrogni parancsokat. A Manda'yaimra egy Vhett-et küldött, Joran Vhett-et. Régi vágású, megbízható mando volt. Az ő feladata lesz a nagyobb települések végigjárása. Keldabe-ba maga Tobbi fog majd elutazni, úgy tervezte. Aztán pár perccel később három fiatal, sisak nélküli harcos lépett hozzá. Tobbi mindegyikükkel váltott egy-egy bizalmas mondatot. Elsőt közülük Corelliára küldte, másodikat Nar Shaddaa-ra, harmadikat pedig a Tatooine-ra. Majd egy negyedik, vékony, láthatóan női páncélt hordó alakhoz fordult. Az levette sisakját, így láthatóvá vált aranyszőke haja és vad, zöld szemei. Tobbi is levette sisakját, szemeiben a mély szeretet lángjaival kezdett magyarázni neki.
-Nia, Ner Vod! A peremvidéket figyeld. Ebben kiváló voltál mindig is. Ha hallasz bármit, először jelentesz nekem, és csak azután indulsz el, értve vagyok?-nézett aggódva a lányra, aki egy széles mosollyal üdvözölte a feladatot. Odaszökkent a Védelmezők kiképzőjéhez, és egy nagy puszit nyomott az arcára.
-Tob'ika, túl sokat aggódsz értem. Ner buir bal gar buir ti Vode! Vigyázok magamra!-majd fejébe nyomta a sisakot, és határozott léptekkel elsietett.
_______________________________________________
Tobbi később felkereste Mand'alor-t, és beszámolt neki arról, hogy a hírvivők útnak indultak, és engedélyt kér arra, hogy maga is beszálljon ebbe, és Keldabe-ben töltsön időt azzal, hogy harcosokat toborozzon a Mand'alor Védelmezői közé.
|
|
|
Post by Mandalore on Jan 4, 2010 12:53:44 GMT 1
- Nayc, Tob'ika. - felelte a Mand'alor társa kérésére. - Ha úgy érzed, Joran nem elég a Manda'yaimra, küldj még egy harcost. Tőled azt kérem, keresd fel az Ordo-k központi birtokát, és a hold nagyobb klántelepüléseit. Aztán utazz Shogunra és Basiliskra, hogy az ottaniak és értesüljenek a történtekről.
|
|
|
Post by Tobbi Dala on Jan 4, 2010 16:38:33 GMT 1
-Elek, Mand'alor! Azonnal útnak is indulok akkor. Joran-al viszont küldök még egy harcost ez esetben, ahogy javasoltad. Nem azért, mert nem bízom benne, hanem mert nem kívánok elveszíteni ebben a hírvivői dologban egy Vod-t sem.-majd fejet hajt a Fenn-ből lett Mand'alor előtt, fejébe húzza sisakját, és elindul a tábor platformjai felé. Megkeresi saját nehéz vadászát, és bepattan, majd a szokásos felszállás előtti rutinok elvégzése után elindul, először a nagybecsű Ordo klán birtoka felé.
|
|
|
Post by Mandalore on Feb 2, 2010 9:45:18 GMT 1
Speciális PK kezdete
Résztvevők: Mithras Beviin, Nomar Aliit, Tyroll Vhett, Alor'ad Ordo, Marev Or'trika Bralor, Beskar'ad Ordo és Zagir OrdoAz elmúlt hetekben, hála a Tobbi által kiválasztott követek hatékony munkájának, Manda'yaimra valósággal özönlöttek a külhonban kalandozó mandaloriak, kik egytől egyik a keldabei nyomornegyedben megtalálható fogadóban, a Mythosaurusban szálltak meg. Egy reggelen újabb harcos érkezett, és hangosan ecsetelte a tulajdonosnak, hogy ő pilóta. A jövevények, kik Mand'alor hívására érkeztek, tudták, hogy eljött az idő, és miután mind azonosították magukat a követtől kapott jelszóval, hamarosan útnak indulhattak az űrkikötő felé. Járművük egy ősrégi utasszállító bárka volt, melyet általában a vagyontalanok vesznek igénybe csillagközi utazáshoz - ezúttal azonban minden elfoglalt ülésen képzett harcosok, rettegett mandaloriak terpeszkedtek. A hajó gond nélkül hagyta el a légkört, majd egy hosszú hipertérugrással, jópár óra alatt a Hydian kereskedelmi úton elhelyezkedő Junction-ig ugrottak. Itt a komp elfordult, és a kvadráns "déli" szegletébe ugrott, a Concord Dawn mellé, és csak ezután vitte őket valós úticéljukhoz, a Manda'yaim Ordo nevezetű holdjára. Az árnyékos oldal felől hatoltak a légkörbe, hogy maga a hold takarja el a járművet az anyabolygó felett keringő csillagromboló-flotta érzékelői elől - ezután pedig már akadálytalanul közelítették meg a Mando Cabure rejtett kiképzőtáborát. A fallal körülvett erődítmény egy nagyobb kiterjedésű erdő közepén bújt meg, ahol a fák minden tevékenységet elrejtettek a fentről kémlelődők szemei elől. A barakkok és minden más épület is egytől-egyig előregyártott elemekből készült: a teljes támaszpontot egy óra leforgása alatt nyomtalanul le lehetett bontani, és más helyre költözve ugyanennyi idő alatt felépíteni. A bárka leereszkedő rámpáján mintegy kétszáz mandalori sorjázott le, némlyikük ősei páncélzatát viselte, némelyik annak hagyományos fémekből készül másolatát. Mások idegen vértben feszítettek, de akadtak olyanok is, akik beérték egy fémlemezekkel megerősített ruházattal, vagy annál is kevesebbel. Egy azonban közös volt bennük: mind hatalmas harcosok voltak, és szívükben égett a vágy, hogy visszavágjanak a Birodalomnak azért, amit otthonukkal, és előző vezérükkel tettek. A legnagyobb barakk előtt - minden bizonnyal a parancsnoki épület lehetett - szigorú sorban a Cabure tisztjei várakoztak mellvértjük előtt karba font kézzel, szenvtelen, csontig hatoló tekintetükkel az újoncokat pásztázva, mintha csak gyengeséget keresnének bennük, okot arra, hogy tanítsanak nekik egy leckét. //A kiképzők arcképeit ld. a szervezet leírásában!// Mögöttük, hanyagul a falnak támaszkodva, hét álcaköpenyt viselő alak támaszkodott, mintha csak egy piactéren lennének. A hosszú szövetanyag redői közül azonban a hírhedt beskar'gam darabjai villantak elő, így az újonnan érkezetteknek azonnal az a megérzésük támadt, hogy bárkik is a csuklyások, talán még veszélyesebbek - fontosabbak? - mint maguk a tisztek. Az újoncok rendezett sorokban helyezkedtek el a kiképzők előtt, ám azok egy szót se szóltak nem üdvözölték őket. Mand'alor Shysának nyoma sem volt. A gyűlés még nem kezdődött el, így az érkezőknek lehetőségük nyílik halkan megtárgyalni első benyomásaikat. - A klánhoz való csatlakozást próbatételek előzik meg, melyekről a helyszínen kaptok bővebb információt.
- A kaland NAGYON ÉLES. A karakterhalál veszélye fennáll, de minimális, ugyanakkor aki komoly hibát vét, annak fennáll a kockázat, hogy dar'mandavá válik, azaz kitaszítják őt a harcos kultúrából.
- Minden résztvevőt megkérünk, hogy különösen figyeljen oda hozzászólásainak minőségére, ez ugyanis nagyon fontos szempont lesz a belépési kérelmek elbírálásánál.
Ebben a pillanatban még kötetlen beszélgetés zajlik, lehet ismerkedni. Akik korábban már találkoztak, természetesen ismerik egymást, illetve a jelenlevő számos NJK-t is meg lehet szólaltatni. A kiképzőknél is lehet próbálkozni, de az ő nevükben a mesélők valamelyike (én vagy Tobbi) fog válaszolni. Kérek mindenkit, hogy első hozzászólásába foglalja bele a kinézetének, látható felszerelésének és fegyverzetének teljes leírását!
|
|
Beskar'ad Ordo
Junior Member
Harcos
Mandalori h?bor?s veter?n!c!daa520
Posts: 340
|
Post by Beskar'ad Ordo on Feb 2, 2010 11:27:27 GMT 1
A tömegben két különös páncélt viselő alak is lefelé lépdel a rámpán. Rejtőköpenyeiket - melykre égető szükség volt ahhoz, hogy ne keltsék fel a Birodalom figyelmét Keldabe-ban, csak közvetlenül landolás előtt vetették le, és tömték vissza zsákjaikba, így a többi harcos is csak most veheti szemügyre beskar'gamjukat. A páncélok sokkal vastagabbak, agresszívabb kinézetűek, mint azok a modellek, melyeket Jaster Mereel tervezett úgy fél emberöltővel korábban; ugyanakkor, ha csak képről is, mind ismerik ezeket: a rég halott hódítók, a Keresztes Mandaloriak öltözékei voltak, akik az Első Mandalore oldalán dúlták fel a Galaxist, majd újra és újra egészen Te Kandosii Mand'alor haláláig. Senki nem tudhatta, kik rejtőznek a sisakok rejtekében, így Beskar'ad és Zagir Ordo körül kisebb szabad terület alakult ki - a tisztelet és a félelem jele, melyek a tapasztaltnak tűnő harcosokat övezte. Természetesen az összképhez hozzájárult az is, hogy mindkettőjük övén Jediktől zsákmányolt trófeák, fénykardok függtek - Beskar'adén egészen pontosan féltucat. A fekete-arany vértet viselő harcos mellkasán aliik hirdette, hogy az Ordo klán tagja, vállán pedig látszólag erőfeszítés nélkül egy nehéz, forgócsöves ismétlőfegyvert cipelt. Combvértjéhez még egy fegyvertokot szíjaztak, ebből díszes markolatú kés kandikált elő. Testvérével együtt foglalták el helyüket a Védelmezők előtt felsorakozó újoncok között. Beskar'ad egyelőre nem érezte szükségét, hogy bárkivel is beszédbe elegyedjen. Végül azonban egy mellette álldogálló harcos - a sisak formájából ítélve talán devaroni - nem bírta tovább a kiváncsisággal. - Hé haver, hol szerezted a páncélt?- Találtam. - felelte Ordo tömören. - Van ott még ahonnan ez jött?- Talán.- Mindig ilyen sokat beszélsz?- És te? - emelte fel hangját Beskar'ad, csupán hogy éreztesse, kezdi bosszantani a kérdezősködés. A közelben állók feléjük fordulva kezdtek figyelni, és lassan elhúzódni, arra az esetre, ha verekedésre kerülne sor. A devaroni érzékelte a reakciókat, és rájött, jobb, ha egyelőre nem feszegeti a témát, így visszalépett a helyére. Beskar'ad belül nevetett, mert szinte már tudta, mit is fog a Szomorú Szerelmek Bárója hozzáfűzni a dologhoz.
|
|
Zagir Ordo
Junior Member
Harcos
mandalori kocsmat?ltel?k!c!Blue
Posts: 193
|
Post by Zagir Ordo on Feb 2, 2010 13:07:04 GMT 1
Beskar'ad mellett egy nem kevésbé érdekes férfi lépdel, vékony, már-már kecsesnek mondható bordó-sötétlila színekben pompázó, szintén Keresztes páncélban. Már-már azt hinné az ember, hogy női páncélt lát, azonban a mellvért kialakítása mégiscsak ennek az ellenkezőjére enged következtetni. A sisakon helyet foglaló tüskék pedig a férfi zabraki mivoltáról árulkodnak.
Rajta is azonban, az ősi mandalori páncélzat csak az egyik különlegesség, mint ahogy társán, Beskar'ad-on is. Rögtön szembetűnő, hogy a bal vállemezen elhelyezett fémtüskék Báró vértjén ki lettek cserélve, valamiféle állati eredetű karmokra - azt már csak a kimondottan világlátott mandaloriak ismerhetik fel, hogy mind egy Füst nevű démon karmai. Mindemellett derekán hanyagul átvetve, a páncélhoz tartozó fegyveröv mellett egy másik övet visel, látszólag különösebb cél nélkül - hiszen semmit nem aggatott rá, semmit nem tart, éppenhogy csak a fegyverövbe van belefűzve egy ponton, hogy le ne essen. Ez az öv vaskos, durva rancorbőrből készült, s egy igencsak súlyosnak tűnő, nagydarab vas övcsat "díszíti". Ami azonban Báró esetében hozzájárul a körülöttük kialakult szabad térhez, az az a tény, hogy a zabrak látszólag fegyvertelennek tűnik...hacsak nem számolunk az övén fityegő fénykarddal. Az ebből levonható, túlontúl is egyértelmű következtetés azonban oly abszurd, és ide nem illő, hogy a legtöbben inkább elsiklanak fölötte, s távol tartják magukat a párostól. Mozgásából is inkább kecsesség, kifinomultság süt, könnyen megállapítható, hogy nem az a marcona, évtizedes harcok edzette veterán, mint a mellette haladó testvére.
A devaroni és Beskar'ad párbeszéde ismét mosolyt csal Báró arcára - a jó öreg Ordo, és a kis "rossz mando, még rosszabb mando" játéka. A magával nem bíró, kérdezősködő mando felé fordulva Báró bizalmaskodó hangon szólal meg:
- Hú, haver, rossz Ordót faggatsz, a testvérem sohasem szeretett annyira csevegni! - Szinte észre se vettem...de mondd már, akkor, honnan szereztétek? Csak jut még a harcostársaknak egy-egy? Báró ekkor elfordítva fejét, ismét a Védelmezők felé néz, s Beskar'ad-éhoz hasonló, monoton, nemtörődöm hangszínnel felel: - Találtuk. Talán van, talán nincs. De túl sokat beszélsz.
|
|
Nomar Aliit
New Member
Harcos
Mandal?riai harcos!c!01796F
Posts: 25
|
Post by Nomar Aliit on Feb 3, 2010 14:40:34 GMT 1
Speciális PK
Előzmények
Nomar Aliit sikerrel hajtotta végre a feladatot, amit Martin szabott rá ki. Miután visszatértek, egyelőre nem volt újabb feladat, így mindenki mehetett a maga dolgára. Nomarnak nem volt különösebb tennivalója, ezért úgy döntött, hogy kicsit körbenéz a bolygóján, elég régen járt már itt. Céltalan bóklászása végül a piactérre sodorta, azon belül is egy zsákutcába. Már éppen megfordult volna, amikor előtte és mögötte is egy-egy alak tűnt fel. Éppen azon volt, hogy megvédje magát, amikor az idegenek felfedték a kilétüket és átadták a fontos üzenetet, amelynek tartalma az volt, hogy Mand'alor szólította őt és testvéreit. A férfinek nem kellett biccenteni a fejével, egyértelmű volt, hogy megértette az üzenetet. Mivel nem kérdezett semmit, a két jövevény ismét eltűnt. A magára maradt mandalóriai minden kitérő nélkül elindult a Mytosaur kocsmába.
A nyomornegyed nem tartozott Nomar kedvenc részeibe az otthonában. Azonban nem fintorgott, egyenesen a kocsmába vette az irányt. Amikor belépett az épületbe, feltűnt neki, hogy még a szokásosnál is több mandalóriai tartózkodik bent. Egyértelmű volt, hogy az üzenetet sokaknak, talán mindenkinek eljuttatták. Valami készülőben volt, valami nagy. Az Aliit klán tagja leküzdötte a hirtelen feltámadó kíváncsiságát és izgalmát, helyette inkább kibérelte az utolsó szobák egyikét. Első útja rögtön oda is vezette, ledobta nem szükséges holmiját, aztán visszatért az ivókhoz. Talált magának egy ülőhelyet, és az este hátralévő részében megivott pár pohárkával. Mikor úgy ítélte, hogy már nem fog történni semmi, lefeküdt aludni.
Másnap korán kelt, már ébresztő nélkül is felébredt valamikor reggel hét és nyolc között. Rendbeszedte magát, aztán visszatért a kocsmába. Épp elfogyasztott némi reggelit, amikor egy újabb fickó érkezett a Mytosaurba. A szokásostól eltérően, hangosan ecsetelte, hogy ő bizony pilóta és jelentőségteljes pillantásokat vetett az egybegyűltekre. Nomar kortyolt egyet, aztán rendezte a számláját. Azonosította magát, ahogyan a kocsma túlnyomó többsége és hamarosan úton is voltak a kikötő felé.
Nomar utazott már pár olyan ócska kiszuperált vacakon, mint amivel most sokadmagával együtt utazott, ezért az utazás nem viselte meg túlságosan. Az egyetlen dolog ami ilyenkor az őrületbe kergetheti az embert, az az unalom. Ő azonban felkészült és az Aliit klán feljegyzéseiről készült másolatokat olvasgatta. Voltak őt hőstettek, bosszúk, szerelmek, ami csak a világon megeshet. Volt amiből tanult, volt amit megmosolygott. Így vagy úgy de végül az út eltelt és megérkeztek a célhoz.
Jelen
Amikor a mandalóriaik elindultak lefelé a rámpán, egy erdő közepén találták magukat, ahol egy nagyobbacska erődítmény lapult meg. Nomar körbepillantott és örömmel konstatálta, hogy a kíváncsi szemek elől teljesen rejtve vannak, a testvérei jó munkát végeztek. A nagyjából kétszáz főt számláló embertömeg egyenesen indult meg, Nomar pedig a hömpölygő áradat közepéből próbált valahogy oldalra törni. Végül sikerrel járt és innentől kezdve kényelmesebben haladhatott.
Végül a létesítmény legnagyobb barakkja állította meg a mandalóriaik mozgását. A Cabure tisztjei végigjáratták a tekintetüket az egybegyűlteken. Nomar ránézett a hozzá legközelebb állókra, de mivel szinte mindenkin páncél volt, így nem sokat tudott meg jövendőbeli társairól. Persze minden gyülekezetnél vannak olyanok akik nem illenek bele a csoportba, de azok majd idővel úgyis kihullanak. Az Aliit klán tagja összefonta a karját a mellkasa előtt, aztán várakozott. Tekintete a hét álcaköpenyt viselő figurára tévedt, akiknek ruhája mögül azonban néha-néha előtűnt a beskar'gam egy-egy darabja.
Aki ránézett Nomarra a következő dolgokat állapíthatta meg róla: magassága valahol 180-185 centiméter között lehetett, közepes harci páncélzatot viselt (sisakkal), amelyről lerítt, hogy nem a mandalóriaik sajátja, töltényövén egy bőrtok lógott (benne egy vibrokéssel) valamint egy EE-3-as sugárvető és egy Bryar sugárpisztoly. Hátizsákjának tartalmát kívülről nem lehetett megállapítani, de a kíváncsi természetűek csalódtak volna benne, ugyanis mindössze egy katona általános felszereléseit tartalmazta.
|
|
|
Post by Marev Or'trika Bralor on Feb 3, 2010 21:18:58 GMT 1
Speciális PK
Manda’yaim
Visszatért a Haryc Verd-be, ahol sikerült információkat szereznie a Mythosaurus kocsma hollétéről. Egy újabb nyugodt éjszaka és egy kis útravaló beszerzése után – amit a kocsmáros előrelátóan, már ideje korán elkészített – a következő nap reggelén nekivágott, hogy engedelmeskedjen a Mand’alor hívó szavának. A kocsmát egy bő óra alatt megtalálta, nem volt túl nehéz dolga. Odabent tucatjával hemzsegtek a mandaloriak, sokan válaszoltak a hívásra, talán túl sokan is. Marev rossz előérzettel méregette a főleg hőstetteiket ecsetelő páncélos alakokat, miközben jómaga csak egy pohár tiszta vizet rendelt. Üres asztal már nem igazán volt, így a pult mellett olyan helyen helyezkedett el, hogy mind az első mind a hátsó kijárat felől védve legyen páncélos harcosok garmadával és egy ablak is a közelében tátongjon, esetleges vészkijárat gyanánt. Természetesen, mint minden nagyobb társaságban, ebben is akadtak kötekedők, olyanok, akik már most bizonyítani szerették volna, hogy ők bizony a legnagyobb harcosok. Ezen alakok lökdösődésére Csibész mindig elnézést kért, a szitokszavakat meg inkább meg sem hallotta, mindig csak új irányba fordította a tekintetét.
Még a legtöbb fajnál a pénzen vásárolt hatalom és értéktárgyak voltak a státusz jelképei, addig a mandaloriaknál mindig is a páncél képezett valami hasonlót, vagy inkább még többet. Ezen okból kifolyólag Marevet a legtöbben lenézték és alábecsülték, csak kevesen akadtak, akik a régi népi tanítások szerint mérték volna föl a képességeit. Verd ori'shya beskar'gam. Ennek ő kifejezetten örült, hogy ha ez az egész csak egy fondorlatos csapda a Supremától, akkor vannak beépített emberek itt, akiknél nem baj, hogyha hátra kerül a feketelistán.
A kronográfok szerint majdnem két óra telt el Marev érkezése és a pilóta megjelenése között. A férfi rendkívül feltűnően kezdte el reklámozni, hogy ő az a bizonyos pilóta, a legtöbb harcos pedig a helyiségben azonnal harapott rá. Csibészt kicsit megdöbbentette a többiek elbizakodottsága, emlékeiben egy ennél sokkal megfontoltabb mandalor nép élt. Aztán mikor már túl volt a hatodik cigarettáján is és a legtöbben már bejelentkeztek ő is feliratkozott az utazásra. Tisztában volt vele, hogy vannak nála sokkal tapasztaltabb és világlátottabb harcosok is itt, ha nekik megfelelnek ezek a feltételek, akkor Marev sem panaszkodhat.
Végtelen űr
A Bralor klán sarja minden bizonnyal még egy birodalmi csillagrombolón is feszélyezve érezte volna magát, az utazásukra előállított bárkára pedig először fel sem akart szállni. Csak azzal tudta nyugtatni magát, hogy minden bizonnyal a szektorban, alig pár órányira lehet a hely, ahová vinni akarják őket.
Fent a gépen nem lehetett túl sokat dohányozni, ami a hatalmas kerülő miatt az utazás végére már nagyon bosszantotta. Figyelmét úgy próbálta meg elterelni, hogy a kocsmáros által becsomagolt kaját szétosztogatta a közelében ülők között. Ezért cserébe többen is megnyugtatták arról, hogy teljesen biztonságos a bárka és hogy minden valószínűség szerint bármelyik pillanatban megérkezhetnek. Nem tűntette fel magát félősnek, a hangja és a viselkedése most is természetes és nyugodt volt, azonban a tapasztaltabbak a tekintetében azt a tanácstalan zavartságot láthatták, ami a legtöbb ember szemében ott volt, aki először utazott űrhajóval az életében.
A hiperteres kerülő út miatt, aztán később többen is hangot adtak kétkedésüknek, még Marevnek idővel sikerült belenyugodnia abba, hogy az űrben már semmit nem tehet, így az utazás végére újra beleszürkült az őt körülvevők társaságába.
A tábor
Nem volt biztos benne, hogy legelsőnek vagy legutolsónak jobb-e leszállni, így nem ellenkezett a tömeggel és ő is a nagy „massza” közepe táján lépett a holdra. A kíváncsiakkal ellentétben ő nem előre, hanem oldalra igyekezett, így pár perc után már a hajó oldalánál volt. A biztos talaj és az első slukk a meggyulladó cigarettából világontúli örömmel töltötték fel, már csak Jarella hiányzott az idilli összképhez.
Ahogyan felrémlett a lány arca és alakja képzeletében úgy tértek vissza a gondolatai a valósághoz. Most hogy jobban megnézte utastársait fogta fel, hogy túl sok nő nem utazott velük. Ez alapvetően nem lett volna furcsa, de Marev a Nar Shaddaan már hozzászokott az amazonokhoz. Az első cigaretta elszívása után visszasorolt a tömegbe, amivel az erdei erődítmény legnagyobb épületéig masíroztak. Fekete felsőjének ujjait most is szépen felhajtogatta könyékig, hogy közszemlére tegye klánja aliikját és ezzel jelezze hovatartozását. Akaratlanul is úgy érezte, hogy jeleznie kell valamivel mandalori mivoltát, a sok páncélos, nehézfegyveres férfi között. Elég furcsa látványt nyújtott bakancsában, szürke időt álló anyagból készült nadrágjában és fekete felsőjében. A nadrág és a hosszú ujjú felső a hutt-szektor divatjának megfelelő szabásvonalat követték, így aki járt már valaha a Desilijic és a Besadii uralta birodalomban, az könnyen rájöhetett, hogy Csibész onnan való. Bal combjára egy DE-10-es sugárpisztoly volt felerősítve, övére pedig egy harci kés. Lőfegyvere ismert volt ebben a szektorban, nagy tűzerő és pontosság jellemezte, cserébe azért, hogy egy energiacellával csak tizenöt lövést lehetett leadni. Ezen felül csak egy félig megtömött hátizsáknak volt birtokában, sehol egy vértdarab, vagy sugárkarabély.
A kiképzőtisztek szúrós tekintete egyáltalán nem zavarta, a saját műfajában már nem számított kezdőnek, ostromgépnek meg nem akarta átképezni magát. Arra volt itt jelentkező bőven. A hét álcaköpenyt viselő alak már jobban felkeltette az érdeklődését, eszébe juttatta egy régi ismerősével végrehajtott reek-vadászatok minden szépségét és keserűségét is. A várakozáson kívül nem kívánt egyelőre semmit tenni, a cigarettás dobozában még hét szál volt, melyek segítettek neki a semmittevésben.
|
|
Alor'ad Ordo
New Member
Harcos
Mandal?ri Harcos !c!orange
Posts: 63
|
Post by Alor'ad Ordo on Feb 6, 2010 11:14:01 GMT 1
Alor'ad a szokásos kihúzott járásával haladt. Teljes mellszélességgel haladt középen. A 200 fős csapat - de mandaloriból inkább egy hadseregnek számít - ömlesztve nyomult előre. Alor'ad szeme a tömeget pásztázta és kapkodta szemét ide-oda a páncélosokról. Ő is egy ilyet szeretne.
Ruhája a következő képen állt össze, egy szürke póló, egy fekete nadrág. Semmi extra, egyszerű Manda'yaimi öltözék. Ruhája alatt azonban megrejtőztek az altató és érzéstelenítő injekciói.
Jobbján egy nagy kard csüngött. Bal kezében tartotta lefelé fordítva A-280 sugárfegyverét, a legkisebb fokozatra állítva és bebiztosítva. Aztán egy igazi mandalóri csatabárd amit a testvérei kovácsoltak. A csatabárd a ruhája alatt volt, összehúzva.
A fiú nem csak a harchoz ért, szakmáját mit tanult az a sebész, így a majd nem csak egy csatában de utána is lehet rá számítani. Komor arca ismerősöket keresett miközben a devaroni és a hadviselt mandalor között lezajlott egy kis szóváltás.
Nem talált senkit és éppen amikor elfordult volna jobbra egy embernek ütközött neki. A mandalórok nyelvén szólt hozzá. - Elnézést vod, nem direkt volt, csak annyi látnivaló van itt. - mondja miközben nyújtja a kezét. - Alor'ad Ordo vagyok. És te vod? - kérdezi az előtte álló kékszemű és fekete hajú embertől aki válaszol. - Feshus Vhett. - nyújtja barátságosan a kezét viszont.
Szeme egy pillanatra a hét köpenyesre megy de, olyan gyorsan el is megy onnan. Szeme a kiképzők hideg kemény tekintetéhez ér. Az egyik kiképző szemébe bele is néz, elég keményen, mutatva, hogy nem fél, és megfelelő a keménysége és harci tudása ahhoz hogy őt is kiképezzék.
|
|
Beskar'ad Ordo
Junior Member
Harcos
Mandalori h?bor?s veter?n!c!daa520
Posts: 340
|
Post by Beskar'ad Ordo on Feb 13, 2010 10:36:31 GMT 1
Alor'ad Ordo háta mögött valaki megköszörülte a torkát. Mikor megfordult, az egyik legnagyobb humánt látta, akivel valaha találkozott5. Két méternél valamivel magasabb volt, vállai pedig másfélszer szélesebbek Alr'ad-énál. Arcát néhány csúnya sebhely bor-totta, és valószinüleg máshol is akadtak bizonyitékai korábbi ütközeteinek, de ezeket elrejtette sisak nélküli vértezete. Nem mandalori szabvány volt, sokkal inkább egyfajta nehéz exoszkeletonra hasonlitott.
Láthatóan kötekedő hangulatban volt, és mély dörmögő hangján igy szólt Alor'adhoz: - Ugye tudod fejből a Resol'nare-t?
|
|
Alor'ad Ordo
New Member
Harcos
Mandal?ri Harcos !c!orange
Posts: 63
|
Post by Alor'ad Ordo on Feb 13, 2010 11:14:38 GMT 1
Alor'ad megfordul a másik vod szavának hallatár. ~Azt hiszi a páncélja miatt több mint én. Megvetően rá néz és mando'a nyelven szólal meg. - Troch elek, Ni kar'taylir de kovid, vod. - mondja, s megkopogtatja a páncél külsejét. - Kandosii, beskar'gam a, ibi'tuur gar copaanir cunak Ni ra kaysh, vod? - mondja a testvére körül sétálgatva és közösön folytatj. - A fehérkalaposok ellen mutasd majd meg mit tudsz, ne itt. - mondja és mutatóujjával a másik mellkasára bök s elfordul.
Nem akar balhét az első napon, nem akarja a vodja fejét összetörni és azt sem akarja hogy őt össze törjék, nem húzódik el mert akkor gyáva lenne, egyszerűen elfordul tőle, nem akar ma az első napon balhét.
|
|
Beskar'ad Ordo
Junior Member
Harcos
Mandalori h?bor?s veter?n!c!daa520
Posts: 340
|
Post by Beskar'ad Ordo on Feb 13, 2010 11:33:25 GMT 1
A fickó sűrű pislogások közepette próbálja kihámozni helytelenül kiejtett mondataitból a lényeget, ám végül feladja a próbálkozást. Kisérleted a megszégyenitésére láthatóan csak még jobban felbőszitette őt. - Egek, nem elég, hogy meztelenül jössz ide - utal páncélzatod teljes hiányára - de még a mando'at is töröd. Mi a francot keresel te itt egyáltalán, töpszli?
|
|
|
Post by Marev Or'trika Bralor on Feb 13, 2010 13:32:48 GMT 1
Speciális PK
Alor’ad és a melák csak pár méterre álltak Marevtől és páran el is oldalogtak a kezdődő balhé elől, így nehéz lett volna nem végighallgatnia a beszélgetést. Mivel egyáltalán nem érdekelte a dolog, ezért nem figyelt fel az elején, csak akkor kapta oda a tekintetét, mikor a nagyon nagy darab fickó kicsit felemelte a hangját.
- Egek, nem elég, hogy meztelenül jössz ide, de még a mando'at is töröd. Mi a francot keresel te itt egyáltalán, töpszli? - A kötekedést Csibész világéletében utálta, azt meg, hogy a páncél hiányát felvetették a másiknak személyes sértésnek tekintette.
Szívott egy utolsót a cigarettájába, a földre pöckölt csikket eltaposta, majd egy lépést közelebb lépve kicsit nagyobb hangon – hogy az oldalt álló melák mindenképpen meghallja – szólt közbe.
- Talán egymagad fogsz szembeszállni a birodalommal, jóbarát? Ezzel a vassal, amit Te magadon páncélnak nevezel az első ellenőrzött bolygón lekulcsolnak. - A tapasztaltabb szemek gyorsan kiszúrhatták, hogy Csibész beszéd közben az egyik lábát kicsit hátrébb tolta, hogy ha a nagyobb darab azonnal a tettlegesség mellett döntene, akkor tudjon reagálni.
|
|
Tyroll Vhett
New Member
Fejvad?sz
Mandal?r fejvad?sz!c!gold
Posts: 49
|
Post by Tyroll Vhett on Feb 13, 2010 14:29:26 GMT 1
Tyroll az utat csöndben töltötte. Végre újra hazatérhet. Ezt a bolygót tekintette igazi otthonának, de mióta el kellett menekülnie innen, nem tért vissza. Kíváncsi volt mi vár majd rá odalent. Teljes páncélzatában, sisakkal a fején ült a többi harcos között. Oldalán két fegyvere lógott, valamint a beskar kése, vibropengéjét ölében nyugtatta, hátára szíjazható tokjában. A lábának döntve pihent újonnan szerzett ugrórakétája. Más nem volt nála. Mielőtt kiszálltak a hajóból, felvette hátára a kardot, arra pedig az ugrórakétát úgy, hogy ha rakétát lő akkor nem lesz az útjában a kard markolata. Miután kiértek a térre felmérte a terepet. Végignézett a tiszteken, majd a csuklyás alakokon. Aztán elindult, hogy keressen magának valaki ismerőst. Nemsokára ismerős hangot hallott. Elindult felé és Alor’adot pillantotta meg, egy nagyobb fickó társaságában. Nem hallotta a beszélgetés elejét, csak a nagydarab válaszát. - Egek, nem elég, hogy meztelenül jössz ide, de még a mando'at is töröd. Mi a francot keresel te itt egyáltalán, töpszli? Tyroll a sisak alatt felhúzta a szemöldökét. Ő úgy gondolta, hogy nem a páncél teszi a mandalórt mandalórrá, bár az igaz, hogy nem árt, ha van. Igaz lehet, mivel barátjának tekintette Alor’adot elfogult volt egy kicsit. Aztán meghallotta a másik ismeretlen férfi válaszát. Örült neki, hogy a nagydarab ellen van, de azért merész húzásnak találta, mivel még mindig az tűnt erősebbnek. Kíváncsian várta a fejleményeket, Ő maga nem akart beleavatkozni. //A páncélról képet az előtörténetem végén találtok. Az ugrórakéta a játékban még nincs meg, de ezt kértem karácsonyra és ha minden igaz még a mostani kalandomba megfogom szerezni.//
|
|